Oukitel RT5 strapatablet teszt

Ez egyben áldás és átok is, hiszen egy 252,1x170x14,2 mm-e eszközről van szó, ebből igazán az 1,42 centis vastagság fáj, meg persze az 1001 gramm.

Ez nagyon sok, tehát kézben tartani nem éppen könnyű, emiatt is használtam IKEA-s tablettartóval, az ágyban fekve, a lábamra támasztva. Ebből még egy dolog következik: csak úgy simán tartani eléggé fárasztó, pedig ez lenne az alapja a játéknak. Ha körbeforgatjátok az Oukitel RT5 tabletet, akkor bal oldalon a Type-C portot és a SIM kártyát, a másik oldalon pedig a nagyon patika, nulla lötyögéssel dolgozó gombokat. Alul a duális hangszórók, amiket nehéz letakarni a kezetekkel, tehát filmnézésnél ez kifejezetten kapóra jön.

Mivel ez egy strapatablet, ezért elvárható tőle, hogy mindenféle speciális szenzorral rendelkezzen, illetve olyan dolgokat tudjon, ami a „heavy duty” használathoz szükséges.

Elmondom mi fáj a legjobban: ennyi pénzért nincs benne fényérzékelő szenzor, vagyis kézzel kell állítgatnotok a fényerőt. Ezt számomra nem ellentételezi, hogy kezel egy csomó műholdas rendszert, duális WiFi-vel és 4G modemmel, FM rádióval, giroszkóppal, iránytűvel vagy éppen sztereó hangszóróval rendelkezik. Van továbbá kesztyű módja, illetve egy szoftveres eszközkészlete a fentiek használatához, amiben olyanok vannak, mint iránytű, nagyító, inga és hasonlók. De valójában ebből egyik sem extra, ezt ma már minden tablet tudja, csak nem ilyen marcona köntösbe csomagolták be. Spéci szenzorok – például hőkamera vagy hasonlók – pedig nincsenek benne.

A hardver is érdekes, és sikerült is eléggé felbosszantania a sajtóanyagnak. A központi mag egy MT8788-as SoC, 12 nanométeres technológia, nem mai csirke, ezt egészíti ki 8 GB RAM. Mi van a sajtóanyagban? Hogy 14 GB RAM van benne, akkor hová tűnt az a 6 GB? Oda, hogy soha nem is volt benne ennyi, csak ők „nagyvonalúan” hozzászámolták azt a 6 GB-nyi virtuális memóriát, amit a háttértárból harap ki a rendszer. Ezt a kommunikációt sok mindennek nevezhetem, lehet marketinges „bullshit”, füllentés, nem egyenes beszéd, és még sorolhatnám, de a lényeg az, hogy van 8 GB fizikai memória, amiből a rendszerindítás után marad 4,4 GB-nyi szabad, ami nagyon nem 14. A 256GB-os háttértár – ami 1 TB-ig növelhető micro SD kártyával – sebessége egyébként nem rossz, 472 Mbps olvasási és 208 Mbps írási sebességet produkált a teszten.

Ami az akkut illeti, abban elég nagy király az Oukitel RT5 a maga 11 000 mAh-s – egyes források szerint 10 000, de a rendszerösszesítő 11-et ír – telepével.

Azért egy 10,1 inch-es kijelző és a nem túl modern proci szépen csipegeti, főleg, hogy nincs automatikus fényerő szabályozás. Ez a gyakorlatban 12 órányi filmnézést tesz lehetővé alacsony fényerőn, gyanítom, a gyári 7,5 óra magason értendő. Feltölteni pedig egészen tempósan lehetne a 33 W-tal, ha nem lenne ekkora kapacitású a telep, így azért egy 2,5-3 órán át kell áramolnia az elektronoknak. Ezt nem is nagyon reklámozza a gyártó.

A 10,1 colos, 1920×1200 pixeles, IPS kijelzőről érdemes említeni még néhány szót.

A fényereje 400 nit, és a legnagyobb baja az, hogy tükröződik. Meglepő, de így is használható kültéren, plusz egy matt fóliával a helyzet tovább javítható. Az érintésérzékenysége nem rossz, lévén kesztyűben is működnie kell, viszont van rajta egy gyári fólia, amit le lehet róla szedni, ha akartok ezen javítani. Ezzel a felbontással is az a bajom, ami minden ilyen fura méretaránnyal, hogy a filmek nem ilyenben készülnek. Emiatt marad alul és felül egy fekete sáv, így meg nem nagyon lehet kihasználni mozizáshoz az extra pixeleket, netezéshez viszont jól jön.

Lefuttattam egy csomó benchmarkot és olyan közepes értékeket kaptam.

A T-Rex teszten 31 FPS-t produkált, Antutun 221 000 pontot, ami nagyjából a 2 évvel ezelőtti Redmi Note 10 szintjét – teszt itt – jelenti. Ez az elmegy kategória, de ezen az áron a konkurensek általában jobb cuccokat adnak, lásd Alldocube iPlay 50 Pro teszt. Itt is az az erült belalapszabály érvényesül, hogy mivel ez egy strapavalami, ezért drágább, viszont olyan nagyon nagy erőmű nem ke. Játszani így is lehet rajta, de, erre egy kisebb tablet jobb. A másik tipikus felhasználás a videók nézése és a streaming, csakhogy a Widevine tanúsítvány L3-as, vagyis csak SD tartalmakat fogtok tudni lejátszani.

Kamerafronton túl sok villantanivaló nincsen, egy 16 MP-es fő és egy hátlapi kamerával büszkélkedhet az Oukitel RT5.

A szoftverre érdemes odafigyelni, ez nem a szokásos egyenplatform, két lehetőséggel. Van geo-tagging, ZSD – azonnali képkészítés -, 20 kép egymás utáni elkattintása, egy csomó paramétert lehet állítani, szóval egész jó kis felületet rittyentettek össze. Van továbbá anti-shake funkció, ami viszont csak a fotókra hat, egy fajta kézremegést negligáló funkció. A videókat 1080p-ben készíthetitek, sajnos nincsen stabilizálás, ami az alapja lenne a nézhető tartalmak készítésének. A fotók meglepően jók egy tablethez képest,  ami azért lepett meg, mert szinte mindegyik használhatatlan szokott lenni. Itt viszont tisztességesek a színek, egész élethűek, kicsit kiégnek ellenfényben, de semmi vészes. Kromatikus aberráció alig van, hozza egy közepes mobil szintjét, kár hogy csak 4:3-as képaránnyal lehet dolgozni. Cserébe a videók borzalmasak, remeg az egész, felbontás nincs, minden összemosódik, gyorsan lépek is tovább.

A sajtóanyagban viszont találtam egy felhasználási módot, amire tényleg tökéletesen alkalmas lehet egy strapatablet: motoros navigációra.

Jó nagy a kijelző, állja az időjárás viszontagságait, gyorsan befogja a műholdakat, 4G képes, tehát lesz valós idejű navigációtok, és a motoros cuccok alapból iszonyatosan drágák. Azt pedig el tudom képzelni, ha leveszitek a kormányról, akkor normális tabletként is használható. Már csak az a kérdés, hogyan rögzítitek a mocira.