Redmi Note 11 okostelefon teszt

Van infra, a már említett Type-C, jack, ujjlenyomat-olvasó, sztereó hangszóró, és ha kilökitek a SIM tálcát, akkor egy háromhelyes profil – 2 db micro SIM és egy SD kártya – tárul fel. Így a háttértárnövelés megoldott, ami egy fontos szempont az ilyen olcsó mobilok esetében és egy kicsit „zárójelbe” is teszi a drágább modelleket.

Szemből a DotDisplay típusú – a szelfi kamerát belevágták a panel felső részébe – kijelzőt láthatjátok, az 1080×2400 pixeles megjelenítő már 90 Hz-es AMOLED, 1000 nit fényerővel,

ami eléggé durva ebben a kategóriában. Lassan véget ér az IPS panelek kora? A Xiaomi teljes erőből tolja a technológiát, és én ezt teljes mértékben meg is értem. A képe pengeéles, a színek nagyon szépek, ebbe belekötni nem lehet. A telefon hátlapján egy viszonylag szép kamerasziget trónol, amire mondhatnám, hogy nem lóg ki a szilikon tokból, de hát nem tudom, mert ez „engineering sample” és nem kaptam hozzá. Azt viszont igen, hogy 4 kamera került ide egy vakuval, amik integráns részét képezik a dizájnnak, a képességeiről pedig egy kicsit később fogok beszélni. Ráfordulok a lényegre, a használatra, lássuk, összeáll-e a kép.

A központi mag egy Snapdragon 680 4G,

ebből a lényeg ki is derül. Nem tudja az 5G szolgáltatást és a Snapdragon 678-hoz képest olyan sok előrelépés nem történt, ez a „szív” dobogott a Redmi Note 10-ben is. Vagyis tulajdonképpen ez ugyanaz a központi mag, csak 6 nm-en és nem 11-en, ami a fogyasztásnak jót tesz, de nagyjából ennyi. Antutu pontban kifejezve ez azt jelenti, hogy a mostani központi mag 229 000-et, míg a korábbi 225 000-et teljesített, ez gyakorlatilag nem releváns különbség. GFX Benchen 41 és 47 FPS jött ki, tehát a Note 11 SoC-je szinte semmiben nem jobb, mint az elődmodell.

Említettem már a látható portokat és csatlakozókat, de nézzük mi bújik meg a „géptető” alatt. NFC például nem, de ez simán lehet a fejlesztői modell sajátossága – Kínában nem az NFC hanem a QR kód olvasás a menő -, Európában jellemzően már a chippel rendelkező modellek érkeznek, és ezt a Redmi Note 11 kapcsán a Goboo meg is erősítette. A WiFi duális ac szabványú, ahogyan a BT 5.0 is az újabb szabványok közé tartozik, míg műholdas rendszerekből kezeli a GPS, a GLONASS, a BDS és a GALILEO hálózatait is.

Ami a kamerás képességeket illeti, rendesen megszórták szenzorokkal a telót, igaz már a Redmi Note 10 is 5 db lencsével rendelkezett. A Redmi Note 11 felhozatala az alábbi, amiből a fő kamera megyegzik a Poco M4 Próéval:

• 50 MP-es főkamera
• 8 MP-es ultraszéles egység 118 fokos látószöggel
• 2 MP-es makró kamera
• 2 MP-es mélységélességért felelős szenzor
• 13 MP-es szelfi kamera

Ez így egy kompakt egésznek néz ki, de mivel ez egy alsó-középkategóriás modell, olyan sokat nem szabad várni tőle. A felület teljesen ugyanaz, mint eddig, van pro, makró és portré mód, illetve a „több” menüpont alá dugták el az éjszakai és az 50 MP-es képkészítési módot, de például dokumentumokat is szkennelhettek vele. A fő kamera hozza az elvárható szintet, szerintem a színek és az élesség teljesen rendben vannak, az ultra pedig arra jó, hogy lesz egy 0,6x-os „negatív zoomotok”, így nem kell a tárgyaktól olyan messzire eltáncolnotok. A 2 megapixeles makrónak szerintem még mindig semmi értelme, de összességében nem rossz pakk ez ennyiért. Az éjszakai képek az elfogadható kategóriába esnek, elég temperás az összhatás, kevés fénynél hatványozottan jobban mosódnak, de kb. minden alsó-közepes telefon ilyen.

Videókat 720 és 1080p-ben képes készíteni, 60 FPS-t egyik mód sem tud, és stabilizálás sincsen,

ami szerintem ciki. Azt még értem, miért nem tudja a 4K felbontást, de ha a kép tele van remegésekkel, akkor bizony ebből használható anyag nem lesz, de pl. az ellenfény is jelentős gondokat okoz neki. Ezzel el is mondtam mindent, amit erről a témáról tudnotok kell, a szerencse az, hogy általában nem emiatt vásárolják a fogyasztók a kategóriában lévő készülékeket.