Oukitel C21 okostelefon teszt

A telefon három színben érhető el, nálunk a Gradient Blue fantázia nevű kék változat járt, de lilában és feketében is megvásárolható. A hátlap fénylős műanyag, ami erősen gyűjti az ujjlenyomatokat. A bal felső sarokban található a kamerasziget, ide helyezték el az ujjlenyomat-olvasót is. A kijelzője egy 6,4 colos, Full HD+ felbontású, IPS LCD panel, aminek bal felső sarkában csücsül a 20 megapixeles szelfi kamera. A káva eszméletlen vékony, egyedül az alsó részen vastagabb, de így is 93%-os kijelző-készüléktest arányt értek el. A telefon alján találjátok a Type-C csatlakozót, jobb oldalt a hangerő és bekapcsoló gombot, bal oldalt pedig a SIM tálcát, ami két SIM fogadására is alkalmas, illetve SD kártyát is tehettek az egyik SIM helyére. A tetején van egy megtévesztő külsejű szenzor, amire először azt hittem, hogy ez egy infra port, így sokáig kerestem a hozzá tartozó appot, mire rájöttem, hogy ez valójában a fény- és távolságérzékelő. Súlyra egyébként nem vészes, 170 grammot nyom a mérlegen, és a 157,3 x 75,7 x 8,75 mm-es méretei sem óriásiak, jó kézben tartani. Zsebben viszont már kevésbé kényelmes, egy szűkebb farmerben lehajoláskor már feszíti a nadrág zsebét, bár 2020-ban ez már megszokott dolog lett.

Oukitel C21 – Low budget Villám McQueen

Ha volt, amiben nagyon kellemesen csalódtam, az a telefon fürgesége. Bár maga a hardver nem épp egy erőmű, hiszen csak egy Helio P60-as dolgozik benne, 4 GB RAM társaságában, a grafikus meghajtója pedig egy Mali-G72. Ezek összedolgozva szépen muzsikálnak, egyetlen döccenést, akadást sem tapasztaltam a tesztelés során. Android 10 fut rajta, egyedül az ikonokon változtattak, semmilyen extra app drawer és egyéb baromság nincs, ami visszafogná a teljesítményt. Persze a droidos rendszerek egyik legnagyobb előnye, hogy testreszabhatják a felhasználók a launchert, így, ha a gyári nem tetszene, akkor a Play áruház óriási kínálatából ezt bárki lecserélheti. Kiemelném, hogy rögtön egy frissítéssel indult a tesztelés, ami jó jel, hiszen látszik, hogy a gyártó nem hagyja magára a mobilt.

A komolyabb hardverigényű játékokat pöc-röf indította, laggolás nélkül futtatta. Ilyen volt például a CoD is, annyira jó volt vele játszani, hogy fel se tűnt, hogy mennyire magával ragadott a lövöldözés. Persze itt a szoftver erősen lebutított felbontással fut, de ettől függetlenül teljesen élvezhető. Érdekes viszont, hogy az Asphalt 9 nem volt benne a Play áruházban (ahogy a Poco M3-nál sem), pedig azt is ki szerettem volna próbálni. Remélem ez csak ideiglenes probléma, és később erre a készülékre is elérhető lesz.

A megjelenített kép ebben az árkategóriában teljesen rendben van, az 1080×2310 pixeles felbontás kellően éles, a színek élénkek, a betekintési szögek és a fényerő is patika. Az akkuja 4000 mAh-s, komolyabb nyüstölés mellett másfél napot bírt, de szerintem átlag használat mellett a kettő is menne neki.

A telefon által készített képek aránylag élesek, a színeket pedig általában jól adja vissza. Viszont gyakran nem tud mit kezdeni a háttérfénnyel, ezzel iszonyatosan fakó képeket rögzít. Ezt manuálisan ugyan lehet állítgatni, de sokszor visszaugrik a fényerő. A makró kamera nem azt hozza, amit kellene, életlenek, hangyásak a képek. Éjszaka pedig teljesen felesleges előkapni a mobilt, esélytelen vele használható pikcsöröket lőni.

A videós képességei is hasonlók. Semmilyen stabilizálás nem került bele, emiatt nagyon remeg a kép, illetve nem lehet kiválasztani, hogy milyen fájlformátumban rögzítsen a kamera, csak 3gp-ben tud, bár a profi videósok úgyis komolyabb eszközzel vesznek fel anyagot. Maximum 1080p-ben és 30 fps-ben is képes rögzíteni, de mindezek hiába vannak, hiszen a fényerő ugrál, tele van mikrolaggokkal, de persze nem is lehetne jobbat várni tőle ilyen árcédula mellett.