Blackview Shark 8 okostelefon teszt

Nem így a Blackview Shark 8 esetében, amiről, miközben megpróbáltam lehúzni a hátlapról, elemelkedett az anyag.

Annyira erősen rágyógyította a cég a matricát, hogy konkrétan elgörbül a műanyag hátlap, mikor leszeditek, majd alatta marad valami nagyon makacs ragasztós dzsuva. Ezt megpróbáltam leszedni róla egy szivaccsal, finom dörgöléssel, amivel sikerült kifakítanom és összekarcolnom a gyenge minőségű anyagot, pedig azt írja a sajtó anyag, hogy „anti-scratch”, amit ez úton céfolnék. Vagyis, mindenkinek azt javaslom, hogy hagyja a készüléken, nem túl szép, de ez van, ez ilyen, és csak rontani lehet a helyzeten. Mondanám, hogy a mobilt jól összerakták, de helyenként nagyon érződik az „olyan mintha” érzés. A szálcsiszolt alumíniumot imitáló műanyag nem néz ki rosszul, de ettől még távol áll a prémiumtól. Az összhatás nem rossz, inkább csak átlagos, de egyáltalán nem bántó és vannak nagyon szép, színátmenetes variánsok is a mobilból, amik kifejezetten tetszetősek.

Ahogyan a telefon vastagsága – 8,35 mm – és tömege – 198 gramm – is rendben van, a 6,78 inch-es kijelző dominálja a frontot,

alul a 33 W-os gyorstöltésre képes Type-C port bújik meg. Mellette a jack bemenet és a mono hangszóró kapott helyet, az élen pedig az ujjlenyomat-olvasó. Infra nincs, ez nem egy Xiaomi és egyébként már kevesen is használják. Helyette a kör alakú kameraszigeten trónolnak a lencsék és a vaku. Valójában semmi nem hiányzik igazán, de olyan nagy varázslat sincs, ahogyan a „gépháztető alatt” sem állnak tonnaszám rendelkezésre a speckó szenzorok.

Szerencsére van duális WiFi, Bluetooth, NFC, műholdas helymeghatározás, OTG

és nagyjából ennyi, se iránytű, se giroszkóp, sem egyéb extra nem került fel a fedélzetre. Itt azért már éreztem, hogy sikerült az alacsony árat összehozni, szerencsére az akkun nem spóroltak. 5000 mAh-ból gazdálkodhattok, és ezt szó szerint kell érteni, mert a DokeOS 4.0 nem szereti kilődözni az appokat és kútba dobott kavicsként tudja meríteni a sok app a telepet, míg ezen nem állítotok. Utána 1-1,5 nap lesz az üzemidő, takarékos használattal akár a 2 is összejön, de azért egy érezhetően éhesebb SoC az MTK üdvöskéje, mint az újabb Snapdragonok. A feltöltés gyorsan megy, a 33 W nagyjából 1 óra alatt teljesíti a feladatát.

A háttértárról annyi infót találtam, hogy UFS2.2-es szabványt támogatja, így képes az adatokat tempósan mozgatni, ha kell.

Persze ezek az értékek mindig olyanok, hogy attól függ, honnan nézem, mert ha a szekvenciális írást veszem figyelembe, akkor az négyszer gyorsabb, mintha a véletlen elérés. De ne is szaporítsuk tovább a szót, itt vannak a mért eredmények:

• Antutu V10: 416 769 pont
• GFX Bench, T-Rex on-screen/off-screen teszt: 51/64 FPS (120 FPs képfrissítés mellett)
• Antutu háttértár teszter, írás/olvasás: 42 607 pont; 1014/851 Mbps (szekvenciális)
• PcMark Work 3.0: 10 019 pont

A fenti számok között kiszúrhattok egy érdekeset, még pedig a GFX Bench T-Rex on-screen teszt 51 FPS-es eredményét. Ez azt jelenti, hogy a hardver nem képes kihajtani a 60 Hz-et sem, ez például a Poco X6 Pro 5G-nél úgy kiakadt 60 FPS-en, mint a huzat. Az eredmény nem rossz, de azért ezt a Poco X4 Pro is hozta 2,5 évvel ezelőtt, igaz, az akkor még kétszerennyibe került. Játszottam vele, de valahogy nem kívánja a vas, picit melegszik is, ami nem csoda, hiszen most még a szobában is 27 Celsius fok van. Persze itt is érvényesül az a hatás, hogy a játékok szépen átskálázzák magukat a hardver teljesítményéhez képest, szóval engednek teret a gamingre, de azért ez nem egy erre kihegyezett telefon.

