Reolink Go „vadkamera” teszt

Ami viszont meglepett, hogy az egyébként kiváló minőségű kamera műanyag borítása egy picit egyenetlen, valahogy „nem adta ki” az öntőforma, de másba nem tudok belekötni. A doboz tartalma bőséges, és látszik, hogy odafigyeltek az európai igényekre – kamerafelvételre figyelmeztető matrica, CE tanúsítvány, leírás mindenféle európai nyelven, angol hangutasítások stb. -, és mivel az eszköz SIM kártyát is fogad, ezért egy Vodafone-os V SIM is került a csomagba. Itthon ez sajnos nem használható, az app sem érhető el a Play áruházból. Micro SD kártyából maximum 64 GB-os méretűt képes fogadni, szerencsére ez a kapacitás elég sokáig elegendő.

A lényeg persze az, hogy a kamera mindhárom nagy szolgáltatónk kártyájával működik és ismeri a B20-as sávot is, így vidéken is elérhetőek lesznek a 4G-s szolgáltatások.

Természetesen itt is van egy masszív, felcsavarozható konzol, viszont az Argus 2 jópofa mágneses gömb tartója nem jár a Go-hoz, ami érthető: ez egy tipikus kültéri kamera. Ezt azzal kompenzálják a Go esetében, hogy egy szilikonos, terepszínben pompázó borítást lehet a kameratestre húzni, ezzel elrejtve azt. Azt viszont nem értem, hogyha a kameratakaró tiri-tarka, akkor a tartója miért vakító fehér. A logika azt diktálná, hogy abból is legyen kétféle, vagy alapból viseljen rejtőszínt. A szokásos kábel, tipli, csavar dolgok is megtalálhatóak a pakkban, hogy legyen mivel tölteni, illetve rögzíteni az eszközt.

A másodlagos éjjellátó szenzor – amihez a sejtelmes ”Stralight Night Vision” nevet társították – segítségével 33 lábra, vagy metrikus mértékegységben kifejezve 10 méterre lát el a kamera.

Hogy ez sok vagy kevés-e, nézőpont kérdése. Az udvart meg az erkélyt figyelni vele tökéletes, azonban egy vadkamera esetében ez a távolság általában nagyobb szokott lenni. Főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy nyilván minimum 3-4 méter magasra kell felszerelni a berendezést, akkor ez a távolság tovább fog csökkenni. A képminőség viszont kifejezetten jó ahhoz képest, amit ebben a kategóriában eddig láttam.

Már az Argus 2 esetében is kiemeltem, hogy szerintem a felhőszolgáltatásuk hiánya – egész Európában nem elérhető – nagyban csökkenti a kamera használhatóságát, hiszen a lokális, micro SD alapú mentés mellé kellene még valamilyen backup. Egy vadkamera esetében – már amennyiben ide soroljuk a Go-t – ez talán nem akkora hátrány, hiszen a szarvas nem fogja leenni a fáról a készüléket, és jó eséllyel a fatolvajok sem veszik észre. Ráadásul a netes tárhelyre a videós adatfolyamot mobil neten átnyomni nem biztos, hogy annyira költséghatékony megoldás lenne. Az email alapú riasztásokat és az applikáció üzeneteit pedig így is megkapjátok, ha erre van szükségetek.

Azért ezzel óvatosan, mert ha éjszaka kezdi el dobálni a maileket, meg csipogtatni a telefont a vaddisznók miatt, akkor nem lesz annyira őszinte a mosolyotok. Az applikáció ugyanaz, mint minden Reolink kameránál, stabil, jól használható darab. Az érdekesebb funkciók az alábbiak:

• hang alapú riasztás beállítása (ami elég hangos és csak ki- és bekapcsolási lehetőség van)
• push notification a riasztásról
• kép megfordítása
• mozgásérzékelés (PIR) állítgatása, itt javaslom az érzékenység visszavételét, de a fals riasztásokra van külön funkció
• e-mail alapú riasztás
• privacy mask, vagyis olyan képrészlet kitakarása, aminek nem szabad a felvételre kerülnie

A szenzornak van egy szerintem nem jelentétkelen hibája: elég könnyen kivakul, ha a nap rásüt. Vagyis amikor elhelyezitek, akkor erre mindenképpen figyeljetek, különben nagyon kiég a kép. A fenti tesztvideóban ezt benne hagytam, hogy látható legyen a probléma. Ez egyébként teljes mértékben orvosolható a megfelelő elhelyezéssel, de azért jó, ha tudtok róla.

Több helyen olvastam, hogy a tesztelők felemlegették a WiFi kapcsolat hiányát, amivel személy szerint nem értek egyet. Szerintem nagyon kevés ember fogja megvenni ezt a típust a házához kültéri kameraként. Miért? Mert az Argus 2 nagyjából 50%-kal olcsóbb és abban ott a WiFi, vagyis a Reolink Go-t olyan helyre kell elhelyezni – erdő, szántó, telekre a faházhoz -, ahol ritkán tartózkodtok, ott meg majdnem mindegy, van-e WiFi kapcsolat vagy sem (az erdő közepén úgysem lesz).

Ami az üzemidőt illeti, ezt elég trükkös megmérni. Két dologból kell kiindulnotok: a napsütés erejéből és abból, hogy milyen szögben esnek a sugarak a napelemre, ami majd a kamerát táplálja, vagyis nagyon fontos, hogy hova helyezitek el a panelt. Szerencsére elég hosszú a kábele, ezért ez nem különösen problémás, például egy tetőn, de egy fa törzsén már lehet az, mert betakar a lombkorona. Az biztos, hogy kellően erős napsütésben egy nap alatt maximumra tölti a Reolink Go-t, míg egy teljesen feltöltött akkuval 2 hónapig – 500 perc élőképpel kalkulálva – képes üzemelni. Így nagyon valószínűtlen hogy valaha is lemerülne a kamera, amíg a napelem csatlakozik hozzá. A teljesítménye 3.2 W, ez 6 V-on 530 mAh-t jelent.

Néhány gyakorlati jó tanács az Argus 2-höz képest:

• Képes osztott képernyős módban is működni a kamera, vagyis több kamera képét is ki tudja tenni a mobilotokra. Amennyiben nem így használjátok, balra húzással lehet lapozni az eszközök között.
• Az e-mail alert csak akkor megy ki, ha a kamerákba különböző e-maileket állítotok be. Ha ugyanazt, akkor értelemszerűen nem csinál semmit, de ERRE NINCS hibaüzenet.
• A Reolink Go nem mutatja az akku töltöttséget az összesítő menüben, mint az Argus 2, ehhez be kell lépni direktben az almenübe, viszont a kezdőképernyőn a kamera widgeten, bal felül látható az érték.
• A kamerával lehet hallgatózni is a jobb felső hangszóró ikon megnyomásával, viszont itt tud akadozni az adatfolyam, ilyenkor szaggatni fog a hang.
• A képminőséget hagyjátok „low”-ban, úgy sokkal kevesebb adatot fogyaszt.
• A „picture in picture” módban kitehetitek a telefonotok kezdőképernyőjére a kameraképet, ilyenkor nem kell ki-be lépkedni az appból, akkor is látjátok az előnézetet.
• A mobilnet állapotát – térerősség, szolgáltatás típusa – bal felül láthatjátok.