KTC H27T22 forgatható monitor teszt

A magassága elég nagy tartományon belül állítható, 16 centit tudtok emelni vagy süllyeszteni rajta, és oldalirányba is elfordul mindkét oldalra 45 – a sajtóanyag szerint csak 30, de ennél tuti több –, vagyis összesen 90 fokot, és persze a már említett 90 fokos elforgatás is rendelkezésetekre áll, sőt még dönthető is -5/+20 fokban, szóval tényleg elég tág határok között állítható a H27T22. A talpa iszonyatosan tapad az asztalra, megfelelően gondoskodott a cég a csúszásgátlásról, illetve az állványon van egy lyuk, ami elvileg kábelrendezésre szolgál.

Túl sok cuccot nem adnak a monitor mellé, tápegység és tápkábel, egy DisplayPort kábel és ennyi. HDMI zsinór nincs is, a Type-C pedig azért maradt ki, mert a monitor nem tartalmaz ilyen bemenetet, amiért kár. Na de akkor mi van a hátoldalon?

Ez a felhozatal:

• 1 darab HDMI port (ez valószínűleg 2.0-s, de ezt nem árulja el sehol a gyártó)
• 2 darab DisplayPort
• 1 darab 3,5 mm-es jack port a fülesnek
• 1 darab USB 2.0 szervizport (ennek mi nem vesszük hasznát)
• 1 darab DC port a tápellátás miatt

Ennél azért már láttam jobb leosztást, például a 2 darab DisplayPortot semmire nem tudtam használni, hiszen ilyen nincs a laptopomon, ellenben Type-C van, szóval maradt a HDMI használata, ami azt eredményezte, hogy a korábbi megjelenítőmet le kellett húznom, szóval szívesen feláldoztam volna az egyik DisplayPort bemenetet valami másért cserébe. Viszont a neten kapható DisplayPort-Type-C kábellel a fenti probléma megoldható, ami további durván 10 000 Ft-os kiadást jelentene.

Szintén itt található a GamePlus lehetőség, ahol időzítőt, célkeresztet és egy FPS számoló menüt lehet kirakni,

ha akartok némi támogatást a játékokhoz. Ha a menüvezérlő gombot nem megnyomjátok, hanem valamelyik irányba elhúzzátok akkor pedig az előre beállított preseteket és a bemeneti portok listáját lehet előhívni. Őszintén szólva nem szerettem meg ezt a rendszert, jobb lett volna valamilyen több gombos megoldás.

A másik fontos paramétere egy monitornak a válaszidő,

amit a GtG – Gray to Gray – értékkel szoktak meghatározni, ez azt mutatja meg, hogy a monitor egy pixele milyen gyorsan képes egyik színről a másikra átváltani. A H27T22 GtG értéke 1 milliszekundum, ami igencsak rendben van, ahogyan a kontraszt aránya sem rossz, 1000:1, vagyis egy fehér kép ezerszer világosabb, mint a fekete. Oké, nem egy VA, pláne nem egy AMOLED technológia, de így is kellően világos, és a fényereje sem kicsi – 350 cd/m² vagy máshogy kifejezve 350 nit –, a sötétebb sarokban, ahol ülök, konkrétan vakított, így vissza is kellett vennem a fényerőből. A színekre sem lehet panasz, hiszen az sRGB skálát 99%-ban lefedi, 8 bites színmélység és 16,7 millió megjelenített szín mellett. Tudom, hogy ez eddig csak műszaki bla-bla volt, de a személyes tapasztalatom az, hogy a színek nagyon kontrasztosak, az árnyalatok élénkek, érzésre veri a Xiaomi Mi Gaming notebookom monitorját is, pedig azt a műszaki sajtó annak idején egyöntetűen dicsérte. Természetesen támogatja a HDR10-et is, illetve villogásmentes technológiaként emleget valamit a KTC, de hogy ez pontosan micsoda, arra nem tudtam fényt deríteni. Van benne kékfényszűrő mód – a TÜV Rheinland tanúsítványt is megtaláltam –, de mivel ez a beállítás átszínezi a képet, nem igazán használtam.

