KTC H27P22S gamer monitor teszt

Aztán addig néztem a H27P22S-t, hogy felmerült bennem a gyanú, mi van, ha abba a házba, amit A H27T22 kapott, betettek egy 4K-s panel a korábbi 2560×1440 pixeles helyett? Gyorsan megnéztem a méreteket, és kiderült, mindkettő 616×364,3×59,76 mm. Ravaszak ezek a kínaiak, vagyis ez lényegében ugyanaz a dizájnt, mint a H27T22 esetében, csak egy másik panellel. Nincs ezzel semmi baj, mert a T22-esnek remek volt a funkcionalitása, és most ezt egy kicsit több pixellel toldották meg.

A szokásos dolgokat adják a monitor mellé, displayportos kábel, leírás, és nagyjából ennyi.

Nem értem, miért nem HDMI került a dobozba, ugyanis a legtöbb notebookon – az utóbbi hármon az én esetemben – HDMI és Type-C csati van, így átalakítóznom kellett. Illetve, csak kellett volna, mert a gyári kábellel a jelet sem tudtam átvinni, így átálltam HDMI-re. Összerakni nem egy nagy feladat, a lábat kell a helyére pattintani, és indulhat a móka. Rakhatjátok 100×100 mm-es VESA felfogatási pontok segítségével egy monitorállványra is, ahogyan azt én is tettem az elődmodellel, így elég sok helyet megspórolhattok az asztalotokon. Érdemes azonban a beüzemelés előtt elgondolkodni azon, hogy melyik portján fogjátok átvinni a jelet, hiszen több opció is kínálkozik, és hát a fenti példából látszik, hogy nem mindegyik lesz mindenkinek jó. A KTC H27P22S monitor hátoldalára az alábbi csatlakozókat forrasztották fel ( természetesen ugyanazokat, mint a H27T22-re):

• 2 darab HDMI 2.1 (4K 160 Hz)
• 2 darab DisplayPort 1,4 (4K 160 Hz)
• 1 darab USB 2.0
• 1 darab 3,5 mm-es jack (a hangnak)
• 1 darab DC (ezen kapja a tápot)

Már a KTC H27T22 kapcsán is bosszús voltam, hogy az a fránya Type-C lemaradt,

hiszen a modern laptopokon általában ilyen képátvitelre alkalmas csatlakozó van, nem pedig DisplayPort. HDMI-ből meg jellemzően csak egyet raknak rájuk, ilyen például az N-One Nbook Ultra, ami az N-One csúcsnotebookja. Ha átlapoztok egy pillanatra annak a terméklapjára, akkor azt láthatjátok, hogy van rajta 1 darab HDMI és 2 darab teljesértékű, képátvitelre és 100 W-os PD szabványra is képes Type-C port, amiről vígan megtáplálhatók monitorok is. Nagyjából a konkurens notik is ezt tudják, például az összes Ninkear laptop, és ott sincsen DP port. Ez az a funkció, ami teljesen hiányzik a KTC H27P22S gamer monitorról, pedig rengeteg vesződséget megspórolhattatok volna egyetlen kábel használatával. A csatlakozók kapcsán érdemes még megemlíteni, hogy az USB 2.0 igazából csak szoftveres frissítésre jó, másra nem, tehát ide eszközöket nem tudtok csatlakoztatni.

A monitor meglehetősen sokféleképpen beállítható.

Egyrészt 130 mm-es úton képes felfele és lefele mozogni, 40-ről indulva 53 centiméterig. A panel dönthető előre és hátra -5+20, illetve oldalra is elfordítható +-45 fokban. De nem ez a nagy varázslat, hanem az, hogy vertikális állásból horizontálisba fordítható a 3840×2160 pixeles panel. Álló módban sokkal több sort lehet felülről lefele átlátni, így a tartalomkezelő rendszerekben jobb dolgozni, de a kódolásban is sokat segít. Arról meg már nem is beszélve, hogy a jellemzően ugyanilyen elrendezésű weboldalakat sokkal kevesebbet kell így görgetni. Aki pedig táblázatkezel és kell neki a több látható oszlop, vagy a gamingre gyógyult rá, az egyszerűen visszaforgatja vertikálisba. Ez, aki még nem próbálta, egy igazi hiánypótló funkció, mindenkinek ajánlom.

Ami a KTC H27P22S menüjét illeti, az előd joystick-os megoldását kapta meg az utódmodell,

amit még mindig nem kedveltem meg. Nekem nem túl logikus a működése, de megszokható. Elég sok mindent be lehet állítani, van alacsony kékfény kibocsájtási mód, színkiemelő HDR 400, a felső soron mutatja a szinkronizálás frekvenciáját, a szinkronizálás protokollját, illetve, hogy aktív-e a HDR. Vannak továbbá kifejezetten játékosoknak szánt elemek, mint a célkereszt az FPS számláló, de találtok preseteket is a különböző felhasználásokhoz. Persze aki játékosoknak szánt megjelenítőket használ, az már látott ilyesmit, nagy extrát pedig nem tud a KTC. Sőt, csak egyetlen profilt kezel, pedig jó lett volna egy külön munkára és egy másik játékra.

