Xiaomi Mi 11i okostelefon teszt
Ha van fölös negyed millád
2021-06-24
A Xiaomi kiadta a legújabb flagship telefonját, a Mi 11-et, telezsúfolva azt minden földi jóval. Ennek egy hasonlóan brutális, de némileg olcsóbb variánsát, a Mi 11i-t teszteltük, ami a jelenleg legdurvább Snapdragon 888-as SoC-vel rendelkezik, kapott 8 GB RAM-ot és 256 GB háttértárat, 5G és WiFi 6 képes, és egy olyan AMOLED kijelzővel rendelkezik, hogy a hajatok leesik tőle. A csúcstechnológia azonban nagyon magas árat is jelent, 249 900 Ft-ot kérnek érte a Xiaomishopnál, cserébe 2 év garanciát, gyors szállítást, magyar nyelvű számlát, és természetesen az ügyfélszolgálat is magyar.
Másrészt, ha szemügyre veszitek a szilikontokot, akkor egyből feltűnik a szenzorsziget hatalmas kivágása. Vegyétek kézbe a telefont, fordítsátok meg, és voilá: egy bazi nagy kameradudor ékeskedik a hátlapon, elszomorítva az „utálom az asztalon billegő mobilokat” egyház tagjait. Ezt ugyanis rakhatjátok bármilyen tokba, akkor sem lesz sík, akkora kitüremkedés trónol az egyébként nagyon szép, Celestial Silver fantázianévre keresztelt, a színét folyamatosan változtató hátlapon. Két másik színben is kapható, szóval van miből válogatni. Az összerakottság példás, ahogyan az anyaghasználat is, de ez nem is lehetne másként egy negyedmillás készüléknél.
Galéria
Kézbe véve a Mi 11i-t, feltűnhet, hogy nem is olyan vészesen nehéz,
mint mondjuk a Poco F2 Pro volt. Beszorították 200 gramm alá, amitől még ugyan nem lett kicsi, de azért nem is egy hodály. A pöttöm szó azért sem mondható rá, mert a 6,67 inch-es AMOLED kijelzőnek valahol el kellett férnie. Körben szenzorok és érzékelők garmadájára lelhettek, de azért a hiány oldalra is fel lehet írni pár dolgot. A hangszórók sztereók és telefonhoz képest nagyon szépen szólnak, az élre került a nagyon gyors ujjlenyomat olvasó, míg a szelfi kamerát punch hole megoldással belevágták a kijelzőbe. Természetesen a telefon az 5G és a WiFi 6 szabványokat is támogatja, utóbbi kétsávos, kezel vagy négyféle műholdas rendszert, és van benne lépésszámláló és NFC is.
A filléreskedés oltárán viszont feláldozták az infra szenzort, a duális tálcába csak nano SIM-ek férnek be, így nincs micro SD kártyás bővíthetőség, viszont egy 256 GB méretű háttértárnál nincs igazán szükség ilyesmire. A SIM tartó kinyomásával viszont feltűnik a vízzáró gumiperem is, és bár nem találtam meg az IP szabványt a hivatalos oldalon sem, szerintem minimum cseppálló a cucc. Értesítési LED sincs, de ezt kiválthatjátok az AOD funkcióval, amit tetszés szerint bekonfigurálhattok.
Xiaomi Mi 11i – Benne van az erő, de eddig is benne volt
Szinte minden flagship széria úgy érkezik a piacra, hogy teljesen új hardvert kap, hiszen egyrészt kergetni kell az egyre nagyobb számokat, másrészt meg támogatnia kell az olyan új szabványokat, mint pl. az 5G. Ez most sincs máshogy, a Mi 11i 8 GB RAM-mal és 128 vagy 256 GB háttértárral szerelik, a központi mag pedig az überdurva Snapdragon 888, amire egy Adreno 660-os GPU-t integráltak. Dőltek a rekordok, pörögtek a benchmark számok és a Mi 11i szinte mindenkit maga mögé utasított.
712 000 Antutu pont,
ami veri kb. 150 000-rel a Mi 10-et. 269 FPS a T-Rex Offscreen teszten, ez szinte értelmezhetetlen eredmény, de még a sima teszt is 121 FPS-t adott vissza, ezen aztán nem fog akadni semmi. Az Androbench szerint 1620 Mbps olvasási és 562 Mbps írási sebességet produkál az UFS 3.1 szabványt is teljesítő háttértár. Semmi sem szaggat, minden csettintésre települ, nincs olyan játék, ami megdolgoztatná, szóval az Ark: Survival helyett kereshetek újat, amivel lehet az új telefonokat kínozni. Többet nem is nagyon érdemes erről beszélni, ezen a szinten nagyjából ez az elvárható teljesítmény.
