Poco X7 okostelefon teszt

Szerencsére a fillérb@szó kisegyház kezét is lefogta a cég és nem rámoltak ki mindent a dobozból,

mint a nagyobb Xiaomi telók meg a Samsungok esetében, így maradt a 45 W-os töltő, a Type-C kábel, a leírás, a SIM tű, meg a szürke szilikon tok, hogy legyen mivel tönkre vágni a kinézetet. Pedig nem néz ki rosszul ez a szintén sárga-fekete műbőr a Poco X7 hátlapján, de hogy a 3 kamerát és a vakut mi szükség volt arany keretezéssel körbefuttatni, azt azért megkérdezném a kínai dizájnerektől. A minőség és az összerakottság pazar, a csavargatós tesztre meg se nyikkan a telefon és jól néz ki ez a lefolyatott szélű, hatalmas kijelző is, amit régebben 2,5 D-nek, meg mindenféle hasonlónak hívtak, most éppen 1,5D.

A mérete viszont nem lett kisebb az évek során,

162,3×74,4×8,6 mm, de azért nem is iszonyatosan nagy. Alulról karcolja a 200 grammot, tok nélkül 190, míg az X3 NFC-m 242! gramm volt, azzal simán le lehet dobni a galambot a faágról. Nyilván a 6,67 inch-es kijelző determinálja a méretet, nagyon kicsi nem lehet, az ilyen készüléket keresők a Google Pixel 8a háza táján nézelődjenek, vagy a sokkal drágább Samsung Galaxy S25 jöhet még szóba. Már ez a Poco X7 is IP68-as víz- és porállóssági szabvánnyal rendelkezik, a „telóval zuhanyzók és esőben telefonálók” legnagyobb örömére – utóbbit kipróbáltam -, de a tavakba és folyókba esés ellen is védett.

Ha a Poco X7-et körbeforgatjátok, észrevehetitek, hogy összesen két gomb van az oldalán, egyik a hangerő, a másik pedig a ki-és bekapcsolásért, illetve a képernyő lezárásáért felel. A mostani divatnak megfelelően az ujjlenyomatolvasó a kijelző alá költözött, gyors és pontos. Mivel a Xiaomi termékeinél hagyomány a kismillió port és csatlakozási lehetőség megtartása, ezért a Poco X7 is sok mindent megkapott:

gyorsulás- és fénymérő, közelségérzékelő, GPS, magnetométer – alias iránytű -, giroszkóp, NFC az elektronikus fizetéshez, infra port, sztereó hangszórók, WiFi 6 és 5G, illetve Bluetooth 5.4.

Hiányolom viszont a kételemű SIM kártyából a micro SD bővítést,

tehát jól gondoljátok meg, mekkora háttértárral veszitek a mobilt. Megszűnt a jack port is, oda a vezetékes zenének, de ma már szinte mindenki TWS fülhallgatókat használ. Viszont, a hiányoldal újabb képviselőjeként, nincsen Type-C to jack átalakító sem és az akkut is lefaragták 5110 mAh-ra, míg a Redmi Note 14 Pro esetében ez 5500 mAh. Vagy nem, mert a kínaiak össze-vissza variálnak az EU/nem EU variánsok kapacitásával. A 45 W-os gyorstöltés nem rossz, de nem is extra, hiszen a Poco X3 NFC 5 évvel ezelőtt! is 33 W-tal töltött, de azért a Samsung és Apple telefonokat így is sarokba állítja a Poco X7. Kicsit kevesebb, mint 1 óra 0-100%, és nagyon takarékosnak érződött, nagyjából 2-3 napig nem kellett töltenem nyaralós használat mellett.

A Poco X6 Pro esetében volt egy igen kellemetlen jelenség, a battery drain, amikor a telefon túl sokáig tartott nem használt alkalmazásokat a memóriában, és emiatt éjszaka szépen lemerítette a telót. Ezt elvileg orvosolták, plusz az új HyperOS 2.0 kismillió frissítést kapott, gondolom ezzel is foglalkoztak. Nem tapasztaltam a jelenséget a Poco X7 esetében, viszont ez sem nagyon lődöz ki appokat a háttérben, viszont nem is merül. De az ördög nem alszik, veletek ellentétben, szóval figyeljetek rá ti is oda.

