KTC H24T09P monitor teszt

A hátoldali dizájn bazári,

és sosem értem, hogy mit tökölnek vele ennyit, hiszen úgyis a fal fele fordítva áll, vagyis nem látszik. Hasonlít az M27 széria hátlapjára, ami piros, meg LED-es, mert értitek, attól nagyon „géééémer”. Na a H24T09P az csak piros, a LED a spórolás áldozatává vált, cserébe elég sok port került az alsó kávára:

• 2 darab HDMI
• 2 darab DisplayPort
• 1 darab jack (fülesnek vagy asztali hangszórónak)
• 1 darab DC a tápegységnek

A felsorolásról két dolog jutott eszembe: ha megpusztul a tápegység, könnyű cserélni, nem kell a monitort megbontani, mint pár éve, és hogy azért egy USB portot rádobtam volna. Sőt, az még jobb lenne, ha menne Type-C-n a táp és a képátvitel is, de az nagyon nem ez az árszegmens. Van viszont egy szabvány VESA keret, tehát fellógatható monitorállványra, illetve egy egygombos kis joystickkel lehet mindent beállítani. Ezt az elmúlt pár hónapban a sajátomon megszerettem, és elég jól használható navigációra is. Nem mellesleg a menü azt is kiírja, megy-e a G/Freesync, szóval egyáltalán nem haszontalan. Gaminghez van még pár apróság, pre-setek FPS és RTS játékokhoz, timer, célkereszt, és hasonlók.

Ami a képet illeti, natív 1080p a panel és ELED Fast IPS technológiát használ.

Ez nem jelent mást, mint az Edge Emitting LED-et, ami egy nagyobb fényerejű megoldás a hagyományoshoz képest. A panel viszonylag világos – a fényereje 300 nit -, de azért extrának éppen nem nevezném, szobában jó, de semmi több. Jók a színei, kezeli a 8 bites színmélységet – ami csak annyit jelent, hogy 256 a harmadikon, vagyis ~16,8 millió színárnyalatot tud megjeleníteni -, van HDR10 támogatás, a betekintési szöge pedig 178 fok. Egy szóval, jó a képe, egy szavam nem lehet rá ennyiért, veri a régebbi LG-met. Egy baja van: a felbontása. Ma már a Full HD nem olyan sok, és ha az ember rákap a 2K-4K monitorokra, gyorsan kiderül, hogy hiányzik az a +1/+3 ablak, amit a nagyobbakra szétosztva ki lehet tenni. Aminek viszont örültem, az a kékfény szűrés, így éjszaka sem erőlködik annyira a szem, és nem kavar bele a melatonin termelésbe sem, tudtok majd gamerkedés után is aludni.

Ami a Freesync és G-Sync támogatást illeti, azt is flottul kezelte a monitor,

igaz, ennek teszteléséhez el kellett zarándokolnom egy családtagomhoz, ahol volt ehhez megfelelő videókártya is. A technológiáról bővebben a H27T22 tesztjében írtam, de ide is bemásolom a lényeget:

„Még egy dologról kell szót említenem, ez pedig a FreeSync/G-Sync támogatás, előbbi az AMD, utóbbi pedig az NVIDIA védjegye. Ezek lényege az, hogy kiküszöbölik az úgynevezett screen tearing – magyarul talán képtörésnek lehet fordítani – jelenséget. A tearing akkor következik be, amikor a grafikus processzor az egymásutáni képkockákat változó ütemben küldi a monitornak és az eszközök frissítése nincs szinkronban, így egy adott objektum kirajzolása még nem történt meg teljesen a megjelenítőn. Ilyenkor tulajdonképpen megtörik a kép, és ez nagyon zavaró játék közben, ezt küszöbölik ki a különböző, korábban említett szinkronizálási eljárások.”

A H27T22 tesztjében megnézhetitek a Pendulum demón, hogy pontosan miről is van szó.

A gamerek másik „Szent Grálja” a válaszidő, ami itt 1 ms MPRT.

Ez utóbbi a mozgókép válaszideje, angol rövidítéssel. Ez nem jelent mást, minthogy 1 pixel fekete színről mennyi idő alatt vált fehérre, majd onnan vissza. Minél alacsonyabb ez az érték, annál inkább csökkenti az ún. „blur” effektet, vagyis a kép elmosódását. 1 ms gyakorlatilag az ember számára már nem igazán látható tartomány, így használat közben sem jön elő a képkenődés problémája. A lényeg az, hogy a kisebb a jobb, bár egyes tanulmányok szerint már a 4 ms-t sem igazán látjuk, hát még az 1-et.

A nagy gamerkedésnek viszont szerintem egy dolog ellent mond: nem hajlított a panel. Persze 24 colon nincs is sok értelme a görbítgetésnek, mert nem tölti ki a monitor eléggé a látóteret, nincs meg a teret átölelő érzés.