Rapoo VT9 Air gamer egér teszt

A Rapoo VT9 Air ezen verziója átlátszó-fekete színben érkezik, ami önmagában egy ellentmondás.

A két szín társításának alapja az, hogy a felülete füstüveghez hasonlóan átlátszó, de a maffia autóihoz hasonlóan kapott egy sötétítő réteget. Mondjuk én megküldtem volna a cuccot valami durva RGB LED-del, ha már félig átlátszó, és akkor mehetne a vér gamerkedés, de ezt az opciót a cég nem kínálja. Cserébe van a feketén kívül zöldes-fehérben meg halvány rózsaszínben, ha valaki inkább ezekre vágyna. A minősége első ránézésre nem vert földhöz. Az Attack Shark X6 után kezdtem el a Rapoo-t tapizni, és a Cápát éreztem felületminőségre jobbnak, a VT9 Air valahogy olyan semmilyen. Ami az adatátvitelt illeti, 2,4 Ghz-en – ehhez kell az USB-s adapter – vagy vezetékkel csatlakozhattok a PC-hez, BT modul nincs benne. Nagy kár, mert így mindenképpen fel kell áldoznotok egy USB portot.

A kicsit semmilyen kinézetnek van egy hatalmas előnye, hogy olyan gyorsan elfelejtettem, milyen is az anyagminőség, hogy pár nappal később azt vettem észre, milyen kellemesen semleges az egész.

Semmi idegesítőt nem fedeztem fel, szépen siklik, nagyon könnyű, nem hivalkodó, ha valaki nem tudja, hogy ez gamer cucc, eszébe sem jutna róla. Ez egyben azt a problémát is magában hordozza, hogy nem egy 20 rongyos perifériának néz ki, pedig ennyiért már a Logitech és a Razer is beköszön a belépő modelljeikkel. Páváskodni nem lehet vele, de sokan pont ilyen sleeper kinézetet keresnek. A görgője gumírozott, szinte semennyire nem lötyög, a gombok közepesen hosszú úton, nem túl hangosan, de nagyon jó érzettel kattannak, egyáltalán nem rossz használni a Rapoo VT9 Airt. Az összerakottság szolid, ezt egyébként két módon tudjátok tesztelni: milyen a gombok lenyomási érzete – kiváló -, illetve, ha felemelitek és megrázzátok az egeret, akkor kotyog-e a görgője, amire a válasz az, hogy alig.

A műszaki paraméterei meglehetősen szemrevalók:

• kapcsolat: vezeték nélküli 2,4 Ghz vagy vezetékes (BT nincs)
• DPI: 50-26 000
• mintavételezés: 4000/8000 Hz (vezeték nélkül, illetve vezetékesen)
• enkóder: Kailh 11 mm
• mikrokapcsoló: Omron D2FC-FK , 60 millió lenyomásra tervezve
• szenzor: PAW3398 (módosított, pontosabb PAW3395)
• LED: nincs
• tömeg: 59 g (+-2 gramm)
• akkumulátor kapacitása: 800 mAh
• üzemidő: 180 óra (1K mintavételezés mellett)
• gyorsulás: 50 G
• lekövetési sebesség: 650 IPS
• Gombok száma: 7 darab (ebből egy DIY)

Az adatok élvonalbeliek, vetekednek a modern gyártók top egereivel.

Egyetlen dolgot nem tudunk, az MCU chip típusát, de ez nem is perdöntő adat. A Pixart által gyártott PAW3395-ös szenzoron csiszoltak még egy kicsit, állítólag direkt a Rapoo kérésére, így született meg a 3398-as, ami nagyobb felbontású verziója a 3395-ne. A gombok alatti mikrokapcsolók 60 millió lenyomást bírnak ki, és a vérnyomásmérő eszközeiről ismert Omron szállítja őket, szóval itt nagyon nem a noname gagyizásról van szó. Az üzemideje brutális, 5 napja használom napi 10+ órában és a merülés jelét se mutatja. Ha valóban tud 180 órát, akkor az átlagosan 1-1,5 heti használatot és kb. 2 órás töltést jelent, ami kifejezetten jó értéknek számít. A 26 000 DPI pedig több mint tiszteletre méltó, kevés egér veri meg ezen a területen. Ráadásul több lépcsőben állítható, 400/800/1200/1600/3200/6400*26 000 DPI-os lépésekben variálhatjátok az érzékenységet.

