Windgoo B20 elektromos kerékpár teszt

Mivel ezeket a járműveket sokat pakolásszák a tulajdonosaik az összecsukhatóságuk miatt, ennek azért viszonylag gyorsan végrehajthatónak kell lennie. A fenti alaphelyzetből kiindulva pattintottam fel a Windgoo B20 dobozát és csodáltam meg a járművet. Bár maga a forma ismerős volt, azt kell, hogy mondjam, vannak rajta kifejezetten érdekes részletek. Ami egyből szembetűnő, hogy ennek is kicsi a kereke, 14 colos, ami a már említett úthibaelnyelő képesség kapcsán lehet rossz hír. Van viszont rajta sárhányó, illetve elöl és hátul is tárcsafékkel rendelkezik, amik kellően jól lassítják a járművet, ha kell. Természetesen, mint minden ilyen bringának, ennek a váza is középen összehajtható, illetve lehajtható rá a kormány is, így tényleg befér egy kisebb autó csomagtartójába, legalábbis a Seat Ibizámba gond nélkül be tudtam tenni.

A lámpákat – amelyek a KRESZ szerint kötelező tartozékai minden kerékpárnak – nagyon érdekesen oldotta meg a gyártó, a hátsót a csővázba integrálta, míg az elsőt a kormányoszlopra, egy sárga színű LED formájában. Éjszaka mindkettőnek elég jó a fénye, a hátsó féklámpaként is viselkedik, nagyon modern megoldás, nekem tetszett. Az viszont nem annyira, hogy nincsenek prizmák a kerekeken, ami szintén kötelező tartozék, és elvileg belétek köthet a rendőr a hiányuk miatt.

Ami a kerékpár minőségét illeti, szerintem rendben van,

a váz hegesztései jók, sőt olyan videót is láttam, ahol használták különböző bringás mutatványokhoz, ugráltak vele, amire szerintem annyira nem ideális, de ezt is kibírta. Ami a súlyát illeti, 19 kilogramm, ami elég sok, főleg ha cipelni akarjátok, összehasonlítási alapnak a Csepel City 26 colos kerekméretű, acélvázas bringáját használtam, ami 17 kilogramm, tehát tömegközlekedési járművekre felrakni vagy felvinni a 3. emeletre már nem annyira kellemes. Ami még bosszantott, hogy a kormánymagasság nem állítható, szerencsére az én 175 centiméteremhez épp jó, de aki mondjuk 190, az kénytelen jobban előredőlni rajta, ami elég kényelmetlen pozitúra lehet. Az ülése egyébként nem rossz, én mondjuk minden eddigi bringámon egy kényelmesebb zselésre cseréltem, hogy ne törje annyira az alfelemet, de ez nyilván nem a Windgoo B20 hibája.

Van egy-két nagyon jól kitalált dolog rajta, az egyik az összecsukó mechanizmusok.

Egy kis biztosító retesz van rajtuk, tehát biztosan nem fog a B20 összecsuklani menet közben. A másik ami nagyon tetszett, hogy a hagyományos sztenderen kívül van egy további támasztó fül a váz alján is, így ha összecsukjátok nem dől oldalra és veri össze magát – mint egy csomó másik modell -, hanem szépen megtámasztja a testet az alsó tartó. A kábeleket szintén viszonylag szépen elvezették, dörzsölődésnek nem láttam nyomát, az IP54-es szabványt teljesíti, de esőben azért ne használjátok, már csak azért se, mert a lánc rozsdásodni fog.

A váz közepén trónol a 6Ah-s akkumulátor, ami a hátsó, 250 W-os – csúcsteljesítményen 350 W-os – agymotort táplálja meg energiával.

Feltölteni az 1,5 Ah-s töltővel kb. 4 óra, és bár a gyárilag megadott 21 kilométer nem tűnik soknak – ennél vannak lényegesen nagyobb hatótávú modellek is -, de itt még azt gondoltam, hogy majd pedelec módban úgyis ennek a sokszorosa lesz. Aztán nagyot koppantam, mikor elkezdtem használni a Windgoo-t, el is mondom, miért.

Azt is mondhatnám rá, hogy egy roller lánccal,

túl nagy különbség nincsen a két jármű között, csak ez pedállal is hajtható. A probléma az, hogy a Windgoo B20-on nincs semmilyen váltó, vagyis az áttétel fix. Az ilyen esetekben a gyártók megpróbálnak egy közepes fogaskerék méretet választani, ahol nem túl nehéz tekerni a bringát, de azért még értelmes sebességgel lehet haladni. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 15-20 km/órával tudtok tekerni, ami még kényelmes, de az elektromotor nélkül már egy dombon nem fogtok tudni felcangázni vele, legalábbis nekem a Gellért-hegyre nem sikerült.

Ez ugyanis folyamatosan leköveti a feszültségeséseket, vagyis, ha egy komolyabbat odahúztam neki, a négyosztású skála egyből esett 2 értéket, majd mikor elengedtem a „gázkart”, akkor meg felugrott 2 cellányit, ami eléggé zavaró. Van ennél egy sokkal nagyobb probléma, hogy a 175 centis magasságommal sem tudom kinyújtani rajta teljesen a lábamat, még az ülés legfelső állásában sem. Emiatt konkrétan végig gibbonpózban gubbasztottam, ami rendkívül kényelmetlen, még úgyis, hogy azért nem vagyok egy zsiráf.

Ami a hatótávot illeti, a 6 Ah-s, 42 V-os akkumulátor – legalábbis a töltő ennyivel tölt – gyári érték szerint 21 kilométert kellene, hogy elmenjen – a leírásban már a sokkal szélesebb 13-25 km-es spektrumot adnak meg -,

amiről tudtam, hogy lehetetlen, hiszen az Inmotion V5F unciklim 4 Ah-s 84 V-os rendszere tud ennyit. Szorozzuk össze a két számot, a Windgooban 252 Wh-s, az uniciklimben 336 Wh-s teljesítményű telep van, szóval kizárt, hogy meglegyen a gyári hatótáv. Nem is lett, kb. 18 kilit tud a cucc, ami nem rossz, de azért próbáltam kigurulásokkal és rövidebb pedálozásokkal spórolni az energiával. Mentségére legyen mondva, hogy a hátsó fék húzására először az elektromotor lassít, csak utána szorítja meg a tárcsát a pofa, tehát valamennyit azért visszatermel a szerkezet.

Összefoglalva a fentieket, a következő a helyzet a valóságban: ha normálisan pedáloztam, nehéz volt tekerni a B20-at, ha húztam a gázkart, akkor meg túl gyorsan kellett tekernem. A két végállapot között kellett folyamatosan lavíroznom, miközben a kis kerékméret miatt kirázta a lelkemet egy olyan ülésen, aminek a magassága miatt nem tudtam normálisan kinyújtani a lábamat. Valahogy sehogyan sem volt jó a dolog, ezt tetézte, hogy semmilyen információt nem kaptam vissza menet közben, hiszen nincs se fedélzeti komputer, se BT modul. Akkor most mennyit mentem és milyen sebességgel? Roppant zavaró, hogy ezekről nincs visszajelzés, ez így összességében szerintem 2022-ben nagyon kevés lesz a piac meghódításához.