Még egy dologról kell szót említenem, ez pedig a FreeSync/G-Sync támogatás, előbbi az AMD, utóbbi pedig az NVIDIA védjegye. Ezek lényege az, hogy kiküszöbölik az úgynevezett screen tearing – magyarul talán képtörésnek lehet fordítani – jelenséget. A tearing akkor következik be, amikor a grafikus processzor az egymásutáni képkockákat változó ütemben küldi a monitornak és az eszközök frissítése nincs szinkronban, így egy adott objektum kirajzolása még nem történt meg teljesen a megjelenítőn. Ilyenkor tulajdonképpen megtörik a kép, és ez nagyon zavaró játék közben, ezt küszöbölik ki a különböző, korábban említett szinkronizálási eljárások.

A notebookomban egy NVIDIA Geforce GTX 1060-as GPU van, ami elvileg mindkét technológiát támogatja, csakhogy az én DisplayPortomat egy DP Alt módban működő Type-C port mögé tokozták be, így egy spéci DisplayPort-Type-C kábelre lett volna szükségem. A másik lehetőség az lett volna, hogy egy HDMI 2.1-es szabványt támogató porton keresztül oldom meg a dolgot, de ilyenem szintén nem volt, így sajnos ezt nem tudtam kipróbálni a notebookommal. Ti viszont, ha minden feltétel adott, ki tudjátok, az alábbi módon: erről a linkről szedjétek le az NVIDIA G-Sync Pendulum Demo nevű szoftvert, és akkor kapcsolgathatjátok a dolgot, illetve, ha valami nem sikerül, ezt a videót nézzétek meg.

A dolgot viszont nem akartam teszteletlenül elengedni, így végül úgy oldottam fel a problémát, hogy a családban van Freesync képes Acer monitor és olyan videókártya, ami ismeri a technológiát, így végül erre dugtam fel a KTC üdvöskéjét. A technológiák tökéletesen működni kezdtek az erre alkalmas környezetben, szépen ment 165 Hz-en a monitor, a Pendulum teszten pedig képesek voltunk screen tearinget is előidézni, ha nem ment a szinkronizálás. Sőt, arról is meggyőződhettem, hogy

a KTC 100 000 Ft körüli monitorjának a panelja semmiben nem marad el az Acer sokkal drágább megjelenítőjétől,

ez bizony egy igencsak tisztességesen sikerült IPS technológiás darab.

A tördelésekhez, de a weboldalak olvasásához is remek a portré mód,

a különböző Excel listáknál pedig a fekvő jön jól. Videók és filmek nézéséhez pedig kifejezetten előnyös a 16:9-es képarány, mert így nincs fekete sáv a tartalom körül, ami egy 21:9-es panelnél nettó veszteség lenne. A monitor nagyon kontrasztos, szépek a színei, jó rajta sorozatokat vagy egyéb tartalmakat fogyasztani.

Gamingnél az a tapasztalat, hogy igazából ez a 16:9-es képarány egy 21:9-essel szemben nem a legjobb, hiszen picit szűk a látómező, de azért a dolog elmegy. A Freesync tényleg jó, nem szakadozik és csúszik a kép, de ez inkább egy élményfaktor, nem egy jól kvantifikálható valami, meg kell élni, hogy értsétek a különbséget. A lényeg az, hogy a valóságban ez eléggé jól kijön, és annyira meg nem drága a monitor, hogy ne fizetném ki ilyesmiért a felárat. Az viszont egy másik kérdés, hogy ti vérbeli gémernek érzitek-e magatokat, mert ahhoz jobb egy hajlottabb kijelző, és vannak ennél jóval látványosabb, szét RGB LED-ezett variánsok is.

A dilemma persze az, hogy a KTC H27S17-es testvér monitorja – ami VA paneles –, vagy a H27T22 jobb-e játékokhoz.

Nekem végig az volt az érzésem, hogy a H27T22 egy amolyan félig játékosoknak, félig irodai munkára szánt megoldás. Nem igazán éreztem benne a gaming faktort, nem hajlított a panel, nem elég tért ölelő az érzet, és a képarány sem ideális, legalábbis számomra. Ez inkább egy jó all-round periféria, amivel játszani is lehet, de egyéb általános munkákra ez az elrendezés a jobb. Ha autó lenne, azt mondanám, hogy ez egy sportkombi és nem egy versenyautó, például egy Octavia RS. Apu nyomhatja neki, ha kell, de van olyan csendes, hogy a gyerek is elaludjon a hátsó ülésen, és annyira kényelmes is, hogy anya jobb elöl ne dobja ki a taccsot olvasás közben. Szóval mindenre jó, nem túl fájdalmas megkötésekkel.