Ultimea Apollo P40 projektor teszt

Mivel rengeteg projektoron vagyok már túl, megítélésem alapján a 700 lumen meg is van, a Wanbo X5 némileg fényesebb volt nála – teszt itt -, de ez sem rossz. 12 000 az 1-hez a kontrasztarány, ami annyit jelent, hogy a feketék eléggé feketének néznek ki, és a színek is jól elválnak egymástól. Mint szinte minden modern projektornál, itt is van duális WiFi és Bluetooth átvitel, ami kell is, hiszen nem okos a vetítő. A projektor biztosan nem tud magában streamelni semmit, így valamihez csatlakoznotok kell az Ultimea Apollo P40-nel.

A cég kiemeli, hogy a projektor teljesen zárt optikát kapott, aminek lényege, hogy nem megy be a por, és nem keletkeznek vetítési hibák a foltokként világító koszszemcsék miatt.

Vagyis, szép tiszta marad a kép, elvileg az ígért 10 év élettartam alatt is. A képátlót maximum 150 inch-ig lehet növelni, ami 381 centimétert jelent, ez gyakorlatilag a nappalink rövidebbik oldalával lenne egyenlő. Ekkor azonban már olyan magas a kép, hogy nem férne fel a falra sem, szóval a 2-2,5 méteres vetítési távolság sokkal reálisabb, így is elég nagy képet kaptok, és még fényerő is marad.

Rápillantva a hátoldalára, a portokat fogjátok látni, ezek nemcsak dísznek vannak, hiszen a projektor nem okoseszköz, nem képes önmagában streamingelni semmit. Szóval az alábbi ki- és bemenetek valamelyikét – vagy a képernyőtükrözést – kell használnotok:

• 1 darab HDMI
• 1 darab AV
• 1 darab AUX
• 2 darab USB

A képet fizikailag a legegyszerűbb HDMI-n átvinni, míg az adathordozókat USB-re csatlakoztathattok vagy egyszerűen átnyomjátok a képet és a hangot a már említett androidos és iOS-es tükrözéssel.

Minden projektor egyik kulcskérdése, hogy mennyire halk, és ebben az Ultimea Apollo P40 kifejezetten jól szerepel.

Az új Wanbókat dicsértem a halkságuk miatt, azonban az Ultimea Apollo P40 velük egy súlycsoportban van. 25 decibelt állítanak, ennél azért többet, átlagosan 35 decibelt mértem, ami azért nem jelentéktelen különbség, de így is elég csendes. A képe is kifejezetten szép, elég nagy a fényerő, hogy ne kelljen vaksötétben birkózni. A színek szépek, szinte mindenhol éles a vetített kép, ami még a drágább projektorok esetében is ritkaságszámba megy. A sarkokban van egy pici „fall off”, vagyis homályosság, de ez még a nem különösebben zavaró mértéken belül marad.

Mivel a fókuszállítás és a trapézkorrekció automatikus, ezért meglehetősen egyszerű a használat.

Bekapcsoljátok, az Ultimea Apollo P40 elvégzi, amit el kell és nagyjából ennyi. Azért át lehet verni, például ha a hozzá adott lábnál magasabbra emelitek vagy oldalra megdöntitek, akkor el tudja rontani a korrigálást, de hát ez nem is életszerű helyzet. A menüje szög egyszerű, leginkább a perifériák kezelésére alkalmas, illetve arra jó, hogy valami jó kis hangrendszert hozzácsatlakoztassatok, annak ellenére, hogy a 10 W-os sztereó hangszórók nem szólnak rosszul. Képes BT hangszóróként is működni a projektor, ha az Ultimea Apollo P40-et használnátok hangforrásként.

A menü meglehetősen letisztult,

a főbb lehetőségeket sorolja fel, mint videónézés, zenehallgatás, képek közötti lapozgatás, de ezek tulajdonképpen ugyanoda vezetnek: a fájlkezelőbe. Van továbbá „Office Suite”, ha prezentálni szeretnétek az Ultimea Apollo P40-nel, illetve a felső sávon megtaláljátok a hangzatos AirPlay és Miracast szavakat. A képtükrözés gyakorlatilag hibamentesen működött Android segítségével, nem is volt nagy ingerenciám mást használni, mert így a legkönnyebb átvinni a videós tartalmakat – pl. YT -, illetve játszani is.

Az oldalmenüben találjátok a forrásokat, illetve, ha jobb felülre kalandoztok, akkor a külső perifériák csatlakoztatását végezhetitek el. Érdekes tapasztalat, hogy az USB-s billentyűzetemet nem igazán szerette, viszont az egeremmel tökéletesen működött. Ez kell is, hiszen a távirányítón nincsen repülőegér, amiért kár, egyébként a kontroller nem egy rossz darab. Szintén érdemes tudni, hogy a „projection settings” menüben lehet átkapcsolni kézi beállításra, ugyanis amíg az automatikus dolgok aktívak, addig csak a fókuszba lehet belenyúlni, a trapézkorrekcióba például nem. Tehát, vagy hagyjátok, hogy az Ultimea Apollo P40 tegye a dolgát vagy kézzel állítgattok a menüben, a kettő együtt nem megy.

Ami a különböző formátumok lejátszását illeti, ezzel azért akadtak gondok.

A hangfájlokat szépen lekezelte – leszámítva a wma-t -, viszont a videókkal küzdött, mint malac a jégen. Főleg a régebbi, mára senki által nem használtak okoztak neki gondot, de a legtöbb mkv-t, mov-ot simán vitte. Azt azért tegyük hozzá, hogy ma már nagyon kevesen pakolásznak filmeket pendrive-ra és hordozható tárolókra, hiszen átvihető a kép HDMI-n is vagy éppen képernyőmegosztáson keresztül.

Ezért az Ultimea Apollo P40 ezen gyengesége nem igazán fog előjönni az esetek nagyon nagy százalékában, így érthető hogy a gyártó sem fektet erre igazán nagy hangsúlyt.