A Poco X széria esetében ezért üdvözítő, hogy van az X7 és az X7 Pro és slussz-passz, viszont ezek egymástól gyökeresen eltérő készülékek (elöl az X7, utána az X7 Pro paraméterei):

• SoC: Dimensity 7300 Ultra / Dimensity 8400 Ultra
• RAM: 8-12 / 8-12
• GPU: Mali-G615 MC2 / Mali-G720 MC7
• Háttértár: 128-512 /256-512 (micro SD kártya bővítés nincs)
• Kijelző: 6,67 colos, LTPS AMOLED, 120 Hz / 6,67 colos, LTPS AMOLED, 120 Hz
• Kamera: 50 MP, 8 MP ultraszéles, 2 MP makró / 50 MP, 8 MP ultraszéles, 2 MP makró
• Akkumulátor: 5110 mAh / 6000 mAh
• Töltés: 45 W / 90 W
• Vezeték nélküli kapcsolatok: WiFi 6, 5G / WiFi 6, 5G
• Antutu: ~650 000 pont / ~1 700 000 pont

Tehát a különbség elsődlegesen a központi magban és az akkuban/gyorstöltésben van, az árban pedig durván 20-30 000 Ft az eltérés. A gond viszont az, hogy ezért pont egy sokkal erősebb SoC jár egy jobb GPU-val, ami nagyjából 2,5x erősebb, mint a Poco X7 hardverei.

Szóval ezzel a szériával kapcsolatban is igaz az, amit korábban már mondtam: a Poco X7 egy remek telefon, de a best buy szerintem a Poco X7 Pro, mert annak szerintem a legjobb az ár/érték aránya. De jönnek az X7 benchmark eredményei:

• Antutu V10: pont; 653 902 pont;
• Antutu háttértár teszter, írás/olvasás (szekvenciális): 1041/783 MB/s;
• GFX Bench, T-Rex on-screen/off-screen teszt: 82/114 FPS;
• 3DMark (Wild Life): 3118 (átlagos 18,68 FPS:);
• Geekbench 6 (single score/multi score): 1018/2954 pont;

A fentiekben semmi extra nincsen, ez kb. a Nothing Phone 2(a) Plus szintje, vagy egy picit alatta. Tipikus középkategóriás telefon, amivel már lehet játszani, de azért a hardverigényes játékok megeszik a vasat, meg az akkuidőt is. Ennyi pénzért ez szerintem maximálisan elfogadható, a konkurensekkel van egy szinten.

A Poco X7 kijelzőjét nagyon szerettem, jó ez a 6,67 colos, 120 Hz-en frissülő LTPS AMOLED, 1200×2712 pixel felbontásban.

Elég beteg ez az 2,26:1-hez, máshogy mondva 19,5:9-hez képarány, netezésre remek, mert sok tartalom fér ki, videók nézésére nem annyira – pedig Widevine L1 tanúsítványa van a telefonnak -, mert egy nagy részét fekete rész tölti ki. Támogatja a HDR10+ szabványt, kiválóak a színei és feelinges az éleken lefolyatott üveg is. Szerintem a 3000 nites fényerő kamu, több helyen azt olvastam, hogy ez inkább 1300 körül lesz, de így könnyedén olvasható minden napfényben, kivéve mikor retkes ujjlenyomatokkal van tele. Alapértelmezetten dinamikusan állítja a telefon a képfrissítést így nem kell 60-ra vagy 120-ra fixálnotok, utóbbi egyébként látványos különbség az előbbihez képest.

A Poco X7-en a megjelenésekor még Android 14-gyel és HyperOS 1.0-val érkezett, azonban

mára Android 15-re frissült és a HyperOS 2.0-t is megkapta a készülék.

Vicces amúgy, hogy egyik telefonról a másikra költözés már félnapos procedúra, hiszen csak a HyperOS frissítés önmagában majdnem 7 GB, szóval egyre inkább számolni kell a nagyobb háttértárakkal, mert a rendszer nálam már 42 GB-ra hízott és még fel sem tettem a 15 GB-nyi zenémet, meg egyéb vackaimat. Az 1.0-hoz képest a 2.0 elég sok mindenben változott, gyakorlatilag a Xiaomi is ökoszisztémában gondolkodik, bővebben a Xiaomi oldalán okosodhattok ki belőle.