Galéria
Persze nem emiatt fogjátok megvenni, hanem az überbrutális kijelzője miatt,
ami annyira durva…mint a Redmi Note 10 Pro-ban. Mert hogy az a szitu alakult ki, hogy a paraméterei kísértetiesen megegyeznek a két telóban fellelhető kijelzőnek. 120 Hz-es, 6,67 inch-es 1080*2400 pixeles, gyönyörű AMOLED panelról van szó, aminek a csúcs fényereje 1300 nit, míg a „középérték” 900, innen lehet tudni, hogy azért nem teljesen ugyanaz, mint a Note 10 Pro-ban. Ha viszont felmelegszik – ami ebben a 30 fokban annyira nem meglepő -, akkor visszaveszi a fényerőt, és bár az az állítás igaz, hogy vakító napsütésben is minden látszik, a kérdés viszont az, hogy meddig. Természetesen ez a megjelenítő is képes állítgatni adaptív módon a frekvenciáját, ahogy manapság az összes, illetve Gorilla Glass 5 bevonattal rendelkezik a karcok ellen. A színek gyakorlatilag tökéletesek, nagyon jók a betekintési szögek, viszont a nagy fényerő és a gyors frissítés azért bőszen eszegeti az elektronokat, a 4520 mAh kapacitású akkumulátor nálam olyan 1,5 napig tartotta életben a mobilt. Mivel van gyorstöltés, ezért ez nem akkora gond, de ez nem is egy 3-4 napig „életben maradó” Redmi 9.
Az operációs rendszer „megdöbbentő” módon Android 11, amin egy MIUI 12.5.2-es kezelőfelület fut, a szokásos hibamentességével. Viszont megint felpakoltak egy valag appot, amit persze letöröltem, de ezeket azért nem nevezném „bloatware-nek”, csak hát amióta egy gombnyomás a felhőből visszahúzni a saját progikat, ez az előtelepítősdi eléggé fölösleges.
A felső menü Apple hatású, amit gyorsan visszaraktam a régire, illetve a dark módot bekapcsoltam, majd később ki, miután a harmadik app is furcsaságokat produkált vele. Ez viszont nem az operációs rendszer hibája, és már tényleg annyi mindent tud, hogy egy komplett cikket lehetne írni róla, és erre még rátesz egy lapáttal a MIUI.
A kamera szekció mindig egy igazi dealbreaker,
és hát itt volt is „break”, ugyanis ahhoz képest, hogy ez egy 250 000 Ft-os telefon, olyan nagyon brutális fejlődést nem produkált az előző szériához képest. A felhozatal az alábbi:
- 108 MP-es fő kamera (Samsung SK5HM2 szenzorral)
- 8 MP-es ultraszéles kamera
- 5 MP-es telemakró kamera
- 20 MP-es szelfi kamera
Galéria
Hoppá, hát ez tulajdonképpen csak 3+1 kamera, a telefotó kiesett, de azért a lényeg ott van. Egyrészt maradt az ultraszéles, amit mostanában tűzzel-vassal irtanak az olcsó telefonoknál, másrészt a makró is eléri a használhatóság alsó határát jelentő 5 megapixelt. A fő kamera, nos, mi mást lehet mondani egy 108 MP-es képeket is készíteni képes egységről, mint azt, hogy jó? A dolog egy picit azért vicces, mert optikai zoomal nem rendelkezik ugyan a készülék, de a hatalmas képek közepét kivágva még mindig egész jó minőséget lehet elérni, és így a kétszeres digitális zoomnak is marad értelme. Az biztos, hogy a 108 MP-es szenzorral remek képeket lehet lőni, élénkek és valósághűek a színek, jó a dinamikatartomány, de ellenfényben azért képes ez is kifakulni, illetve azt sem szereti, ha valamin megcsillan a fény. Viszont ennek ellenére is azt mondom, ez egy igen jó egység. Az ultraszélestől azért annyira nem voltam elájulva, itt a felbontás hiánya miatt eléggé mosódnak a képek.
Ami viszont nagyon nem tetszett, azok az éjszakai anyagok.
Őszintén szólva, ennél sokkal többet vártam egy ilyen drága készüléktől, és lehet akkor is fanyalognék ha csak 100 000 Ft-ba kerülne. Valahogy nem sikerült szépen megörökíteni a fényszegény helyszíneket, sok az összemosódás, elvesznek a kontúrok, valahogy összecsapottnak tűnik az egész. Pedig próbáltam éjszakai módban menteni a menthetőt, de sajna nem nagyon volt mit. A szoftver egyébként a szokásos, Pro módban lehet mindenféle paramétereket állítgatni, van time-lapse, dokumentum olvasás, dupla videó, VLOG, vicces filmeffektusok és még egy csomó minden más, illetve újdonság a mozi mód, amivel sokat lehet kreatívkodni, ha valakinek van ilyesmihez türelme.
