Xiaomi Mi Robot porszívó teszt

Ez a dobozból való kiemelés után már a roboton is egyből feltűnt, a minősége valami megdöbbentő, pedig már a telefonok kapcsán megszokhattam, hogy ami Xiaomi, az nagyjából egyenlő az extrém kedvező ár-érték aránnyal, jó anyaghasználat mellett. Nagy méretben viszont ez még jobban működik, és ugyanúgy igaz a használt anyagok minőségére, mint az összerakottságra vagy a designra, meg úgy általában mindenre, ami a Xaiomi Mi Robottal kapcsolatos. A szín – már-már tradicionálisan – fehér, amit néha szenzorok és egy narancssárga, forgólézeres scanner tör meg.

Érdemes kézbe venni a dokkolót, és kinyitni a hátoldalát. A tervezők arra is gondoltak, hogy a kábelt a könnyebb elhelyezhetőség végett két irányba is ki lehessen vezetni, a hátlap éleit lekerekítették, hogy minél jobban belesimuljon a kinézetbe, a töltésért felelős érintkezőket pedig a robot oldalán, és nem pedig alul helyezték el, a könnyebb dokkolás végett.

Ugyan távirányítót nem kapunk a Xiaomi Mi Robothoz, de erre nincs is szükség, mivel minden vezérelhető a telefonos applikációból, így tökéletesen felesleges lenne legyártani valamit, amit úgysem használnánk. A robot egyébként nem kicsi, méretre durván 5 centiméterrel szélesebb, mint az iLife X5-öm, és a súlya is jelentős, ha jól emlékszem 3.8 kg. Cserébe viszont sokkal jobban illik a szobába high-tech kinézetével és hozzáérni sem fáj, mint egyes iLife modellekhez.

A Mi Home-ban a vezérlő gombok mellett a telemetria adatokat – feltakarított terület, töltöttség és takarítási idő – és a lézeres távolságmérő és ultrahangos szenzor által felépített térképet láthatjuk. Ez nem elírás, tényleg készít ilyet az eszköz, aminek a „felépítését” a telefonunkon követhetjük nyomon. Így láthatjuk a bútorainkat, a bejárt területet, illetve azt, hogy honnan indult a robot, vagyis a dokkoló helyét. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy a Xiaomi Mi Robot tényleg tisztában van azzal, hogy hova kell visszamennie, ha esetleg lemerülne.

Az előbb leírtakból egy csomó dolog következik, amit az olcsóbb konkurensek nem tudnak: nem idegesítő nézni, ahogy mozog, mert emberi logikával is értelmezhető; képes hanggal jelezni, ha valami baja van, vagy jelezni például a helyzetét; jóval hatékonyabban takarít, például lelassítja a kefe forgási sebességét, ha olyan területen halad át, ahol már járt.

Az alkalmazás jobb felső sarkában láthatjuk a beállítások menüt, ahol a Xiaomi Mi Robot funkcióit állíthatjuk be, például a szívóteljesítményt négy lépcsős skálán. Ha halkabbra állítjuk, kevésbé nagy erővel szív, míg maximális teljesítményen 1800 Pascallal képes működni, ami magasabb, mint a konkurencia átlagosan 1500 Pa körüli értéke. Az átlagnál egyébként hangosabb a Mi Robot, állítólag a csöndes módban 61 db zajjal jár a takarítás, ami azért már elég hangos, bár nem mondanám elviselhetetlennek, de én jobban örültem volna, ha van még egy csöndesebb mód, még gyengébb szívóteljesítménnyel. Már itt is jól takarít, és nehezen tudom elképzelni, hogy mihez kellene ennél brutálisabb szívóerő, lévén a lakásban ritkán akarunk alumíniumkohóból kiöntött salakot eltakarítani.

Van időzítés funkció is, ahol a szívás intenzitását, az ismétlés gyakoriságát és a kezdő időpontot állíthatjuk be. A DND – vagyis ne zavarj – módban pedig egy olyan időintervallumot határozhatunk meg, amikor a robot semmilyen műveletet nem végez. Ennek akkor van értelme, ha például ki akarjuk kapcsolni a hangüzeneteket, így nem fogja bemondani az éjszaka közepén, hogy az akkumulátort feltöltötte.

A visszajelzések alatt a beérkező üzeneteket kapcsolhatjuk ki és be, ez egyszerre igaz a szöveges és a hangalapú értesítésekre is. Az előzményekben részletes statisztikát kaphatunk arról, hogy mekkora területet, mennyi idő alatt és milyen gyakorisággal takarított tisztára a Xiaomi Mi Robot, sőt a felépített térképeket is visszanézhetjük. A „care” menüpont alatt a különböző szűrők és szenzorok állapotát ellenőrizhetjük, míg a „remote control” alatt a távirányítót kapcsolhatjuk be, amikkel manuálisan mozgathatjuk a robotot. Ez utóbbiból kettő is van, egy hagyományos nyilakra épülő és egy joystick jellegű ujjal forgatós variáns. Az angol leírás innen is elérhető, illetve általános beállításokat – mint a firmware update vagy az eszköz átnevezése – is itt tehetjük meg.

