Xiaomi 70 minutes DVR kamera teszt

Nagy varázslat nincs azzal kapcsolatban, hogy mit ad a cég a kamera mellé: egy nagyon hosszú micro USB kábelt, hogy megfelelő módon el tudjuk vezetni a rézdrótot, körbe a szélvédő és a műszerfal pereme mentén, illetve egy 12 V-os szivargyújtó adaptert. Jár továbbá egy teljesen kínai nyelvű kézikönyv, aminek a fűtőértéke egy kazánban hasznosabb, mint a beleírt tartalom. Az angol nyelvű applikációt innen tudjátok letölteni, míg a leírást innen, ezzel gyakorlatilag kivonatoltam nektek a leírás lényegét.

A doboz színét követve sötétszürke, henger alakú test elég jól össze van rakva, fogásra a semleges és az ellenálló szavak jutottak eszembe, de azért nem mondanám prémium minőségnek. Az illesztések szépen párhuzamosan futnak, anyaghibát vagy sorját hírből sem ismer. Felül a felrögzítéshez használható tappancsot találjuk, amit akciókamerához hasonló csavaros felfogatással láttak el, ami kifejezetten jó ötlet, hiszen nagy tartományban állítható. Felrakás előtt ne felejtsük alárakni az elektrosztatikus lemezt, ami az alapfelszereltség része. A kamera tápellátását a henger hátoldalán elhelyezkedő micro USB porton keresztül biztosíthatjuk, de az SD kártya bemenetet és a reset gombot is itt helyezték el.

A hengerpaláston körben lukakat láthatunk, aminek első része a hangszórókat rejti, a többi valószínűleg a szellőzésért felel. A fronton helyezkedik el a Sony IMX 323 szenzorral szerelt, 1080p képes kameralencse. A processzor egy Mstar MSC8328p, ami csak azért érdekes, mert a Xiaomi Mijia 1080p-ben is ez a feldolgozó egység szolgál. A látószög papíron 130 fok, aminél szinte minden konkurense többet szokott „hazudni”, ezt inkább gondolom valós adatnak.

A fő vezérlő gomb a test végén található, kontúrja egyben egy LED is, ami a működésről ad vissza némi információt. Körülötte valószínűleg a mikrofon helyezkedik el, ugyanis a kamera hangvezérlés alapján is képes parancsokat végrehajtani. LCD kijelző nincs, amivel sikerült kihagyni az egyik fő hibaforrást, ráadásul nem kellett belerakni egy látványosan gagyi panelt, na meg spórolni az anyagminőségen, mint például a G1W-CB esetében.

A kétismeretlenes egyenlet egyik felét már tudjuk, nézzük a másikat, a LED állapotokat. Alapvetően három különböző színnel jelölt státuszt különböztetünk meg, amelyet két állapottal lehet kombinálni:

• zöld: normál rögzítés
• kék: normál üzemmód, nincs rögzítés
• piros: hiba a rögzítésben
• „lélegzés”, pulzálva villogás: a WiFi aktív
• villogás: az eszköz valamilyen feladatot futtat

A feladatfuttatással viszonylag ritkán fogunk találkozni. A zöld villogás a vészvideó rögzítését, a kék pedig valamilyen szoftveres műveletet – frissítés, SD kártya formázás, alapbeállítások visszaállítása – jelent, míg a piros az alacsony akkumulátor feszültséget jelzi vissza. Ez bonyolultnak hangzik, de élőben nagyon egyszerű és intuitív, ráadásul az applikációban úgyis minden látszik.

Fussuk át a szoftvert, aminek a legnagyobb előnye a pofonegyszerű használhatóság és a rendkívül jó átláthatóság. A kezdőképernyőn a kamera fényképét, illetve négy ikont pillanthatunk meg, amely kínai nyelven próbál meg nekünk segíteni, javarészt sikertelenül. Alul a firmware frissítés gombot találhatjuk, amire nekem egyből jött is egy új csomag. Bal felül a rajzolt emberke alatt az eszközinformációkat – név átírása, modell szám, firmware típusa stb. – láthatjuk, illetve a szoftveres dolgokat. Fontos, hogy itt is van egy frissítési lehetőség, de ez az alkalmazásra és nem a kamera saját programjára vonatkozik. A kezdőképernyő jobb felső sarkában egy + ikonnal léphetünk a kamerára, ezt tegyük is meg.