Ami a videókat illeti, először azt hittem, hogy a fő szenzor egyezik a Mi 10 108 MP-es egységével,
de nem, az Mi 11i a Samsung SK5HM2-t míg a Tízes az SK5HMX-et használja. Vagyis ez már valóban tud 8K videót, nemcsak felskálázza azt 6K-ról, bár ennek túl sok jelentősége nincs. Kötve hiszem, hogy az olvasók között sokan lennének olyanok, akik ezt meg tudják nézni egy 8K-s megjelenítőn. Itt nincs se EIS, se OIS, emiatt remeg a kép, viszont 4K 30 FPS-nél mindkettő van, ami egyrészt nagyon szép, másrészt majdnem gimbal simaságú stabilitást biztosít. Vagyis, inkább csak biztosítana, ha nem lennének ezek a fránya mikrolagok, ami szerintem ebbe az ársávba nem igazán fér bele. Az éjszakai felvételek meg egyenesen büntetnek, csak 1080p 30 FPS-t töltöttem fel, ahol elvileg ugye mindenféle stabilizálásnak kellene működnie. Csakhogy, mintha ilyenek nem lennének, és a minősége is pocsék, a Mi 11i nagyon nem szereti, ha a környezet fényszegény, ráadásul a képkocka szám is leesett 30-ról 24-re, ami vér ciki.
És erről eszembe jutott még egy dolog, hogy az előző generáció egyik üdvöskéje, a Mi 10T Pro 5G még kapható, és kb. 170 000 Ft-ért elhozható a Xiaomishoptól, és a fő kamerája egyezik a Mi 10-ével. Valahogy nem érzem azt a 80 000 Ft-os különbséget használat közben, ami a két termék ára között van, vagyis én vinném ez utóbbit, ha már flagship telóért epekednék. Aki pedig csak az AMOLED kijelző miatt venné, de megelégszik gyengébb hardverrel is, annak alapból van két alternatíva, a kiváló Redmi Note 10 Pro – ami szerintem a legjobb ár/érték arányú Xiaomi jelenleg – és a Mi 11 Lite, amit a BG8dc876 kóddal kb. 80 000 Ft-ért el lehet hozni.
Összegzés
A Xiaomi mostanában szerintem elment egy olyan irányba, ami nagyjából abból áll, hogy ész nélkül ontja a random készülékeket, amik között senki nem tud eligazodni, de a legtöbbjük nem igazán hoz újdonságot. Persze vannak kivételek, pl. a Mi 11 Ultra, 500 000 Ft-ért, köszönjük szépen. A Mi 11i viszont negyedmilláért például olyan hibáktól szenved, mint a gyenge éjszakai képek vagy a mikrolagoktól hemzsegő videók. Az üzemidő sem olyan hosszú, mint eddig, és a 250 000 Ft-ba nem fért bele a Mi 11 55 W-os normál és az 50 W-os vezetéknélküli töltése sem. De ha még rádobtok 70 rugót, már azt is vihetitek, viszont ez jól kifejezi, mennyire elszaladtak az árak a felső kategóriában.
Az viszont kétségtelen, hogy a hardver brutális, 8 GB RAM mindenre elég, a háttértár villám, a központi egység meg ronggyá veri a mezőny 95%-át. A kijelzőjéről pedig csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, és az összes menő szabványt – WiFi 6, 5G – is támogatja, van NFC, meg minden földi jó, de nincs infra port, értesítési LED, és a 128/256 GB-os háttértárak sem bővíthetők. Szóval sok minden van, amit be lehet írni a pro/kontra rubrikákba, de a legfájdalmasabb akkor is az ára. Majd ha leesik 150 000 Ft-ra, akkor érdemes újra ránézni. Inkább vegyetek 1 generációval régebbi flagship telót, pl. a Mi 10T Pro 5G-t, ami kb. 30%-kal olcsóbb, azzal is boldogok lesztek, vagy egy nagyon hasonló kijelzővel szerelt, de gyengébb hardverrel rendelkező Note 10 Pro vagy Mi 11 Lite modellt. Ezek mindegyike elérhető a Xiaomishopnál, ahol 2 év garanciát, gyors szállítást, magyar nyelvű számlát kaptok a termékek mellé, és természetesen az ügyfélszolgálat is magyar.
Pro
- Brutális, nagyon gyors hardver
- Nagyon szép telefon
- 5G és WiFi 6 támogatás
- Kiváló AMOLED kijelző, nagy frissítési rátával
- Remek sztereó hangszórók
- Kiváló anyaghasználat és összerakottság, mint a Xiaomi telefonoknál mindig
Kontra
- Drága
- A kameraképességektől egyáltalán nem ájultam, sőt
- Csalódás, hogy ebbe az árba sem fért bele az 55W-os gyors- vagy az 50 W-os vezetéknélküli töltés
- A nagy fényerő és a magas frissítési ráta gyorsan megeszi az akkuidőt
Mennyibe kerül pontosan egy termék?
Az egyszerűség kedvéért cikkeinkben mindig átváltjuk az USD árakat forintra, általában az adott oldal kalkulátora szerint. A valóság azonban az, hogy a bankotok 4-5 forinttal rosszabbul váltja a devizát, mint a bankközi árfolyam, vagyis mindig egy kicsit többe kerül a termék, mint a leírt ár.
Ezen teljesen ingyenes bankkártyák rendelésével segíthettek, a Revolut, a Monese és a Curve is ad ilyet – utóbbira 5 GBP-t ingyen kaptok, appban a D4WGX4ZE kuponkódot használjátok –, illetve felül a menüsáv #fintech címkéjére nyomva olvassátok el a témában írt bejegyzéseinket.