Jimmy H10 Pro állóporszívó teszt

Ami szerintem haszontalan, az a bazi nagy állvány,

amire fel lehet aggatni a porszívót. A tapasztalatom az, hogy ezeket az eszközöket általában az emberek nem a lakás ékének szánják, hanem igyekeznek elrakni valahova – előszoba szekrény, pince, ágynemű tartó stb. – szóval nem hinném, hogy sokan akarják a porszívójukat a nappaliban pózoltatni. A kiegészítők is felrakhatók rá, de nem mindegyik, így meg szerintem olyan sok értelme nincsen a dolognak, és van erre egy remek megoldás, az úgynevezett „szatyor”, amibe behányjátok az összes vackot és odateszitek a porszívó mellé. Helyette adhattak volna pót HEPA filtereket, vagy a dobozban lévő 1 darab, szőnyegre való hengerkefe mellé még néhányat, mert ezek kopó-fogyó alkatrészek, úgyis kellene belőlük venni, de szerencsére minden elérhető a Geekbuyingon. Nem tudom, a porszívótartó mennyivel nyomta meg az árat, de ha 30-40K-val számolok, akkor ez egy kicsit olyan, mint a híres mém az Apple Pro Stand monitortartó 999 dolláros áráról: inkább kéne a 10 évnyi PornHub előfizetés, mint az állvány – meg itt van még vagy 30 mém, ami ezt taglalja -, pedig ez is, meg az is egy felesleges dolog. Ha meg valaki mindenképpen egy konkrét helyen akarja a cuccokat tartani, akkor a gépészeti helyiségbe felfúr egy porszívóállványt a bojler és a kazán mellé. Jah, ilyen nincs a csomagban, bocsesz.

Ami a minőséget illeti, az kb. a H8 és H9 szériával egyezik meg, nem rossz, de az ár jobb anyagokat indokolna.

Már több cikkemben említettem, hogy nem tudnak a matériák minőségével az áremelkedésnek utánamenni, ezért ezt funkciókkal szokták pótolni. És valóban vannak extrák, pl. brutálisan erős motor 600 W-tal – egyes források szerint ez 650 W -, aminek 245 W a szívóteljesítménye és 26 000 pascal a szívóereje, erre mondja a Jimmy, hogy ez kategóriaelső érték. A Shunzao legutóbb meg azt mondta, 30 000 Pa, ezeket sajna mérni nem tudom, de 20 kPa körül már egy kisebb csapágygolyó is repülni kezd, szóval nagyjából mindegy is. Van a porszívón egy szerintem túl pici kijelző, ami mutatja a töltöttséget, a működési hibákat, a porszenzor által észlelt pormennyiségeket 4 kategóriában – pont, mint a Dyson – és a működési módot. Az akku eltávolítható, 90 perc üzemidőt ígérnek, de a valóság az, hogy ezt forgófej nélkül értik, egyébként 60, Eco fokozatban. A portartály 600 ml-es, oldalra nyitható, ami egy levédett megoldás, jobb egyensúlyt biztosít az álló megoldásoknál, állítólag. Én ebből annyit vettem észre, hogy eléggé nehéz a H10 Pro, mindennel felszerelve 8,6 kilogramm, de maga a test, toldalékok nélkül is 1996 gramm, és a korábbiak 1500 alatt voltak, tehát nem egy pehelykönnyű játékosról van szó.

A valós üzemidő elég jól leköveti azt, amit a kijelzőn láthattok,

és tényleg van kapcsolat a porérzékelő szenzor és a koszosság között. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 4 különböző részecskeméretet láthattok a kijelzőn, 10, 60 180 és 500 mikrométert jelez ki, meglehetősen kis területre összezsúfolva az adatokat a kijelzőn. Hogyan lehet validálni azt, hogy amit mutat, az valós? Ha jó sokáig porszívóztok, akkor a szőnyegből a tartályba kell átkerülnie a porcicáknak, és mivel a tartály átlátszó ez egy szemmel is nyomon követhető folyamat. És valóban, a dzsuva növekedésével arányosan csökkentek a mutatott értékek, persze egy kis késéssel, szóval nem mondanám rá, hogy értelmetlen. Mint ahogy a szívóerő szabályzásra sem, amihez automata módban kell hagyni a szerkezetet.

Ami nem tetszett, hogy a ravaszt nem lehet „lockolni”,

vagyis nem tudtok váltogatni az állandó kefeforgatás és a „meghúzom megy, elengedem nem megy” jellegű operáció között, amit például a Shunzao Z15 tud. Alapból Auto módban indul, ezt követi a Turbo, a Max és az Eco és mivel ezt használtam a legtöbbet, állandóan körbe kellett pörgetnem a menüt, Közel 140 000-ért igazán megjegyezhetné, hogy mi volt az utolsó állás. A porszívó ki is mondja, mi történik, sőt arra is figyelmeztet, hogy például alacsony az akkufeszültség, de azt sem felejti el közölni, hogy éppen bedugtátok a töltőkábelt. De tényleg szükség van erre? Nem vagyok benne biztos. Először is, túl kell ordítania a motor hangját, másrészt pedig minden látszik a kijelzőn, plusz a dolgok nagy részével egyébként is tisztában vagytok, például nem lehet véletlenül töltőre dugni egy ilyen berendezést. Azt viszont el tudom képzelni, hogy a látássérülteknek hasznos, már ha meghallják a keltett zajban, mit is mondott nekik Mr. Hercules.

Szintén rombolja a prémiumságba vetett hitet az, hogy a sajtóanyagban teljesen máshogy néz ki az LCD kijelző rajza, mint a valóságban,

és sajnos az utóbbi a gagyibb. Vagy hogy töltés közben olyan az animáció, mintha egy 90-es évek eleji kvarcjátékot látnátok magatok előtt. Végig az volt a teszt alatt az érzésem, hogy egy kicsit sok a parasztvakítás és kevés az érdemi vívmány.