Doogee S98 strapatelefon teszt

Az alján egy mono hangszórót és a szilikonajtóval védett Type-C portot találjátok, és ha belekukkantotok a dobozba, előkerül a kábel mellett a töltő is, ami 33 W-ot tud, ennyivel lehet gyorstölteni a telót, ami nem rossz. A 6000 mAh-s akkut így kicsit kevesebb, mint 2 óra alatt tolja tele, és ezzel használattól függően 2-3 napig simán el is lehet lenni. Ami viszont sokkal érdekesebb, hogy tud 15 W-os vezeték nélküli töltést is, ami miatt nem kell állandóan leszedni a szilikon dugót, benyomni jó mélyre a Type-C kábelt, szóval hasznos és praktikus is az ilyesmi egy strapamobilnál.

A dobozban a fent említetteken túl van még egy leírás, egy képernyővédő fólia – amit utálok felrakni, nem tudom miért nem oldja ezt meg a gyártó előre -, törlőkendő, illetve egy célszerszám a fém SIM tálca kinyitásához, ez ugyanis körömmel nem ajánlatos, mert könnyen letörhetitek, mármint a körmötöket. Két darab nano méretű sim kártyát tud fogadni és 1 db micro SD-t, akkora a tálca, mint egy repülőgép leszállópályája, ez ma már nagyon ritka. A jobb oldalán van a hangerőállító és a képernyőfeloldásért felelős gomb, alatta az ujjlenyomat-olvasó, míg az ellenkező oldalon egy paraméterezhető kapcsoló, amire SOS, iránytű, GPS és hasonló funkciók tehetők ki. Talán egyetlen dolog hiányolható, nincs infravörös port, viszont van értesítési LED, és persze sok egyéb érzékelő is.

Mint általában a strapatelefonok, az S98 is tele van mindenféle szenzorral, gyorsulásmérő, iránytű, giroszkóp, lépésszámláló, fényérzékelő, duális WiFi, GPS, NFC, csak hogy a fontosabbakat említsem. Van az S98-nak egy Pro változata is, amiben van hőérzékelő képalkotó szenzor is, ezt a funkciót a sima viszont nem kapta meg. A legérdekesebb mégis a már említett hátlapi kijelző, ami egy többfunkciós kör alakú érintőpanel. Ez leginkább úgy működik, mint egy sportóra panelja, felemelésre feléled és az alábbi funkciók egyikét mutatja, de természetesen okosórásan lapozható a felület:

• idő, dátum, töltöttség
• ébresztőóra
• zenelejátszás
• bejövő hívások mutatása
• értesítések (hogy ezt hogy, arra nem jöttem rá)

Őszintén szólva kicsit furcsa a dolgokat innen vezérelni,

kényszeresen feloldottam az első 20 alkalommal a telót, és onnan állítgattam mindent, mert eszembe sem jutott a hátlapról ugyanezt megcsinálni. Szóval szokást igényel, de ezt leszámítva jópofa. Nem mintha lenne bármi értelme innen felvenni a hívást, ha úgy is látjátok a kijelzőn, mint ahogy a zenevezérlést is egyszerűbb megtenni egy fülhallgatóról vagy egy okosóráról, mint kikotorni a zsebből a brutális méretű, és a meglehetősen nehéz, 320 grammot nyomó készüléket. Annak viszont örülök, hogy a piacon egy ilyen lehetőség is van, nem kell, hogy egyforma ízlése legyen a fogyasztóknak mindenben.

A burkolat alatt az MTK Helio G96-os lapkája dolgozik,

ami technológiailag nem egy nagyon régi megoldás, viszont 12 nanométeres, annak ellenére, hogy a TSM és a Samsung már a 4 nm-rel kísérletezik. Ez az SoC már elég sok mindent tud, de pl. az 5G-t nem támogatja, erről le kell mondanotok. Ez egészül ki 8 GB RAM-mal és 256 GB háttértárral, ami micro SD-vel bővíthető. Nézzük a benchmarkokat, mit mutatnak: Antutu szerint 248 000 pontot szedett össze, GFXBenchen pedig 63 FPS-t, míg az A1 SD sebességtesztjén 465 és 460 Mbps végeredmény született.

