N-One Npad Pro tablet teszt

A többi szenzor hellyel-közel bekerült a repertoárba, van duális WiFi, BT modul, 4G modem,

helymeghatározásért felelős műholdas rendszer – köznéven GPS –, viszont jack egyáltalán nincsen, ami egy kicsit fura. Az akkuja 6600 mAh-s, 8 órányi videózást ígér a sajtóanyag, de itt is a sokkal életszerűbb tesztet csináltam meg, elindítottam egy filmet közepes fényerőn és megnéztem, mennyit merül 60 perc alatt a készülék. Az eredmény 7% lett, ebből kalkulálhattok üzemidőt magatoknak a saját felhasználási szokásaitok szerint. Jöhetett a hardver nyüstölése, amitől nagyjából azt vártam, amit a Blackview Tab 15 Prótól, és majdnem igazam is lett, de azért nem teljesen.

Lényeg a lényeg, papíron egy egész jó hardveres csomagot kaptok,

de ennek nyilván a benchmarkok eredményeiben is meg kell jelennie. Ez AnTuTu esetében 250 000 pontban, GFX-Bench esetében 26 FPS-ben nyilvánul meg, vagyis egy egérarasznyival tényleg erősebb pl. a Tab 15 Prónál. Az előnyt viszont a háttértárnál adja le, ez 678 MB/s olvasási és 210 MB/s írási sebességre volt képes, ami meg lassabb mint az előbb említett konkurens. Az előbbiek azt jelentik, hogy akár játszani is lehet rajta, de az biztos, hogy a napi feladatokat gyorsan, szaggatásmentesen teljesítette a rendszer. Simán vitte a filmjeimet is, nem akadozott MKV fájlok esetében sem, és bár a hangja nem bombasztikus, olyan nagyon rosszul sem szólnak a quad hangszórók.

A kijelzője a szokásos 1920×1200 pixeles, IPS egykaptafa, 10,3 inch-es méretben.

A fényereje 300 nit, ez már azért határeset komolyabb fény mellett, tűző napon meg pláne, főleg hogy egy picit csilog, de nem vészesen. Még a gyári fóliával sem sikerült elrontani az érintésérzékenységet, kellemes rajta huzigálni az ujjat. A színei egész jók, a szokásos olcsó paneles kékséget nem tapasztaltam, a betekintési szögei is megállják a helyüket.

Az Android 12-re épülő rendszer eléggé puritán, nincs speciális „bőr”, mint mondjuk a Xiaomi cuccok esetében a MIUI, de zavaró dolgokkal sem találkoztam. Nem akartak mindent kényszeresen feltelepíteni, egyébként meg minden elérhető a Google Play áruházból, amire szükségetek van. Vannak viszont például kellemes háttérképek és még egy-két apróság, szóval azért mégsem stock Androidról lehet szó. Gyorsan belaktam, hibával nem találkoztam, ami az olcsó tabletek esetében mindig nagy szó. Örömhír a streaming nézőknek, hogy teljesíti a tablet a Widevine L1 követelményeit, így akár 4K felbontásban is nézhettek mindent, csak hát az 1920×1200 pixel miatt jár a videók fölé és alá is egy szép fekete sáv.

Kamerából 2 is van, egy 13 MP-es hátlapi és egy 5 MP-es előlapi, de a használatukban nincsen túl nagy köszönet.

Pont azon elmélkedtünk Atti kollégával, hogy egyáltalán mi szükség van kamerákra egy tableten, hiszen mindig ott van nálatok a mobil is, a kutya nem fényképez egy táblagéppel. És ez nem véletlen, az eredmény itt is csak az „elmegy” szintet súrolja, közepesnek csak nagy jóindulattal nevezhető végeredményért senki szíve nem fog fájni. Többféle képarányban készíthettek viszonylag alacsony részletességű képeket, amik ráadásul jól ki is égnek napsütésben, és egyébként sem áll a színkezelés a helyzet magaslatán.

Azt meg mondanom sem kell, mennyire macera egy kézzel tartani egy 10,3 colos tabletet, miközben a kamera gombot nyomkodjátok a fényképezéshez. Teljesen termékidegennek éreztem az ilyen jellegű használatot, a videózást meg még inkább. 1080p felbontás és 30 FPS képkockaszám, de stabilizálás nincsen, se élesség, a kép ugrál és remeg, a videók maximum hányingerkeltésre jók. Nem ettől lesz frankó egy tablet, de letudta a gyártó a kötelezőt, behúzhatja a strigulát a megfelelő checkboxba.