Érdemes az időzóna értéket is értelmesre beállítani, ha nem akarjuk, hogy éjszaka induljon el az előre ütemezett takarítás. A kedvenc funkcióm viszont a „find my robot”, amikor a Xiaomi Mi Robot az alábbiakat mondja „Hi, i’m over here” ezzel segítve, hogy megtaláljuk a lakásban. Ennek azért van létjogosultsága, mert eszközünk 250 négyzetmétert tud bejárni 2,5 órányi üzemideje alatt, ami sokkal több, mint a konkurens termékeknél tapasztalt terület és takarítási idők. Nem véletlen, hogy a szokásoshoz képest az akkumulátor kapacitása is dupla akkora, 5200 milliamperóra. Ezt tesztelni viszont valós körülmények között nem tudtam, ugyanis a lakásomat nagyjából 30 perc alatt lerendezte, de a 80% körüli töltöttségi mutató alapján a 150 perc is teljesen reálisnak látszik.

A következő teszten pedig a konyha burkolólapjai közötti, fugával kitöltött réseit töltöttem fel a szekrényben talált háromféle liszttel, ami meglehetősen finom őrlésű, és általában kifog az ilyen berendezéseken. Ez majdnem igaz is lett, de az 1800 Pa szívóteljesítmény megtette a hatását, és nagyjából 95%-ban eltávolította onnan is a cuccot, ahonnan nem is vártam. A vicces persze az volt, hogy duplán is átment rajta a Mi Robot, hiszen rend a lelke mindennek, majd szépen készre jelentette a feladatot.

Mivel hengerkefével és oldalsöprűvel is rendelkezik, ezért kiválóan takarít szőnyegen, laminált padlón és kövön is, sőt azt a trükköt is elkövette, hogy néha a rongyszőnyegeimen is átverekedte magát, ami eddig még egyetlenegy robotporszívónak sem sikerült. Az olyan felületeken, amelyek illesztési hézagot tartalmaznak – például fugázott kő járólap – érdemes a maximum szívási erősséget beállítani, így viszont elég hangos a gépezet, ezért ezt általában időzítve aktiváltam. A másik dolog, ami elsőre furcsa volt, hogy nagyobb fugákon, küszöbökön átmászva csörög egy kicsit. Először azt hittem, hogy hibás, de aztán rájöttem, hogy ezt az ütközésérzékelő műanyag rezgése produkálja és üzemszerű.

Az előző sorokban olvasható ömlengésemből már bizonyára mindenkinek feltűnt, hogy nagyon jó véleménnyel vagyok a Xiaomi Mi Robot robotporszívóról, de azért pár hiányosságot meg kell említenem, az egyik ilyen, hogy az ultrahangos fal nem része a csomagnak. Ez egy fekete színű, földre ragasztható mágneses csík, amin a robot nem halad át, lehatárolva a takarítandó területet. A másik, hogy nincs felmosó funkció, amit tudom, hogy sokan hiányolni fognak, de én a saját iLife X5-ömön az elmúlt 1 évben egyszer sem használtam, mert ezek az eszközök inkább csak maszatolnak, mint valójában felmosnak.

A tesztekről azt kell tudni, hogy a lakásom robotporszívó tesztelési szempontból egy igazi akadálypálya. Tele van küszöbökkel, az elektromos kütyüim kábeleivel, van benne normál és rongyszőnyeg is, kameraállványokat tartok a sarokban, amiket általában egyik robot – a Xiaomi egyébként igen – sem vesz észre, ráadásul U alakban kell takarítani, ami útkeresési szempontból az automata dokkolás halála.

A Xiaomi Mi Robot is elbukott például a küszöb teszten, ugyanis bár fel nem akad, átmenni nem tud rajta, és ha egyszer a magasabbik oldaláról halad át rajta, akkor menthetetlenül az adott helyiség foglya lesz. Ugyanez igaz a már említett automata dokkolásra is, illetve a világon nincs olyan robotporszívó, amely a trehány tulajdonosok helyett elpakolná az elektromos kábeleket, tehát ezeket kevésbé tudom felróni tesztalanyunknak. Az applikáció fura dolgait viszont igen, néha ugyanis nem reagált, csak a „getting info” állapotban várt. Ilyenkor újra kell indítani, ami inkább bosszúság, sem mint valós hiba, de addig sem tudjuk visszaküldeni dokkolni vagy irányítani a porszívót, lévén ezeket mind a programból lehet.