Használhattok továbbá FM rádiót, ha bedugtok egy fülest, de mivel nincs jack port, ezt egy Type-C adapterrel kell megtennetek. A legérdekesebb talán az „okos gomb”, amire három különböző funkciót is fel lehet fűzni, nekem a hangfelvétel, a képernyőkép és az elemlámpa lehetőség került ide, utóbbihoz egy dedikált LED áll a rendelkezésetekre a hátlapon. Érdekesség, hogy kesztyű módot nem találtam az oprendszerben, szóval annyira mégsem munkástelefon az S98.

Ami a kamera szekciót illeti, nem ez szokott a strapatelefonok erőssége lenni, de azért a felhozatal így is érdekes:

• 64 MP-es főszenzor
• 20 MP-es Sony IMX350 éjjellátó szenzor, 2 db infravörös kiegészítő szenzorral
• 8 MP-es széleslátó szenzor
• 16 MP-es szelfi kamera

Két érdekességet fedezhettek fel, egyrészt nincs a tök felesleges makro kamera, a másik, hogy a cég azt állítja, hogy az egyik kamera éjjellátó. Mielőtt ezt behatóbban teszteltem volna, megnéztem, mit tud a szoftver, mert hogy vannak benne érdekességek. Az egyik, hogy van egy „Night Vision” – így, ahogy mondom, a magyar fordítás helyenként hiányzik -, amivel fekete-fehér képeket lehet lőni az infravörös szenzorok és a 20 MP-es egység segítségével. Sajnos videókat nem, amiért kár, viszont van külön magas képminőség – ez használja a 64 MP-es főszenzort – opció, illetve éjszakai fénykép, GIF generátor, Pro mód – amit itt szakmainak hívnak -, szkenner és még egyéb okosságok, szóval jó, hogy eltértek az alap androidos felülettől.

Ami a képek minőségét illeti, finoman szólva sem ájultam el.

Azért itt egy 120 000 Ft-os telefonról beszélünk, ahhoz képest nagyon nem dicsőséges a végeredmény. A 64 MP-es szenzor képei nem rosszak, de hát ebben az ársávban azért már vannak erős konkurensek, akik nemcsak megszorongatják, de agyon is verik az S98-at. A trükk ott van, hogy ha nem a fő szenzort használjátok, hanem hagyományos képeket lődöztök, akkor csak 4:3-as képarányt vagy teljes kijelzőt kitöltő 19:9-es képeket tudtok lőni, de pl. 1:1-est vagy 16:9-et nem. A széleslátószögű  kamera színei eléggé eltérnek a fő szenzorétól, ráadásul a szélei is homályosak, szóval engedjük is el azt a részt, ahol megpróbálom felmagasztalni a kamerás képességeket. Ami viszont meglepett, az az éjjellátó szekció, ami egész jó. A közeli tárgyakat éjszaka tökéletesen lehet látni az infravörös szenzorok segítségével, míg az éjszakai felvételek olyan so-so minőséget hoznak, de általában itt teljesítenek legrosszabbul a kamerák, tehát ebbe konkrétan nem kötnék bele.

A videókat nem tudom máshova sorolni, mint a borzasztó kategóriába.

Először is, nincs 4K, pedig 2 éve, mikor kijött a Poco X3 NFC, akkor az már képes volt ezt a felbontást stabilizálni is, kb. feleennyiért. Az S98 ehhez képest 2K-ban és 1080p-ben képes rögzíteni, de semmilyen EIS/OIS vagy hasonló funkciót ne várjatok, a kép úgy billeg mint egy háromlábú asztal. A hangja egész jó, de folyamatosan a hányinger kerülgetett a remegéstől, miközben néztem a felvételt, szóval ha mozogtok, akkor igencsak gyászos lesz a végeredmény. Állóból még elmegy, a színek nem rosszak, a fókusz sem ráng, de hát ez az „édeskevés” kategória. Azért biztos, ami biztos, az eget rendesen kiégeti, nem mintha bármi másba ne lehetne belekötni.