BlitzWolf BW-CMM2 kávéfőző teszt

Az anyaghasználat minősége egyébként különösen szembetűnő, ha melléraktam a Szarvasi által gyártott darabot, ég és föld a kettő, és nem a Szarvasi javára. A BW-CMM2 frontján egy érintőpanel helyezkedik el, középen a bekapcsoló gombbal, ennek megnyomása feléleszti a kijelzőt. Balról jobbra haladva 1, illetve 2 adag kávé elkészítésére van lehetőségetek – ezért is adnak két különböző méretű szűrőt -, illetve van manuális mód, amikor kézzel indíthatjátok és állíthatjátok le a folyamatot. Ilyenkor a gép a kijelzőjén elindít egy számlálót, hogy lássátok, mennyi ideje ügyködik a masina. A legszélső gombbal pedig a tejhabosítót vezérelhetitek, ha éppen cappuccinohoz lenne kedvetek. A felhasznált víz mennyisége programozható, ha bekapcsolás után hosszan nyomjátok a gombot, akkor villogni kezd. Első nyomásra indul, másodikra megáll a folyamat, míg a kettő között eltelt idő alatt lefolyt víz mennyiségét fogja alapegységnek venni a BW masinája.

Tettem néhány, a gyakorlati használatot is érintő megfigyelést, az egyik, hogy aki a kotyogós rendszerű kávéfőzőkhöz van szokva – amik úgy működnek, hogy vizet melegítenek, ami nagyjából 1,5 bar nyomás és 120 fok mellett, gőz formájában átpréselődik a darált kávérétegen – az kevesellni fogja az egyszerre elkészíthető 2 adag kávét. Hiába van kb. 1 liternyi víz a tartályban, 2 adag után újra kell tölteni a nagyobbik szűrőt, vagyis aki ahhoz szokott, hogy mondjuk lefőz 6 adag kávét előre a család többi tagjának is, ami a teljes napjukat lefedi, az macerásnak fogja érezni az állandó töltögetést. Cserébe viszont mindig friss kávét ihattok, ami mindenképpen előny.

A BlitzWolf/Gorenje berendezése egyébként szivattyús megoldással dolgozik

– ezeket hívják automatának is -, ez biztosítja, hogy rendelkezésre álljon a megfelelő nyomás. A Gorenje szerint ez 15 bar, a BlitzWolf szerint pedig 20, de ennek egy amatőr szemében szerintem nem lesz jelentősége. Ugyanez igaz a súlyra is, a 3,65 kilogrammból lehet arra következtetni, hogy itt nem rézbojleres megoldással dolgoznak, mint a komolyabb berendezések, hanem csak valami kompakt termoblokkal, nyilván csak ez fért bele az alacsonyabb árba. Ez szintén nem érdekli az átlagos, laikus kávéfogyasztót, de a komolyabb márkák – Lelit, Gaggia és hasonlók – odafigyelnek az ilyen „apróságokra” is.

A kávékészítésnek szintén fontos mozzanata a kávészemek darálása, és mivel a BlitzWolf BW-CMM2 nem rendelkezik ezzel a funkcióval – 50 000 Ft alatt nem is nagyon vannak ilyen gépek -, ezért egy teljesen alap Bosch MKM6000 darálóval végeztem el a műveletet. A fentiekből látható, hogy a kávékészítés folyamata rengeteg mozzanatból áll, hihetetlen mélységei vannak, hiszen még csak az előkészületeket írtam le, a kávé még a képbe sem került, pedig azon is tudna több órát vitatkozni két hozzáértő. Visszakanyarodva a kávékészítéshez, a Szarvasinak van egy olyan hibája, hogy automatikusan nem kapcsol ki, ami például túlmelegedéshez vezet, amit egyszer a volt munkahelyemen sajnos élőben tesztelhettem. Ezzel szemben a BlitzWolf modellje 25 perc után automatikusan kikapcsol, illetve ellátták túlmelegedés elleni védelemmel és automatikus hőmérséklet- és nyomásszabályozással is, ami azért megnyugtató.

Úgy vettem észre, hogy a rezgés és a működés hossza együttesen befolyásolja ezt a problémát,

1 adag lefőzésekor például sosem tapasztaltam ilyesmit, 2 esetében pedig elvétve. Szerintem egy kicsit lassan is csöpög le a kávé, ami a sietőseknek bosszantó időfecsérlésnek tűnhet. A lecsöpögés után kikaptam a kart, és megnéztem, hogy megállt-e a víz a kávétöltet tetején. A trükk az, hogy eléggé le kell tömöríteni az anyagot, akkor nem lesz vizes, viszont sosem tudtam megtölteni úgy, hogy egy pici ne szóródjon mindig mellé, ami nyilván nagyobb gyakorlattal és egy kis ügyességgel azért megoldható lett volna.

A BlitzWolf BW-CMM2-t espresso gépnek hirdetik, így mennyiségre ennyit is nyom ki 1 adag esetében. Nagy örömömre szolgált, hogy a krém – a crema – kellemesen sötétbarnás, sűrű, homogén anyagként jelenik meg rajta. Ilyet a kotyogós rendszerű kávéfőzőkkel nem lehet előállítani, ehhez a kávépogácsán magas nyomással átpréselt, 92-95 fokos vízre van szükség. Ez további íz- és aromaanyagokat old ki a kávéból – erről a Barista akadémiának van egy jó cikke -, amitől szerintem sokkal finomabb lesz az ital, mint egyébként. Ez tipikusan az a kávé, amit már nemcsak lehúzok a reggeli rohanásban, hanem kedvem szottyan kiülni vele a balkonra a napsütésbe, és egy péksütemény mellett elkortyolgatni. Egyértelműen minőségi előrelépésnek érzem a sima kotyogóshoz képest, tényleg növeli az élvezeti értéket.

A másik verzió, ha cappuccinot készítetek a BW-CMM2-vel,

amihez a jobb oldalon elhelyezkedő gőzintenzitás szabályzó tekerőkapcsolóját és a gőzölő csövet kell használnotok. A cappuccino 1/3 rész kávéból, 1/3 rész forró tejből és 1/3 rész tejhabból áll, az elkészítésről mellékeltem a Gaggia videóját, ahol jól látszik a folyamat. Próbáltam mintákat is készíteni, de nem sikerültek túl szépre, nyilván jóval nagyobb gyakorlatra lenne szükség ahhoz, hogy ez ki is nézzen valahogy. Elméletileg a cappucinot reggel 10 óra előtt szokták inni, de én megerőszakolva a hagyományt, szinte kizárólag ezt veszem magamhoz kávé formájában, vagy ha lusta vagyok gőzölni, akkor tejjel indokolatlanul hosszúra hígítom. Mindkét variáns esetében sokkal teltebb ízeket sikerült előállítanom, mint a sima kotyogós rendszerű Szarvasival, szóval tényleg minőségi az előrelépés.

Hogy a fentiek alapján – szakmai szemmel nézve – jó kávét készít-e a BlitzWolf BW-CMM2? Őszintén szólva, fogalmam sincs, ehhez barista képzést kellett volna kapnom. Azt tudom megmondani, hogy a kotyogóshoz képest nekem jobban ízlik-e az a néhány ital, ami kijön belőle. Azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal, teltebb, szélesebb az ízspektrum, sőt még esztétikailag is jobb a BlitzWolf készüléke által produkált kávé. Az egy másik kérdés, hogy a Gorenje iker a saját kategóriájában jó vételnek számít-e? 27 000 Ft-ért nem tűnik drágának, de kb. a konkurensek is ennyibe kerülnek, és hasonló funkcionalitással rendelkeznek.