Ahhoz hogy a kamerát elérjük, értelemszerűen a WiFi-nek aktívnak kell lennie, amit a fő gomb rövid nyomása aktivál. Nem kell aggódnunk, az alkalmazás végigvezet minket a csatlakozás lépésein, ami az első után gyakorlatilag automatikussá és rutinszerűvé válik, annyira egyértelmű.

A „device settings” használatával egy újabb menübe jutunk, ami a mélyebb beállításokhoz vezet. A „boot up WiFi”-ről már volt szó, mint ahogy a jelszó beállítást sem kell különösebben magyarázni. A G-sensor a gyorsulásmérő, ennek az érzékenységét lehet beállítani az ilyen nevű menüpontban, ez elvileg balesetnél zárolja a felvételt. A „sound recording” vagyis a hangfelvétel alapból kikapcsolt állapotban van, azért hogy a magánszféránkat ne sértse, de természetesen bekapcsolhatjuk. A „speaker volume” a kamera által kimondott kínai válaszreakciók hangerejét szabályozza, én ezt a legalacsonyabbra raktam, hiszen nem értettem mit mond.

A „voice control” a hangvezérlés erejét állítja. Fontos a hangalapú utasításokról azt tudni, hogy csak angol nyelvűeket fogad el, és csak akkor, ha nem az applikációról irányítjuk a Xiaomi 70 Minutes-et, ilyenkor ugyanis kikapcsol. A felvétel minőségét két lépcsőben állíthatjuk az „image quality” alatt, de meg lennék lepve, ha ezt valaki nem a jobbikon hagyná. A „dash cam clock” az óra, ezt a telefon saját időmérőjével szinkronizálja össze, nem kell semmit állítgatnunk, nagyon kényelmes.

Az „adjust camera” egy igen érdekes funkció, máshol még nem találkoztam vele. Lényege, hogy a megnyomására kikapcsol a Xiaomi 70 Minutes, és kiteszi a telefon képernyőjére az élőképet azért, hogy lássuk, megfelelő szögben áll-e a szélvédőn. A beállítás után pedig automatikusan elindítja a felvételt.  A maradék három menüpont nem különösebben lényeges, az SD kártya leformázására, alapértékek visszaállítására, illetve a verziószám kiíratására használhatóak.

Az már bizonyára feltűnt, hogy nincs felvétel gomb, ugyanis a kamera automatikusan elindítja a felvételt a bekapcsolás után, és ezt leállítani sem lehet. Ez két okból is szerencsés: egyrészt nem felejtjük el mi megtenni, másrészt nem kell még egy dologra figyelnünk, mikor beülünk az autóba. Elég, ha a gyereket, a többi autót, meg a kezelőszerveket tartjuk szemmel, a kamera automatikusan rögzíteni fog. A felvétel körkörös, a hely elfogyásával felülírja az elsőt, egyébként pedig percenként darabol rajta. Az albumban találunk egy „backup” lehetőséget, amivel a telefonunkra tölthetjük a videó darabokat, biztonsági mentés gyanánt, illetve ha egy szeletet szeretnénk megőrizni.

Ami fontos, hogy csak megfelelő sebességű kártyával fog jól működni a kamera, ami ebben az esetben Class 10-et jelent, ez már elegendő az 1080p felbontású videók leírásához. A fotó mód nem szakítja meg a rögzítést, hanem azzal párhuzamosan készít egy „snapshotot”. Bár a kamera rendelkezik egy mini akkumulátorral, ez az áramszünet esetén a felvételek biztonságos lementésére szolgál, nem pedig a termék hosszabb távú üzemeltetésére.

Mint látható, ez az eszköz egy igazi célhardver, és a gyártó mindent ennek rendel alá, ami szerintem így is van rendjén. Cserébe hihető, hogy nem fog 1 hónap múlva elromlani, nem felejtjük el bekapcsolni, ráadásul nagyon jól elrejthető a visszapillantó tükör mögé, ami tudom, hogy sokak egyik fontos kitétel, amikor kamerát keresnek gépjárművükbe.

A hangvezérléssel viszont nem nagyon tudtam mit kezdeni, lévén az sem derül ki, hogyan kéne használni. Elvileg normál állapotban már üzemel, vagyis a bedugás után angolul adhatunk neki olyan parancsokat mint a “turn off WiFi” vagy a “take picture”, de nálam nagyjából semmi nem történt. Ráadásul nem is jelez vissza, tehát nem tudjuk, hogy akkor most sikeres volt-e a vezérlés vagy sem. Leginkább a WiFi ki- és bekapcsolásával próbálkoztam, mert akkor villognia kellene a visszajelző LED-nek, de a művelet egyszer sem sikerült.