Umidigi A11 Pro Max okostelefon teszt

De természetesen azért előtte jó alaposan szemügyre vettem a készüléket, mit alkottak a cég tervezői. Ahogy szemléltem egyre jobban erősödött bennem az érzés, hogy nemcsak a Pro Max név az, amit átemeltek az almás cégtől, hanem a dizájnban is fellelhető némi hasonlóság, de természetesen ez biztosan csak a véletlen műve. Ettől függetlenül, vagy talán pont ezért, szerintem a telefon nagyon szép. A fém ház, műanyag hátlap kombináció nagyon jól áll neki, fogásra is teljesen rendben van. A kijelző 6,8 colos mérete is pont megfelelő, bár ez szubjektív, de én szeretem a 6,5 colnál nagyobb megjelenítővel szerelt darabokat. A hátulján olvasható a Beyond Dreams – az álmokon túl – felirat, illetve a cégnév. Valamiért a kínaiak előszeretettel írkálnak a telefonok hátuljára hangzatos mondatokat, ennek a miértjét ne kérdezzétek, mert fogalmam sincs. De végül mindegy is, engem nem zavar, főleg hogy még ebben az átlátszó tokban már alig látszik.

Az ujjlenyomat-olvasó a telefon jobb oldalán kapott helyet, ami egyben a bekapcsológomb is. Pontossága nem a legjobb, de azért 6 alkalomból 5-ször felismerte az ujjlenyomatomat. Felette a hangerőszabályzók kaptak helyet, fura, hogy a telefont lenémítani a gyorsmenüből nem is lehet, ez a lehetőség csak az egyik hangerőszabályzót megnyomva ugrik elő. A Type-C csati a telefon alján található, a 3,5-es jack dugó mellett. Igen, az is van neki. Bal oldalon a SIM kártya foglalat van, ami két kártyát is fogad, azokat teljesen jól kezeli, illetve, meg lehet adni melyik legyen a preferált, melyik kártya szolgáltassa a mobilnetet. Alatta található a programozható gomb, amit a cég smart key-nek keresztelt el, elég praktikus, mert sok funckiót, illetve bármelyik alkalmazást be tudjátok tenni mögé. Ráadásul úgy, hogy más történik az egyszeri rövid, a hosszantartó gombnyomásra, vagy meg tudja különböztetni a duplaklikket is. Így egyből nem is egy, hanem három dolgot tudtok indítani a segítségével.

A telefon lelke egy Helio G80-as lapka, emelett 8 GB RAM és 128 gigabyte tárhely kapott helyet, ami egész nagyvonalúnak számít a hasonló kategóriás telefonok között. Nem is volt semmi akadás a mindennapi használat közben. Komolyabb játékokra persze nem alkalmas, de nem is gamer célokra készült a telefon. Az aksija 5150 mAh, 33 wattal tölthető a csomagban található töltőfejjel,  ami a gyakorlatban 2 óra alatt pumpálta tele a telefont.

Üzemidőre nem lehet panasz, simán bírta a napot közepesen intenzív nyomkodással.

Gyorsan raktam bele egy pre-paid SIM kártyát, ami eddig a polcon pihent, és már indítottam is a rendszert. A bekapcsolás után megjelent az Umidigi felirat, némi gondolkodás után nekikezdhettünk az alapvető beállítási feladatoknak, mint például a nyelvválasztás, szerencsére a készülék tökéletesen magyarítható. Miután kapott WiFi-t, megadtam neki a Google fiókomat, meg a hozzátartozó jelszót, egész sok mindent átemelt a most használt telefonomból, olyanokat mint az összes SMS, névjegy, jelszavak, ez kicsit egyszerűsítette a dolgokat. A telefonban nincs NFC, így a mobilfizetős az felejtős vele, a műholdas pozícionálást természetesen tudja, ehhez a GPS, Glonass, Galileo, Beidou műholdakat használja. A routeretekhez kétcsatornás WiFi segítségével kapcsolódik

Túlesve ezeken a kötelező körökön, használatba is vehettem végre a telót,

elsőre feltűnt, hogy nem vitték túlzásba az előre telepített alkalmazásokat. Jó, a nagyon alap dolgok, mint a Gmail, Google Chrome, térkép megvannak, mondjuk ez utóbbival azért megküzdöttem, mert sehogy nem akart elindulni, többszöri kényszerleállítás, telefon újraindítás után sem, végül egy frissítés segített, utána már ment rendesen, szóval nincs gond, csak azért ez fura. Ezenkívül nem nagyon tettek rá alapból semmit, se Facebook, se Insta, de még egy galéria sem, ahol az elkészült fotókat vissza lehet nézni. Muszáj volt a fájlkezelőből kinyerni ezeket, illetve persze a Google Playen is lehet találni erre appokat. Nem volt még olyan okostelefonom, ami ezt alapból nem tudta volna, igaz olyan sem, ami egyben hőmérő is lett volna, az Umidigi 11 Pro Max ebben mindenképpen kitűnik a tömegből. Az erre készült alkalmazással meg tudjátok mérni a lázatokat, csak a kamerát kell 1-3 centire tartani a fejetekhez és megnyomni a gombot. Az eszköz úgy működik, mint egy infravörös lázmérő és nagyjából pontos értékeket olvasott le. Képes lázmérésre 35 és 42 fok között, illetve tárgyak hőmérsékletének megmérésére is 0 és 60 fok között, ezzel nagyjából a szoba hőmérsékletét is be tudjátok vele lőni.

Az Umidigi A11 Pro Max kameráit a Sony szállítja,főkamerája 48 MP, míg az ultraszéles szenzor 16 megapixel, emelett a hátlapon még egy 2 MP-es makró kamera kapott helyet, elöl pedig egy szintén 16 megapixeles szelfikamera. Ezek alapján akár jó képek is születhettek volna általa, de nagy általánosságban azt kell mondanom, hogy ez nem történt meg. Lehet a szoftveres oldalon van a gond, de színei messze vannak az élethűtől, a digitális zoom egész jól működött, még nyolcszoros ráközelítésnél sem csinált vészes képeket. A makró móddal elégedett voltam, 15 centiméterről is éles, színgazdag képeket csinált.

Sötétben viszont nagyon nem vitézkedett, félhomályban, még úgy-ahogy elment, viszont amint úgy igazán besötétedett hiába aktiváltam az éjszakai módot, fogtam biztos kézzel a telót, a vaku nélküli képek használhatatlanok lettek. A vaku bekapcsolása azért javított valamicskét a dolgon, mert a beépített villanó egész jó hatásfokkal dolgozott, még 3-4 méter távolságból is sikerült használható képeket lőni vele.Összességében azt tudnám elmondani, hogyha valamit gyorsan meg szeretnétek örökíteni, arra tökéleteses, de művészi képeket ne várjatok tőle.

A videós képességek terén átalagosnak mondható, a szenzora képes 2K felbontásban 30 FPS-es felvételeket készíteni, de nem is igazán a felbontás, amibe bele lehet kötni, hanem megint a színgazdagság, amit nekem nagyon hiányzott.