Egy méterről nézve viszont még éppen rendben van a dolog, ráadásul kirakhattok 4 darab 1080p-s ablakot,

tehát a hely mennyisége a megjelenítőn több mint elégséges. Jó ez a Fast IPS panel, igaz, a kontrasztarány csak 1000:1-hez, ami azért nem egy AMOLED. A betekintési szögek nagyon jók, oldalról 178 fok, de nyilván senki nem fogja „Csikar szögből” vizslatni a történéseket, viszont mivel forgatható, furcsa lenne, ha nagy szögből rossz teljesítményt nyújtana. A színhűség is kiváló, a 8 bites színmélység kitesz magáért, 1,07 milliárd színárnyalatot képes megjeleníteni. Az SRGB színteret 132%-ban, az emberi szem számára valósághűbb színeket produkáló DCI-P3 színteret pedig 97,5%-ban lefedi a KTC H27P22S. Persze leírva ez nem sokat jelent, látni kell élőben, milyen kontrasztosak a színek és élesek, kontúrosak a körvonalak.

A bevilágítás oldalról történik – ELED technológia – és nem hátulról,

emiatt szokott egy kicsit foltos lenni a felület, de itt ezzel a hibával nem, vagy csak nagyon elvétve találkoztam. De ezek másodlagosak abból a szempontból, hogy nem grafikai munkára tervezték a KTC H27P22S-et, hanem mire? Gamingre. A fontos varázsszavak egyike a képfrissítés frekvencia, ami 160 Hz. Ez azért fontos, mert minél magasabb a frissítésszám, annál folyamatosabbnak érzitek az akciót, már amennyiben a hardver ezt képes lekövetni. Ugyanis, ha például a videokártya 100 képkockát lenne képes másodpercenként kiküldeni, de a monitor csak 60 Hz-et tud megjeleníteni, akkor bizony 40 darab kép kvázi „elveszik”.

A monitor és a videókártya viszont maguktól nem találnak egymásra, szinkronizálni kell a képkockákat, különben jelentkezik a screen tearing jelensége, vagyis a képtörés. „A tearing akkor következik be, amikor a grafikus processzor az egymásutáni képkockákat változó ütemben küldi a monitornak és az eszközök frissítése nincs szinkronban, így egy adott objektum kirajzolása még nem történt meg teljesen a megjelenítőn. Ilyenkor tulajdonképpen megtörik a kép, és ez nagyon zavaró játék közben, ezt küszöbölik ki a különböző, korábban említett szinkronizálási eljárások.”– ahogyan ezt már a KTC H27T22 tesztjében is fejtegettem. Ennek elkerülésére való az AMD féle Freesync, illetve a drágább és hardverspecifikus NVIDIA féle G-Sync. Ez utóbbit szokták a megúszósabb gyártók kihagyni az eszközeikből, a KTC viszont nem volt rest ennek a támogatását is megoldani.

A másik gamer Szent Grál paraméter a képfrissítés, ami 1 ms,

vagyis ezerszer frissül a kép másodpercenként. Értelemszerűen minél ritkábban frissül a kép, annál darabosabbnak érzitek majd a megjelenítést. Nem mintha az 1 ms-t érezni lehetne, mert már a 3-4-et se nagyon lehet, szóval fogadjátok el, hogy ez egy nagyon alacsony érték. A fentieket azért nem annyira egyszerű tesztelni, hiszen meglehetősen bika gépet kell hozzá szereznetek, és nekem nem állt a rendelkezésemre ilyesmi. Végül családon belül találtam hardvert, ami teljesítette a követelményeket. Szépen lefuttattuk a teszteket, minden tökéletesen működött, a gyártó nem hazudott a műszaki paramétereket illetően.

Aztán elkezdtünk vele játszani, de ez a 4K felbontás és a 160 Hz-es frissítés sehogyan sem akart összeállni.

Nem a monitor hibája, egyszerűen nem tudtunk mögé olyan erőművet tenni, ami bírná. A 800 000 Ft-os Nvidia RTX 4090 sem tud sokkal többet 100 Hz-nél 4K felbontás és maximális grafikai beállítások mellett, a mi RTX 2080-unk meg csak küzdött, mint malac a jégen. A Fortnite még elment 60 FPS körül, de a Helldivers 2 gyorsan bezuhant a 18-20 FPS-es tartományba a fenti beállítások mellett, így vissza kellett belőle vennünk. A tanulság az, hogy bizony nem a monitor a szűk keresztmetszet, hanem a vas, aminek ki kéne hajtania a magas képfrissítési frekvenciát 4K felbontás mellett.

Ami pedig az egyéb felhasználási lehetőségeket illeti, a KTC H27P22S jól teljesítetett a grafikai és tördelési feladatokban is.

A nagy felbontás miatti rengeteg hely igazi megváltás, viszont egy picit kicsi a méret – 32 colon jobb lenne – és a fényerőt is le kellett vennem a felére, annyira vakított este, vagyis még tartalék is van a panelben. Csak kár, hogy ilyen kicsi.