Surfshark a gyakorlatban

A VPN nélkül ez nagyjából úgy néz ki, hogy az otthoni routeretek modem oldalán keresztül az adataitok elmennek a szolgáltató eszközéhez – ahol erről logok készülnek -, majd innen a hálózati csomagjaitokat továbbirányítják arra az oldalra vagy ahhoz a szolgáltatáshoz, ahova ti menni akartok.

A VPN kapcsolaton belül utazó adatcsomagok nagyon hasonló utat járnak be, azzal a különbséggel, hogy a szolgáltatótól egy VPN szerverhez megy el az adat,

ott titkosításra kerül és innentől kezdve elvileg nem nyomon követhető. Vagyis a szolgáltatói logokba a VPN szerver címe kerül be, de hogy utána ti mit tevékenykedtek, azt sűrű homály fedi. Ezt tudja a Surfshark VPN szolgáltatása is, de lássuk, 2 hónap alatt milyen tapasztalatok jöttek össze.

PC-n viszont teljesen okés volt a dolog, nem zavart, most is bekapcsolva hagytam, miközben a cikket írom.

A Surfshark VPN használatát egyébként azzal kezdtem, hogy megnéztem, tényleg megváltozik-e az IP címem,

illetve a „tracert” parancs – ami azt mutatja, hogy hány eszközön halad át a forgalmatok, míg eléritek a kívánt célpontot – által kiírt útvonal hogyan módosult. Mindenféle országból valót IP-ket felvettem a móka kedvéért, és tényleg változott az útvonal, ezeket tökéletesen teljesítette a Surfshark. Vannak előredefiniált profilok is a szoftverben, mint a nearest country – ez egyébként Szlovákia -, illetve fastest location – ez értelemszerűen Magyarország -, tehát nem kell nektek konkrét lokációt keresni, intézi magától a szoftver.

A fentiekkel egyetlen probléma van, és ez nem a Surfshark hibája: a legtöbb hirdetést és keresési találatot a böngészőben IP cím alapján listázza ki nektek a Google. Vagyis, ha megváltoztatjátok az IP címeteket azzal, hogy egy másik ország tartományára váltotok, meg fog változni a keresési találati lista és a nyelv is. Például osztrák IP cím esetében osztrák találatok jönnek majd fel német nyelven, illetve német nyelvű videók. Ez addig nem probléma, amíg tudjátok, mit kerestek, de amikor információt akartok kapni egy adott dologról, és a keresőt hívjátok segítségül, akkor bizony igencsak félrevezeti a fals találati lista a VPN használóját. Megoldás: magyarországi IP címet kell választani és akkor ez a probléma nem jön elő.

Szintén a VPN használathoz tartozó jelenség, hogy egyes alkalmazások háklisak az IP címek cserélgetésére.

Ez két dologban szokott megnyilvánulni: jön a „nem vagyok robot” azonosítási felület, illetve újra be kell jelentkezni a szolgáltatásokba. Előbbi tud nagyon idegesítő lenni – jelöld be 15x a képen a tűzcsapokat és hasonlók -, utóbbi, hála az automatikus jelszókezelő szoftvereknek, ma már csak egy gombnyomás. Ezek apró kellemetlenségek, amik igazából nem befolyásolják döntően az internet használatot, hosszabb távon megszokhatók. Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy az extra biztonságért cserébe hajlandó vagyok ennyi áldozatot felvállalni a napi internethasználat során.

Tulajdonképpen egyetlen bosszantó jelenségbe futottam bele: mikor a VPN futott, többször vettem észre azt, hogy egyes oldalak nem töltődnek be, ellenben azzal, amikor a VPN inaktív volt. Ennek több oka is van, tapasztalataim szerint az átirányítások – pl. Messenger linkek – nem annyira szeretik, ha a csomagok mindenféle proxy szerverek felé kóborolnak el. Kimérni a sebességbeli különbséget nem tudtam, sem ping alapon, sem úgy, hogy teszteltem a netes szolgáltatás áteresztő képességét, viszont a használatban mégis érződött némi akadozás, vagy csak simán be sem töltődött az adott oldal. Lelőttem a Surfshark VPN kliensét, és hopp, megjavult a kapcsolat. Aztán voltak olyan „fals riasztások” is, amikor az internet szolgáltatás állt le, de már a VPN-re „fogtam”, hogy most miért nincs internet. Könnyebb farkast kiáltani, és mindent rákenni a VPN-re, mint amennyiszer ez valójában a Surfshark VPN miatt következik be, de azért voltak olyan szolgáltatások – pl. a Notion – amiket csak VPN nélkül tudtam elérni.

A működési mechanizmusa ugyanaz a Surfshark Cleanwebnek is, mint az AdBlocknak, azzal a különbséggel, hogy nem kell böngészőbe telepíteni, nincs olyan probléma, hogy esetleg egy browserrel nem megy, hanem csak teszi a dolgát és kész. Nagyon kényelmes, cserébe kevésbé hatékony.

Összefoglalva a fentieket, a Surfshark nagyjából hozza azt amit vártam, de azért érdemes kiegészíteni néhány dologgal, mint például az AdBlock, már akinek erre van igénye. Olyan is lesz, amikor ki kell pár percre kapcsolni a szolgáltatást, de összességében a netezési időm 99%-ában futott a kliens, és szépen elrejtette a forgalmamat a fürkésző szemek elől, ami szerintem megér 3,99 EUR-t havonta.

Vannak továbbá kiemelt csomagjai is a cégnek, mint a Surfshark One, amiben például vírusírtót is találtok, erről részletesebben itt írtunk, és ez azért érdekes, mert 12 hónapra vetítve ez csak 3,49 EUR/havonta, vagyis konkrétan kevvesebbért többet kaptok. Ott van továbbá az Incogni szolgáltatás – erről itt olvashattok bővebben -, amivel a kényes adatokat lehet eltávolíttatni a szolgáltatóaktól, illetve az egész egyben is megvehető Surfshark One+ néven, amiért 8,29 EUR-t kell fizetnetek havonta.

A végére pedig egy slusszpoén: mivel a fenti árak áfa nélkül értendőek, ezért erre a Surfshark oldala az adott IP cím alapján megállapított ország áfáját rakja rá, ami itthon 27, de például Ausztriában már csak 20%, vagyis itt a bizonyíték, hogyan lehet egy VPN-nel egy szolgáltatást olcsósítani. Persze ilyet ne csináljatok, de példaként megállja a dolog a helyét.