Ultenic D6S Pro robotporszívó teszt

Itt már sejtettem, hogy nagy barátok nem leszünk,

pedig a kinézet nem rossz, ahogyan az anyaghasználat sem, leszámítva azt, hogy mind a henger-, mind az oldalkefe az olcsóbbik fajtából való. Tetszett, hogy alacsony a robotporszívó profilja, 7,4 cm magas, na akkor ez aztán mindenféle bútor alá be fog férni. Igaz, a műszaki paramétereken látszott, hogy ez nem egy csúcsporszívó, 3000 Pa a szívóerő, ami ma már nem olyan sok, de a takarításra bőven elegendő. A 2600 mAh-s akku – legalábbis a leírás szerint ennyi – meg már kifejezetten kevés, de időtlen idők óta nem láttam lemerült robotot, szóval azt gondoltam, ez mindegy, és ez is elég vagy 100 négyzetméterre. Aztán a tesztek során nem igazán jöttek be a téziseim, lássuk, mi történt az app leszedése után!

Itt már sejtettem, hogy az Ultenic D6S Pro nem a legélesebb kés a fiókban,

előreprogramozott mintákat rajzolva mozgott a lakásban, és rajzolta hozzá a kamutérképét. Ez úgy jött össze, hogyha valaminek nekiment,  akkor oda berajzolt egy falat, hiszen mi más lehetne ott, ha nem tudott továbbhaladni. A mozgását a régebbi butaporszívós elemek jellemzik, él, pont, körkörös takarítás, ezek duplázása, és hasonlók. Elektronikus funkciókból nem túl sok van, néhány alap, mint a szívóerő és a vízmennyiség szabályozása, időzítés és még néhány, de minden, ami LiDAR szenzorhoz kötött, az hiányzik.

Ahogy feltöltött az Ultenic D6S Pro, szabadjára engedtem, hogy csináljon amit akar, de előtte feltettem a felmosó platnit, vizet viszont nem öntöttem bele. Miért? Mert arra voltam kíváncsi, felakad-e bárhol, ahhoz meg nem kell folyadék. Egy ideje már nem nagyon találkoztam olyan eszközökkel, amiken kifogna egy küszöb, de a D6S Pro ezt is összehozta, bement a konyhába, de onnan nem jött ki. Később, mikor segítettem neki a kijutásban, elindult a helyére, de menet közben beszorult a cipőtartó szekrény alá – ami egyébként nem esik útba a dokkolóhoz -, így újabb mentés vált szükségszerűvé. Ilyenkor egyébként kikapcsol, hogy ne gyilkolja fölöslegesen a motorját, ami azért „jó”, mert elveszti az appból a térképet, illetve mindent visszaállít alapbeállításra. Micsoda „zseni” lehetett, aki ezt kitalálta.

Nagy nehezen elszenvedte magát a dokkolóig, de nem azért mert az önfeltöltés – angolul recharge and resume – és a takarítás képességével vértezték fel,

hanem csak addig vacakolt a konyhában, hogy a nem túl nagy akkuból kifogyott a delej. Rámászott a dokkolóra aztán ott hangos sipákolás közben egyszer csak lemerült, amit csak másnap vettem észre, mikor újra útjára akartam engedni. Ez azért alakulhatott ki, mert meglökte a töltőjét a dokkoláskor, ami a kontakt hiba miatt kikapcsolt.

Oké, kezdjük elölről, megigazítottam a kábelt, majd bekapcsoltam a robotot, ami annyira le volt merülve, hogy azonnal újra kikapcsolt. Ez azért kellemetlen, mert ilyenkor nem látszik, töltődik-e a nyomorultja, és persze nem, amit megint csak egy óra múlva vettem észre. Aztán addig tologattam a platnin, hogy végre zöldre váltottak a LED-ek és kezdődhetett az újratöltés, 5 órán át. Itt valójában szívesebben visszatettem volna a francba a dobozba a D6S Prót, de akkor nem lett volna teszt.

A feltöltés után a következő kört már vízzel feltöltött tartállyal kezdtem el, rezgett a platni, felmosott, mint a kisangyal,

gyűjtötte be a koszt, az app pedig rajzolt mint Leonardo da Vinci a Vitruvius-tanulmányt. Az öröm addig tartott, amíg ismét ki nem ment a konyhába, és újra bele nem esett a death trapbe, amit magyarul úgy hívnak, hogy túl magas küszöb. Majd persze újra merülni kezdett, de most nem segítettem neki, megérdemli a büntetést. Aztán szánalomból kihalásztam, és újra feltettem a töltőre, amivel újra nem teljesült az automatikus dokkolás funkciója.

Közben az appban bőszen rajzolgatta az okosságait, egy olyan lakásról, aminek a formája nem annyira hasonlít arra, ahol lakom.

Szerinte az ingatlan mindenféle fura szűk folyósokból áll, random kiszélesedik vagy összeszűkül, egy része a szomszédommal közös fal mögött terül el, illetve oldalra ki tudok esni az oldalfalon keresztül, mert van a ház oldalán egy lyuk, ami a semmibe vezet. De nincsen, így azt gondolom, hogy a maradék szoftveres funkciókat teljesen felesleges felsorolnom, mert ezt a sok marhaságot, amit összehordott, nem kívánom senkinek, maximum az ellenségemnek, ebből lett a cím. Itt búcsúztunk el egymástól, a soha viszont nem látásra.