Tronsmart Apollo Air+ TWS fülhallgató teszt

Kézbe véve a töltőbölcsőt, két dologra lehettek figyelmesek, egyrészt felbukkan a Type-C port a hátoldalon, amivel hagyományos módon lehet teletölteni 2,5 óra alatt a dokkolót – és a fülest is -, és 15 órányi plusz energiát biztosít a bogyók 5 órányi üzemideje mellé, amit egy 35 mAh-s akksi szolgáltat. Mivel az Air+ képes vezeték nélküli gyorstöltésre is, ezért ezt is használhatjátok. Sebességben túl nagy különbséget nem vettem észre – a vezetéknélküli kb. 1 órával lassabb -, mindkét esetben 5 V-tal és 500 milliamperórával tölthető az Air+. Azt azért hozzá kell tennem, hogy az ANC bekapcsolása eléggé beleszól az üzemidőbe, simán leviszi 4 órára vagy alá is, ami már nem annyira sok, nagyjából ez a kategóriaátlag, de semmi több. A töltőbölcső elején és a belsejében is van egy-egy LED, amin a különböző állapotváltozásokat követhetitek nyomon, bővebb tájékoztatásért pedig az Air+ mellé adott kiskönyvet érdemes tanulmányozni.

A kialakítását tekintve ez egy agybadugós fülhallgató, vagyis in-ear rendszerű megoldás, a vezérlés érintésalapú, de szerintem egy kicsit túlbonyolították a funkcionalitást.

Szerencsére az igazán bonyolult kombók csak nagyon ritkán kellenek, és mindent át lehet szabni a Tronsmart appból, ami igazán kényelmessé teszi a használatot. Az viszont kevésbé üdvözítő, hogy a vezérlő parancsok sokszor elfedik egymást, például a 2 másodperces és a 3 másodperces érintés között nem mindig lehet megkülönböztetni a különbséget, így az ANC bekapcsolása helyett néha kikapcsoltam az Air+ fülest. Szóval nem volt olyan egyszerű a nyomkodás, mint ahogy előre vártam.

Kicsit hektikusan viselkedik, elég lassan veszi észre, mi történik,

ha az egyiket kivettem a fülemből, a másik akkor is szólt. Ráadásul Android alatt a zene újraindítása az alapértelmezett programmal – nálam ez az Aimp – történik, tehát ha podcastot hallgattok a neten, akkor is a default progi lejátszási listájában lévő számait fogja elindítani. Ez mondjuk nem az Air+ hibája, hanem a Google operációs rendszerének bénasága, de ettől még belezavar a működésbe. Mint ahogy az is, hogy néha „beragad” a vezérlés, és teljesen random leállítja a lejátszást, ilyenkor lehet kézzel újra elindítani, ami eléggé idegesítő.

És itt előjött az a probléma, hogy futásra gyakorlatilag alkalmatlan Az Air+.

10 kilométer alatt 21-szer állította le a podcastot, amit hallgattam, ami szerintem egy dologra vezethető vissza: állandóan ki akart csúszni a mozgástól a bogyó a fülemből. Emiatt meg kellett igazítanom, megváltozott a helyzete, majd kis késéssel – 1-2 perccel később, mikor már azt hittem, minden rendben van – megállította a zenét a közelségérzékelő szenzor. Mivel az automata újraindítás nem a netes podcastot indítja el, hanem az alapértelmezett lejátszó zenei listáját, volt olyan pillanat, amikor úgy éreztem, menten széttöröm az Apollo-t. Ez kifejezetten őrjítő mozgás közben, és gyanítom, hogy nemcsak futásnál jelenne meg. Lehet variálni a gumiharang mérettel, és abban is biztos vagyok, hogy más hallójárat formáknál ez nem fog előjönni, és ha még lett volna lehetőségem 50-100 kilométert futni vele, megoldottam volna a problémát.

Ami az ANC-t illeti, a gyártó állítása szerint 35 decibelt képes szűrni,

ezért összeeresztettem a hírhedten jól szűrő 1MORE fülesek egyikével, a 1MORE EVO ComfoBuds Mini-vel. Elég csúnyán elveri az Apollót, pedig az Air+ sem csapnivaló, csak valahogy az algoritmus nem vág annyit, amennyit a konkurencia terméke – ami állítólag 40 dB-t tud -, csak hát az egy 40 rongyos füles, ez meg csak picit több, mint 10 000 Ft.

Kétféle teszttel is gyötörtem az Apollo ANC-jét, az egyik a mechanikus billentyűzetem gépelése, amit hellyel közzel kiszedett, de azért nem volt egy süketszoba. A másik egy 4 órás csocsóedzés egy visszhangos helyiségben, amit 1 óra futással kombináltam. Mivel az ANC folyamatosan ment, ezért nagyjából 3,5 óra után már kérte, hogy tegyem töltőre, így a futás másnapra maradt, ahol átkapcsoltam transparent módba, ilyenkor bekeveri a kültéri zajokat. Jól abszolválta a vele szemben támasztott feladatokat, de azért ez az üzemidő nem kiemelkedő, mint ahogy az ANC hatékonysága sem. Összességében nem rossz ez a zajszűrés, hozza a kategóriájától elvárhatót, de vannak a piacon sokkal jobb termékek is erre a célra, igaz sokkal drágábban.

A hangja viszont kifejezetten kellemes, de itt is igaz az ökölszabály, hogy: „ebben az ársávban”. A benne megbújó Qualcomm chip által támogatott aptX Adaptive sávszélessége szélesebb, mint a sima SBC/AAC-nek, akár 420 kbit/másodperc is lehet, illetve nagyon alacsony a késleltetése, nem csúszik a videók alatt sem a hang. Bevallom, én a sima SBC kontra aptX Adaptive különbséget nem hallom ki a zenéből – pedig flac fájlokat játszottam le végig a teszt alatt -, ellenben az LDAC-ot igen, aminek még sokkal nagyobb az átvitele. Tulajdonképpen mindegy is, mert nagyon tisztán, szépen szól az Air+, kellően sok a basszus is, de akinek kevés, tegye át az appban „Deep Bass” profilra. Nekem a „Rock” jött be leginkább, itt szól a legércesebben az Air+, főleg a felső-közép tartományban, nem torzít sehol, széles a színpad, a technika szépen szétválogatja a hangokat minden frekvenciát. Van viszont egy kis alapzaja, amit a halkabb számrészleteknél kihallani. Egy bajom volt, hogy én már hallgattam rezgőarmatúrás füleseket is – ez pedig szinte biztosan az olcsóbb dinamikus meghajtóval dolgozik -, amik sokkal cizelláltabban szólnak, de itt újra az árral kell előhozakodnom, vagyis nagyon nem ennyiért.

Mire eljutottam a kihangosító funkció teszteléséhez, azon gondolkodtam, hogy férhet bele ennyi funkció 10 000 Ft-ba.

Ugyanis van beszédoldali zajszűrés is – más néven ENC -, és jól is teszi a dolgát, kellően tiszta volt a beszélgetés, a kollégák szerint 9/10-es.