OneOdio A11 fejhallgató teszt

Sajnos a pánton az állítómechanika is műanyag, ez azért szúrta a szememet, mint ahogy az is, hogy a szárakat nem lehet 90 fokkal oldalra, csak befordítani, így össze lehet csukni picire a szállításhoz, de például a nyakatokba lehúzva nyomni fogja a vállat.

Ami eleinte nagyon nem tetszett, az az oldalpárnázás.

Felül teljesen jó, viszont a fülem szélén felfekszik a párna, nem öleli teljesen körbe, így nem volt 100%-ig kényelmes. Aztán pár nap után megszoktam és már fel sem tűnt, hogy a 220 grammos zajongó a fejemen van, az anyag kellően puha, hogy lekövesse a fülformát. A micro USB töltőcsatlakozó – ami manapság eléggé kőkorszaki megoldásnak tűnik – balra, a vezérlés jobbra került, fizikai gombos, könnyen kitapintható, és logikus az elrendezése is, nem nagyon lehet belezavarodni abba, mi mit csinál. Ez mondjuk azért is van, mert túl sok mindent nem tud, hangerőállítás két gombbal, elindítás, megállítás 1-gyel, a negyedik pedig indítja a hangasszisztenst, illetve az alapból durva basszust lehet még durvábbra állítani. A két állapot közötti különbséget sípjelekkel is tudtotokra adja az A11.

Ami az üzemidejét illeti, szinte már keveseltem azt a 32 órát,

amit vezeték nélkül tud. Aztán így leírva eléggé nevetségesnek éreztem, mikor egyes TWS füleseket 4 óránként tölteni kell, az A11 pedig nem tud ANC-t, ami csökkentené az üzemidőt, csak hát hozzászoktam a 40-60 órás überbrutál üzemidőkhöz. 2,5 óra alatt újra lehet tölteni, szóval ezt rossznak semmiképpen sem mondanám. Természetesen használható 3,5 mm-es jack kábelen is, ilyenkor az üzemidő végtelenre nő, hiszen nincsenek extra szolgáltatások, amik le tudnák gyilkolni a 450 mAh-s akkujában lakó elektronokat. A kapcsolat BT 5.2-es szabványon keresztül épül fel, vagyis a modern kor követelményei szerint nem csúszik a hang filmek vagy videónézés közben sem.

Alapból rendesen odaver a basszus,

de a fülnek van egy olyan tulajdonsága, hogy amit először durvának érez, azt hosszabb távon egyszerűen megszokja. Ilyenkor jöhet finom modulus gyanánt a következő szint, az extra basszus kiemelése, amit a pici kerek gombbal, a visszajelző LED felett kapcsolhattok be. Ilyenkor elszabadul a zenei pokol, és olyan mélyeket kezd el tolni, hogy kiüti a másik oldalon az agyatokat. Eleinte nagyon jó volt, olyan mixekre mint az Above & Beyond feat. Gemma Hayes – Counting Down The Days (Yotto Remix) ONE HOUR LOOP, de aztán kb. 1 óra után kezdtem érezni, hogy fáraszt az iszonyatos hangnyomás.

Ráadásul azt éreztem, hogy a brutálisan sok basszus miatt nem tudok igazán figyelni a többi a hangra,

például a Bonobo-Between The Lines hallgatása közben volt az a tévképzetem, hogy egy lemez rezeg a fejemben, amit egy kalapáccsal vernek, és mintha a csaj nem is énekelne a zeneszámban. Szóval erőteljesen túlzásba lehet vinni ezt is, én 8 óra után azt éreztem, hogy mindjárt szétmegy a fejem a sok püföléstől. A másik ami erről eszembe jut, hogy a szép hangképet ez egyátalán nem ellentételezi, és azért éreztem némi tompaságot a OneOdio A11 részéről ebben a tekintetben.

A hangasszisztens indításával még mindig nem sok mindent tudok kezdeni.

Itthon egyrészt közel sem annyira népszerű a hangszóró, mint az angolszász országokban – bár én is használtam már többször -, másrészt ha nincs okosotthon rendszeretek, akkor inkább csak mókázásra jó, másra nem. Lenne még értelme autóban, ahol nem szabad a kezetek, de ott biztosan nem fejhallgatót fogtok viselni. A mikrofonja teljesen használható, kb. 8-ast adnánk rá egy 10-es skálán, a beszélgetés minősége teljesen rendben van, tiszta, de egy kicsit távolinak tűnik.