Vannak dinamikus hátterek, pár app más kinézetet kapott, akár 5×9-es widget hálóra is válthattok, van okos oldalsáv, de a lényeg, hogy gyorsabb lett, és a trendnek megfelelően már itt is van Xiaomi HyperOS féle mesterséges intelligencia támogatás. Ez főleg arra jó, hogy fényképeket manipuláljatok, ha viszont a telefontól kérdeztek, akkor a szokásos Google Gemini válaszolgat, már magyarul is viszonylag nagy biztonsággal. Például állíttattam vele össze étrendet, megtudtam, milyen messze van a Foxpost, ahol egy tesztmonitort kellett átvennem és így tovább. Mivel ez egy jelenleg is zajló forradalom, azt várom tőle, hogy az újabb és újabb frissítések bővítik majd a Poco X7 repertoárját.

Viszont, hogy miért nem tudnak lejönni erről a sok felesleges, előretelepített szemétről, azt fel nem foghatom. Szerintem minden felhasználó el tudja dönteni, például mivel szeretne játszani.

A Poco telefonok általában nem a kameraszekcióban erősek, hiszen ezért a tulajdonosok hajlamosak extrát fizetni, az pedig a drágább szériák sajátja. A felhozatal olyan középkategóriás:

• 50 MP-es, optikailag stabilizált fő szenzor
• 8 megapixeles ultraszéles kamera
• 2 megapixeles makró kamera
• 20 megapixeles előlapi kamera

A fentiekből a 2 MP-es makrót gyakorlatilag „ki lehet ejteni”, mert ezzel értelmes képeket készíteni nem nagyon lehet. Meg lennék lepve, ha ezt sokan használnák, bár azért van az ismertségi körömben ilyen személy is. A 8 MP-es ultraszéles képe elmarad a kategória átlagától, viszont mint minden ilyen esetben, ez a kamera arra jó, hogy a céltárgytól vagy célszemélytől nem kell elhátrálnotok annyira, mint egyébként. Kár, hogy olyan homályos a képe, mintha valaki vizet öntött volna egy festményre és az egész összefojt volna. Ellenfényben kivakul, szóval igazán pocsék.

A fő kamera ezektől a hibáktól teljesen mentes, jók a színei, megvan a felbontás és a színhűsége is sokkal jobb, mint az ultrának vagy a makrónak.

Összességében nem rossz a minősége, de életetek legfontosabb pillanatait hagyjátok meg a 4 az 1-es pixel binningel dolgozó 50 MP-es egységnek. Az 50 MP-es képeket teljes felbontásban itt nézhetitek meg.

Éjszaka hozza a kötelezőt, az ultraszéles továbbra is rossz, míg a fő kamera jó, és néha meglepően frankó képeket készít. Természetesen 1:1/4:3/16:9 és19,5:9-es képarányok között itt is váltogathattok, a szoftver patika, viszont kiszedték például a dokumentum szkennelést, ami sajnálatos.

Ami a Poco X7 videóit illeti, sajnos nappal is remeg az EIS-sel stabilizált kép és ezt tudja 4K 30 FPS és 1080p 60 FPS mellett is.

Jó a dinamika, szépek a színek, viszont folyamatosan frame-droppolt a telefon, miközben a szoftver erőszakosan próbálja a helyes irányba terelni a képkockákat, amitől még álló helyzetben is akadozik és ugrál a kép. A szélzajjal a mikrofonok semmit nem tudnak kezdeni, nemcsak a szokásos süvítést hallani, hanem van valami mesterséges zörgés is a háttérben.

Milyen éjszaka? Borzalmas. Budapesten, a Hősök terén, amit úgy kivilágítanak, mint egy karácsonyfa, képtelen voltam értelmes anyagokat készíteni. Alapból remeg a gép, amit a stabilizáló szoftver még jól meg is rángat, ahogyan a nappalinál is, csak még agresszívabban. A belem kifordult, mire végignéztem, és ez még csak 30 FPS, de 1080p-ben 60 FPS-t is tud, amikor még kevesebb fény jut egy képkockának, ott még kutyább lehet az eredmény.