Bmax MaxPad I10 Pro tablet teszt

A Bmax MaxPad I10 Prót – az megvan, hogy minél olcsóbb egy tablet, annál hosszabb a neve? – egy 6000 mAh-s akku tartja életben, az üzemidő a gyártó szerint 7 órányi filmnézésben nyilvánul meg, cserébe több, mint 3 óra feltölteni. Megcsináltam a szokásos „mennyit merül 1 óra mozizás alatt” tesztet és 8% lett az eredmény, persze, ha ugyanezt YouTube-ról tettem volna a WiFi használat miatt rosszabb lett volna. És ha már vezetéknélküli kapcsolatok, a WiFi duális, van BT modul és 4G modem is benne, illetve GPS alapon is navigálhattok, illetve van jack bemenet is, ha nem az egyébként elviselhető duális hangszóró rikácsolását akarjátok élvezni. Fancy dolgok – NFC, 5G, WiFi 6 – nincsenek, és sajnos a gügyüm, a fényérzékelő szenzor is kimaradt, amiért nagy kár, mert utálom kézzel állítgatni a kijelző fényerejét. Még egy ujjlenyomat-olvasó elfért volna az eszközön, de hát ezt is feláldozták az olcsósítás oltárán.

Előrevettem a kamera szekciót, mint gyorsan letudandó kategóriát, hiszen papíron van egy 2 MP-es front és egy 5 MP-es hátlapi, ez utóbbi ráadásul úgy csinál, mintha duális lenne, de nem, az a vaku. Értékelhetetlen képeket készít, de a helyi ABC nyitvatartását ezzel is meg lehet örökíteni, ha nyáron elfogyna a sör, jó tudni, meddig lehet lesétálni egy újabb adagért. Dobálózhatnék olyan műszavakkal, mint kromatikus aberráció, kontraszt, kiégés és hasonlók, na ezeket mind tudják a szenzorok, csak éppen mindegyikből a vállalhatatlan szintet. A képek magukért beszélnek, a videóval meg nem büntetnék senkit – borzalmas minőség, ráng a fókusz, hagyjuk is -, és egyébként is ez a leglényegtelenebb pontja egy tabletnek. Inkább vennék le az összeset a Bmaxról és adnák 5000 Ft-tal olcsóbban.

Van abban valami szimbolikus, hogy a központi mag számozása nagyjából feleannyi, mint az előbb említett nagyobb modellek, mert az ereje is kb. az 50%-a, vagy még kevesebb. Ez a benchmark programokon elért eredményeken is jól kitűnik, AnTuTu esetén kb. 150 000 pont lett az eredmény, GFX Benchben pedig 18 FPS jött össze. Leginkább a PowerVR GE3800-as GPU miatt lóg ki a lóláb, a játékokat nagyjából a minimum felbontásra korlátozza, de mivel Android alatt szinte minden automatikusan átskálázza magát, ezért ezzel olyan nagy gondotok nem lesz. Azért számítsatok akadozásokra, meg hosszabb töltési időkre, amihet nagyban hozzájárul a tetű lassú háttértár. A Bmax tesztjét egyébként úgy írtam, hogy közben fél szemmel folyamatosan az N-One Npad tesztjét néztem, és hát egy kép többet mond mint ezer szó, így álljon itt most egy táblázat arról, melyik esetében milyen értékeket mértem a tesztprogramokkal.

Mondjuk ki, eléggé egy kaptafa a hardver az N-One Npad Airrel, így a kijelző is megegyezik.

Vagyis egy 10,1 inch méretű, 1900×1200 pixeles, 16:10-es képarányú IPS panel került bele, és az érintésérzékenysége ennek is lehetne jobb. A rajta lévő fólia nem igazán segít az élvezhetőségben, eléggé rossz tapizni, de ezen a szinten mindegyik ilyen, viszont leszedhetitek, ami nagyrészt segít a dolgon. A kép egész tűrhető, a panel felülete csillog, de erre még mindig ott a matt fólia, mint megoldás, cserébe a színek egész jók.

Ami az operációs rendszert illeti, ezen is Android 11 fut,

ami azért lassan 3 fő verzió mínusz, igaz, ma már mindenki a saját felületét erőlteti, lásd Xiaominál a MIUI-t vagy a Blackview-nál a Doku OS-t. Összességében stabil a rendszer, de annyira egyszerű, hogy zavaró a komolyabb rendszerek után a puritánsága, illetve az, hogy egy gramm frissítést nem találtam hozzá, és nem is tudom, hogy ez a közeljövőben változni fog-e. Nulla bloatware, de nulla plusz funkció is, nincs mit mondani róla, hozzáadott értéket nem képvisel. Ami viszont biztosan hátrány, hogy csak Widevine L3-nak felel meg a Bmax, vagyis a streaming szolgáltatók tartalmai csak a legkisebb felbontásban játszhatók le, ez jellemzően 720p. Ez is tipikusan olcsó tabletes tulajdonság, ezt sajnos el kell fogadnotok ezen az árszinten.

Sajnos egyes MKV fájlok lejátszása kapcsán bizony belefutottam akadozásba, egyszerűen megeszi a hardvert a formátum. Aztán olyan gagyiságok, mint a karcolódó kamera felület, ami olyan rossz anyagból van, hogy először azt hittem, csak egy fólia, és megpróbáltam lekaparni, míg a fényképezéshez tartozó szoftver olyan primitív, hogy az már szinte fáj. Pont az ilyenekkel lehet elrontani a használat élményét, és azt gondolom, hogy ez nem fogható kizárólag az olcsóságra.