Xiaomi AX3600 router teszt

Itt fedeztem fel az első anomáliát, az USB port hiányát, ami nagyon sok mindenre jó lett volna – adatmentés, backup, firmware frissítés, másodlagos útvonalhoz netes dongle -, és a szoftverben is vannak menüpontok, amik arra utalnak, hogy lesz olyan eszköz, ami ezt tudja. A kötelező ethernet kábelen és a kínai nyelvű leíráson túl mást nem érdemes keresni, szerencsére a Mi WiFi applikáció angol, így nem kell a csirkelábakkal hadakoznotok.

Érdekes, hogy ezt a nevet csak most kapták fel, hiszen semmi mást nem jelent, csak azt, hogy az „802.11 ax” szabvány a hatodik a sorban, az „ac” volt a WiFi 5, míg a sima „n” a WiFi 4, szóval ez igazából csak marketing eszköz. Valójában az 5G-t és a WiFi 6-ot is ugyanaz az igény hívta életre, a gyorsuló fejlődés miatt sokkal több eszközt sokkal rugalmasabban kell kezelni. Hogy értsétek, miről van szó, olyan 10 évet kell visszautaznunk az időben, arra a pontra, amikor megjelentek a többantennás routerek. Le is fényképeztem nektek a 3 generációt, a legendás 2 peckes Linksys WRT 54 GL-t, a 3 antennás Netgear Nighthawk AC1900-at és a 7 antennás AX3600-at.

Kezdetben a kommunikáció úgy zajlott, hogy a router egyszerre csak egy klienst szolgált ki adattal, a többiek alacsonyabb prioritás mellett várakoztak, ez volt a SU-MIMO technológia, és az n-es WiFi 4 szabvánnyal jelent meg. Sokszor azért nem veszitek észre a „relatív lassúságot”, mert a cache – az eszközbe épített gyors tároló – részben elfedi a folyamatot. A modernebb eszközök már tudják a MU-MIMO technológiát, ahol a router felosztja a sávszélességet és az adatforgalmat több szálra bontja, így egy időben több eszközzel képes beszélgetni, ezért is kell a rengeteg antenna. Ez a technológia az ac-s WiFi 5 szabvánnyal jelent meg, kb. 2014-ben. Persze az alapfeltétel, hogy a csatlakozó kliensek is ismerjék a metódust, ne csak a forgalomirányító.

A WiFi 6 esetében ez megváltozott, egy antenna egy időben már több eszközt is képes kiszolgálni – ezt hívjuk OFDMA-nak -, tehát ha eddig 3 antenna 3 eszközzel kommunikált, most ez a szám már 3×3 lesz. Ebből viszont az következik, hogy megnőtt a szükséges számítási kapacitás, több lett a csomag, ehhez pedig a router oldalán több memória és erősebb processzor szükséges, többek között ezért is drágábbak a WiFi 6-ot támogató eszközök. Van még pár egyéb szabvány is, amit nem részleteznék, a műszaki érdeklődésűek ezen a linken olvashatnak egy egyszerűsített leírást.

Fontos, hogy a szabványok csak elméleti határokat jelölnek ki, az ezeket használó eszközök sávszélessége sosem lesz ennyi. Tehát ha meg vásároltok egy WiFi 6-os eszközt, ahol a szabvány elméleti maximuma 10 Gbps, attól az még nem fog ezen a sebességen kommunikálni. A Xiaomi AX3600 nevében lévő szám egyébként úgy jön ki, hogy a 2,4 és az 5 Ghz-es sebességet összeadjátok – 2976 Mbps -, hozzászámoljátok a dedikált IoT ágat – 150 és 433 Mbps – és az egészet nagyvonalúan felfele kerekítitek, akkor ezt az értéket kapjátok.

A menürendszer átlátható, látszik, hogy az átlagos felhasználók, és nem IT szakemberek számára készült. Ez egyben a hátránya is, hiszen aki részletes statisztikát, log elemzést, parancssort vár, az ezeket nem fogja megkapni. Az első dolog, ami nagyon nem tetszett, hogy a webes felület http protokollal – nem titkosított – kommunikál. Vicces, de olyan nagy cégek, mint a Netgear is elkövetik ugyanezt a baklövést a SOHO kategóriában, sajnos ez inkább egy általános jelenség, mint egy kirívó eset. A másik, hogy az olyan szintű jelszavakat, mint a „Test_12345” a router „erősnek” mondja, egy kicsit azért követelhetne nagyobb szigort a cég.

Mobilos oldalon egy Black Shark 3-at nyüstöltem, ami támogatja a WiFi 6-ot, míg LAN oldalon a Xiaomi Mi Gaming laptopom gigabites ethernet portját használtam, illetve mindenhova a maximum eredményeket írtam. Nézzük az eredményeket:

A fentiek magukért beszélnek, de annyit hozzá kell tennem, hogy a Netgearen egy spéci Tomato firmware fut, mindenféle beállítással, így ez nem tekinthető gyári állapotnak. Azért a 260%-kal gyorsabb netes sebesség már elég durva, gyanítom ez a Xiaomi erősebb hardverének is köszönhető.

Ami a WiFi jel erősségét illeti, ezt a Wifi Analyzer appal mértem meg, ami decibel értékeket ad vissza, illetve mértem a Black Shark 3-mal net sebességét is. Az eredményeket torzítja, hogy a két router egymással is tud interferálni, de a teszt előtt egymástól távol lévő csatornára tettem őket. A Xiaomi AX3600-at az appban „strong” módra állítottam, de mivel miliwatt értéket nem ír, ezért nem tudom, hogy ez az európai határértékeken belülre esik-e, az alapbeállítás a „medium”.

* első szám a decibel, a második a letöltési sebesség