Eleglide Citycrosser elektromos kerékpár teszt

Kifejezetten tetszett, hogy a 360 Wh-s akkumulátora eltávolítható,

ezt fel tudjátok vinni a lakásba tölteni, nem kell a 22 kilós, 27,5 colos kerekekkel szerelt járművet felcipelni, aminek egyébként remek a fogása, így ez sem megoldhatatlan feladat. A váz viszont nem összecsukható, ezt a tulajdonságot nem örökölte a bringa a kisebb modellektől, viszont a két csavart az első keréknél nem olyan nagy ördöngösség kilazítani és kikapni a kereket. Ez viszont nem a csomagtartóba betevős méret, cserébe igazi városi vadász a vékony 700×38 milliméteres virsli gumijával, amit érdemes 4 bar köré felfújni, hogy minél nagyobb hatótávot kapjatok.

Van a dobozban még egy érdekes elem, ez pedig a gázkar.

Egy kicsit ki kell térnem arra a jobb érthetőség végett, hogy mi a különbség a pedelec és a direkt hajtásos e-bike kategória között. A jogszabály szerint Magyarországon 300 W-ig elektromos kerékpárnak minősülnek azok a járművek, amelyek csak rásegítenek a tekerésre, vagyis nincs egy gázkar/gázmarkolat, amit direktben húzhattok. Éppen ezért van egy ledugózott kiállás a kormányra érkező vezetékek között, amire egy második markolatot lehet csatlakoztatni, és innen direktben működtetni a 250 W-os agymotort, de ezzel megdőlne a jogszabályi megfelelőség, ezért először nem szereltem fel. Vannak persze más követelmények is, ezt itt tudjátok megnézni. A lámpa és a fényvisszaverő elemek nem hiányoznak, de a piros hátsó lámpa igen, szóval ezt pótolni kell.

Természetesen lehet teljesértékű bicikliként is használni a Citycrossert, vagyis nem kötelező az elektromos rásegítéssel haladni, és erre a fedélzeti komputer is lehetőséget ad. Van ugyanis az 5 szintű rásegítés mellett egy nullás is, ilyenkor a motor nem csinál semmit. Cserébe viszont a 7 fokozatú Shimano Tourney váltó igen, ami annak ellenére, hogy ez a belépőmodell, különösebb gond nélkül végzi a dolgát. A vezérlő panel jól látható, a szokásos dolgokat mutatja – megtett út, sebesség, töltöttség és így tovább -, napsütésben is olvasható, nem volt vele gondom. Négy gomb található rajta, a plusz-mínusz kapcsolja az 5 rásegítő fokozat egyikét, a felső élen található felel a be- és kikapcsolásért, az alsó pedig a lámpát állítgatja, illetve a sétáló módot indítja, ilyenkor folyamatos 6 km/órás sebességgel „tolja magát” a Citycrosser. A világítótest nem túl erős, én feldobnék a helyére egy Gaciron lámpát, 10 000 Ft körül már elég jó darabok kaphatók. Ha bekapcsolás után egyszerre nyomjátok a + és a – gombokat, akkor pedig előhívható a szerviz menü, ahol lehet mókolni a paraméterekkel.

Az olcsóbb megoldások között ugyanis csak az egyik fékpofát lehet a nyereg túloldalán elhelyezett csavarral állítani,

de teljesen kitekert állásnál is volt egy kis súrlódó hang. A nyerget megpróbáltam teljesen középre húzni, hátha ez segít a problémán, de itt is csak az „ön nem nyert” feliratot pörgette ki a „bringalottó”. Úgyhogy legurultam a legközelebbi bringás boltba, ami nem kis meglepetésemre megszűnt, viszont ezen az úton sem fogott be a fék, és nem is ölt meg a jármű semmilyen módon, sőt, igazából azt sem vettem észre, hogy nagyobb ellenállást kellene kifejtenem. Párszor megálltam menet közben, ellenőriztem, van-e valami változás, de minden rendben volt. Ettől még azt gondolom, hogy ez így eléggé gáz, és nem ez az első eset, hogy csikorgó vagy súrlódó fékkel találkozom, lásd nagyjából az összes Fiido modellt. Fogni viszont kellően fog, ha kell, de nyilván nem erőltettem a túlzottan rövid fékkar beállítást a már fent ecsetelt okok miatt.

Végül nagyjából 60 kilométert kaptam úgy, hogy főleg a 2-es 3-as rásegítést használtam, és még mindig 3 csíkot mutatott a mérő, igaz, meredekebb lejtőn be tudott esni az 5 csíkból álló töltöttségkijelző akár 1-ig is. Ez alapján teljesen reálisnak érzem sík úton a gyár által ígért 75 kilométert is, rásegítéses módban.

Menet közben viszont hallottam valami finom kattogást minden pedálfordulat után,

amit nem tudtam hova tenni, viszont a működést nem befolyásolta. Ami elsőre feltűnt, hogy milyen finoman fut a bringa, szinte alig kell erőt kifejteni, hibába ez egy városi kerékpár. Ez egyben azt is jelenti, hogy akár rásegítés nélküli bringaként is megállná a helyét, cserébe az úthibákat nem szereti, hiszen nincsen lengéscsillapítás. Mint ahogy a homokot vagy a mélyebb kavicsfelszórást sem, ilyenkor folyamatosan elmászik az első kerék. A motor 25 km/óráig segít rá, ez egy jogszabályi korlát, de saját erőből eltekertem 32 km/óráig, lejtőn pedig mentem vele 40-et is, itt is nagyon stabil a váz. Sík úton a 2-es fokozat – 50%-os rásegítés – is elég, komolyabb dombon pedig emelhettek a rajta még egész sokat. A fékerő megfelelő, de azért ez a tárcsa belépőmodell, tudnék rajta fejleszteni. Ahogyan a gyorsszorítóval állítható ülésen is, ami egy kicsit törte az alfelemet a 60 kilis tesztkör alatt, az Eleglide T1 Step-Thru modellen például a sokkal jobb Selle Royal nyereg van, egy olyanra szívesen lecseréltem volna az ittenit.