Az első dolog, hogy a Rapoo VT9 Air szoftverének használatához nem kell beregisztrálnotok, de ha ezt megteszitek, menthetitek felhőbe is a beállításaitokat. Ez azért lehet fontos, mert ha létrehoztok több profilt – például munkára és játékra -, és ezeket fel is makrózzátok, akkor egyrészt jó, ha a szoftver el tudja azt menteni egy biztos helyre, másrészt meg nagyon egyszerű kapcsolgatni közöttük. Természetesen a kezelőfelület még százezer más dolgot is tud, mutatja a töltöttséget, a mintavételezést, a DPI-t, a 7 gombot programozni is lehet, sőt a görgő esetében a fel és a le irány külön makrózható. A debounce time – az időmennyiség, ami alatt egy clicket regisztrál az egér – viszont nem állítható, amiért a gamerek szívhatják a fogukat.

Vannak windowsos beállítások, amit innen is vezérelhettek, illetve képes az alkalmazás az egér és a magas mintavételezést lehetővé tevő dongle szoftveres frissítését is elvégezni.

Összességében sokkal jobb ez a felület, mint az Attack Shark X6-é, átlátható, tetszetős, minden fontos dolgot tartalmaz, még az emelési távolságot – lift-off distance – is, ami a gamereknek fontos lehet. És ha már említettem az egér mellé adott adaptert, erre azért van szükség, mert csak így képes a 4 Khz-es mintavételre a periféria. A dongle-be kell bedugni a 2,4 Ghz-es vezeték nélküli vevőt, amin egy pici RGB LED jelöli a státuszt, illetve a töltöttséget, amit a szoftver is mutat. Grátisz, hogy ez kirakható a tálcára is, így el sem kell elindítanotok a Rapoo konfigurátort, ha ezt ellenőrizni akarjátok.

Pár szót érdemes ejteni a Rapoo VT9 Air magas mintavételezését lehetővé tevő dongle-ről is. Ez egy csonkagúla, aminek az egyik oldalán egy USB-A bemenet van, a másikon pedig egy Type-C, ide lehet feldugni a VT9 Air-hez adott harisnyázott kábelt, így csatlakozik a géphez. Az egér alapból 1K mintavételezésre képes, a kiegészítővel ez 4K-ra emelkedik. Ez nem jelent mást, mint hogy a saját helyzetéről másodpercenként 4000 alkalommal vesz mintát. Minél magasabb, annál inkább javul a pontosság. Cserébe durván csökkenti az üzemidőt, így aki munkára használja majd a Rapoo VT9 Air-t, az vegye le 125 Hz-re ezt az értéket. Nekem az vált be munkához, hogy a DPI-t 1600-ra állítottam, a mintavételezést levettem 125 hertzre, míg a windowsos egérmutató sebességét felemeltem közel a maximumra. Ez volt az egyik profil, a másikba pedig a játékokhoz tartozó beállításokat pakoltam. Sajnos a szoftver elég tetű, szóval kell némi türelem, mire profilt vált vagy például megmutatja az akkumulátor töltöttséget.

Ami az általános használati érzetet illeti, az nagyon kellemes, sokkal meggyőzőbb, mint az Attack Shark X6.

Nagyon jó a gombok nyomásérzete, nem kell túl nagy erőt kifejteni, és a kattintás sem túl hangos. A felfele görgetésnél van egy minimális zaj, érdekes, hogy lefele viszont nincsen. Szerintem közepes tenyérhez ideális ez az egérforma, én alapvetően palm gripet, vagyis tenyeres fogást használok, de ujjbegyes fogáshoz sem rossz, viszont aki karmos fogással egerezik, annak lehet túl nagy lesz a Rapoo VT9 Air. Bővebben a fogásokról itt okosodhattok, de nyilván a tenyérméret is befolyásolja a dologot.

Ami a játékokat illeti, szerintem stratégiai és lövöldözős nevekhez ez egy kellemes periféria.

Amihez nem jó, azok az MMORPG-k, ahol rengeteg programozható gombra lenne szükségetek. Itt is van ugyan 7 darab, de ebből általában a görgő szerepe adott, ahogy a bal és a jobb gomboké is, ami meg az alján van, az nehezen érhető el. Így valójában a netezéshez használt előre-hátra lapozós oldalgombokat érdemes átprogramozni, ez viszont a komolyabb játékosoknak kevés lesz.

HA SZERETNÉL TÖBBET MEGTUDNI A GAMER EGEREKRŐL, OLVASD EL KIMERÍTŐ RÉSZLETESSÉGGEL MEGÍRT SZAKMAI MAGYARÁZÓNKAT!