A Blackview Shark kijezője gigantikus felbontású, talán ez a legjobb része a telefonnak.

Vagyis, ez lenne, ha a hardver pariban lenne a 2,4 K-s, Full HD+ kijelzővel, aminek a felbontása 1080×2460 pixel és 120 Hz-en frissül. Elég fura a képaránya, 20:9-es, viszont a nagy felbontás miatt jó rajta netezni, videót nézni viszont kevésbé. A panel szerintem IPS technológiás, a fényerejét nem találtam meg, olyan 500-600 nitre tippelem, napfényben is használható, Nagyon jók a panel színei, pengeélesek a kontúrok, szerintem a kategóriából felfele lóg ki, de ma már mindenki annyira hozzászokott az AMOLED-hez, hogy fel se tűnik, hogy vannak még tisztességes IPS panelek is. A 120 Hz-es képfrissítés pedig folyamatos görgetési érzetet ad, sokkal jobb ezt lapozni, mint a 60 Hz-es ellenlábasokat.

A Blackview Shark 8 is kapott saját kezelőfelületet DokeOS néven,

ami a 4.0-s verziónál jár és alapvetően Android 13-ra épül. Nem is rossz a rendszer, nekem tetszettek a viszonylag sallangmentes, de kellemes kinézetet kapó menük, amiket elég logikusan építettek fel. De a legnagyobb érdem, hogy nincsenek reklámok és előretelepített fölösleges appok, amiről mostanában például a Xiaomi és a Poco telefonjai nem tudnak lejönni. Sőt, elég okosan ki is pakolja a kiegészítő funkciókat a felület, ha bejön egy hívás, megjelenik a hangrögzítés és így tovább. Amit pedig személyre lehet benne szabni – adaptív sötét mód, szöveg kicsinyítése, ikonok sor-oszlop száma, vészhelyzeti hívás stb. -, azok szinte mind hasznosak és a helyük is logikus. Talán csak az elnevezések furák helyenként, például „Smooth Display” a neve a képfrissítés állításának, amit egy fokkal nehezebben találtam meg, mint egyébként, de semmi komoly hibába nem akadtam bele. A szofteveres frissítésekről viszont nincs hír, szóval nem tudni, a cég meddig támogatja a saját eszközét.

Jöjjön viszont egy olyan szekció, amiben nincs nagy vigéckedés, ez pedig a Blackview Shark 8 kamera szekciója. Ha csak a kameraszigetet nézitek meg, akkor olybá tűnhet, mintha 3 darab szenzorotok lenne, meg egy vaku, gondolom így adta ki a dizájn. Valójában viszont:

• 64 MP-es fő kamera
• 16 MP-es szelfi kamera

És ennyi. Ráadásul ebből a szelfi egység értelemszerűen az előlapon van, szóval a hátlapi 3 kamerából kettő csak dísznek van ott, nem csinál semmit. Nincs ultraszéles meg makro, csak a fő szenzor, ami természetesen 16 megapixeles valódi felbontással rendelkezik, csak a négyszeres pixel binningnek köszönhetően összejön 64 MP. A képektől nem ájultam el, de alapvetően rendben vannak a színek – de azért kiégnek a felhők -, egész jó a vonalélesség, de azért a távolabbi tárgyak és a növényzet össze tud mosódni. Sárgulást, kékülést nem tapasztaltam, de a baloldalon van egy homályos folt, ami valószínűleg szenzorhiba lesz, és mások is tapasztaltak ilyet. Ami viszont baj, hogy a teljes felbontás – 16 MP – csak 4:3-as képarány mellett van meg, a fura kijelzőméret miatt teljes képernyős módban ugyanez már csak 9 MP lesz, így ezt nem érdemes használni.

Az éjszakai képeket nem kell túlgondolni, elég gyengék,

de pont attól drága egy felső-közepes vagy top kamera, hogy kevés fény mellett is jó anyagokat csinál, amit itt nyilván nem várhattok el.

Videózni csak 1440p 30 FPS mellett lehet, stabilizálás nincs, bár a kamera menüje állítja, hogy van,

ezzel nagyjából el is mondtam mindent a Blackview Shark 8-ról. Bármilyen esetben, ha nem egy helyben álltok, a minőség csapnivaló lesz az ugrálások és a remegések miatt. Ha videózni akartok bármilyen telefonnal, akkor az EIS/OIS kötelező, e nélkül nézhetetlen lesz a végeredmény. Ha stabilan tarjátok a készüléket és nem mozogtok vagy csak kis szögben forogtok, akkor azért lehet kielégítő, bár nem túl részletes anyagokat készíteni.