Oneodio Pro-M és Pro-G fejhallgatók tesztje

A dobozban lévő kiegészítők majdnem ugyanazok:

• leírás
• egy másik leírás hibafeltáráshoz
• 3,5 mm-es jack osztókábel
• micro USB a töltéshez /ez nincs benne a Pro-G csomagjában/
• egy 3,5 mm-es jack-kel és elosztóval ellátott mikrofon
• hordzsák

A kiegészítőkből kiderül, hogy a Pro-G nem vezetéknélküli, ezért sincs a csomagban töltőkábel. Ellenben a Pro-M üzemidejére ledobtam a hajamat, 3 óra töltésre jut 80 óra zenehallgatás, jézusom. Ez több mint 3 nap folyamatos zenebona, esetleg 10 nap 8 órás munkaidőnyi, vagy a sokkal reálisabb 2-3 órányi napi muzsikálással eltöltött 30-40 nap, brutális. Ez minden eddigi terméket ver, mindezt 17 000 Ft alatt. Remélem figyel a konkurencia, mert csúnyán ott hagyta őket a Oneodio Pro-M. A Oneodio Pro-G-nek meg végtelen, mivel nincs benne akku, megy amíg ki nem húzzátok a jack csatit.

Ami a minőséget illeti, 20 000 Ft alatt nem nagyon lehet jobbat csinálni.

Kellemes minőségű műanyagok, a pántállító mechanika fém, nagyon jól zár, hosszú távon sem fárasztó a viselete, de a műbőr miatt azért be tud pállani a fül, ha kellően meleg van. A vezérlést úgy oldották meg, hogy rárakták a kezelőszerveket a levehető mikrofon zsinórjára. Itt  3 gomb található, az alsó vezérli Android alatt az alapértelmezett zenelejátszót – Windows alatt nem csinál semmit -, a felső pedig némítja a mikrofont. A középső egy tekerőgomb, ami gyakorlatilag egy potméter és a feszültséget szabályozza, így halkítja vagy hangosítja az eszközt.

Ez azért is tud fura helyzeteket okozni, mert ha lehalkítjátok a fejest, akkor hiába hangosítjátok fel Windows alatt a hangot, attól még néma marad. Majd hirtelen feltekeritek és hopp, már ordít is. A Pro-M kapcsán a helyzet annyival bonyolultabb, hogy mivel az vezetéknélküli módban is működik – Studio Wireless néven jelenik meg a listában -, ezért kapott kiegészítő gombokat, ilyenkor értelemszerűen nem a vezetékes vezérlés működik.

A vicc az, hogy egyszerre tud két eszközhöz is csatlakozni,

de a Windowsos rendszerek valamit belekavarnak a dologba, és ezért Android alatt halkabb a hang. Ezért azt javaslom, egyszerre csak egy rendszerhez csatlakozzatok, úgy tökéletesen működik. Az viszont szerintem ergonómiai hiba, hogy ha BT kapcsolaton keresztül használom a Pro-M-et, akkor is ott lóg a mikrofon alatt a másfél méter kábel, amire ilyenkor semmi szükség. Nem igazán tudom, hogy oda miért nem fért el még egy csatlakozó, hogy a tyúkbelet el lehessen távolítani.

Ami a műszaki paramétereket illeti, összeforgattam a két doboz hátoldalát, és gyakorlatilag az ott felsorolt értékek megegyeznek. Vagyis a jelentős különbség abban van, hogy a Pro-M rendelkezik egy 1500 mAh-s akkuval és egy BT modullal, minden más egyforma. Így nem is részletezném külön a két típus hangminőségét, hiszen csak ugyanazt tudnám ecsetelni. Mivel ezek játékra is tervezett fejhallgatók, ezért érdemes egy kicsit tanulmányozni a karakterisztika rajzot, amit a leírásban találtok.

Bár nem vagyok hangmérnök, azért annyit én i ki tudtam silabizálni az ábrából, hogy kb. 0-tól 300-500 Hertzig van egy kiemelés, 1 Khz körül lekonyul, kb 3Khz-ig majd egy újabb csúcs következik.

Vagyis eléggé V jellegű a karakterisztika, de azért nem nagyon agresszívan. Ez érthető, az ágyúdörgés, a lövöldözés, az agresszív zene és a hasonló hangok mélyhang kiemelést igényelnek. 1-2 Khz körül az emberi beszéd van, feljebb pedig a magasabb hangok. Ennek ellenére a zenehallgatás sem reménytelen, de a zúzósabb műfajokat – D&B, Rock, basszussal teli muzsikák – jobban szólaltatják meg, mint mondjuk a zongoraszólót.

És hogy mennyire jók, azt már a Oneodio A70 és a Pro-10 kapcsán is elmondtam: kategóriáját meghazudtoló módon. Az 50 mm-es, neodímium mágnessel vezérelt membrán szerintem az A70-nel rokon, és annak nagyon szép hangja volt, olyannyira, hogy én is beneveztem egyre. A Pro-M és G is kellemesen szól, nem veri agyon az alsó tartomány a közepet és a felsőt sem, de összességében az A70-et hangyányit jobban komáltam. Ezek viszont alkalmasak játékra, meetingekhez, vagy bármely esetre, amikor a túloldallal kommunikálni is kell. Azért egy pár régi klasszikust így is elővettem, és toltam néhány kör lövöldözős, gyilkolászós menetet. Az autóversenyeknél sem maradnak szégyenben, szóval eléggé műfajfüggetlen a felhasználás.