Xiaomi Mi Curved Gaming Monitor 34 teszt

Képminőség

A Mi Gaming monitor egy WQHD (3440×1440 pixel) felbontású VA panelt használ, amit állítólag a Samsung szállít. A VA tipikus „gyengéi” a rosszabb betekintési szögek, valamivel fakóbb színek és a lassabb válaszidő az IPS-hez képest, viszont kontraszban veri azt. A fényerő valóban látványosan csökken és a színek is lilásodnak, ha oldalról nézzük, ezért az ívelt forma is felelős. Emiatt ez nem egy tipikus haverokkal filmezős monitor, viszont ha egy ember nézi középen ülve, akkor tökéletesek a színek és egyenletes a fényerő.

A másik két hátrány viszont a Mi monitor kapcsán nem igazán érvényesül, ugyanis a 144 Hz-es képfrissítés mellé 4 ms-os (GtG) válaszidő tartozik, így az input lag minimálisra szorítható játék közben. A színekre sem lehet panasz, hiszen az sRGB skálát 121%-ban lefedi, 8 bites színmélység és 16,7 millió megjelenített szín mellett. Ezt a tapasztalatom is alátámasztja, nagyon szépek és élénkek az árnyalatok, és gyárilag is elég jól van kalibrálva. Marci kollégám is átjött megnézni, és megállapítottuk, hogy ennek a monitornak van a legszebb képe az összes általunk használt közül.

A maximum fényerő 300 nit, ami kevés ahhoz, hogy HDR képes legyen a megjelenítő – ez sokaknak hiányozhat -, arra viszont bőven elég, hogy kivilágítsa a szemünket a sötétben. Én jobbára fele fényerőn használtam, ez is bőven elég, de ha rásütött a nap, max fényerőn akkor is egész jól látszottak a dolgok, és a matt felületkezelésnek hála nem is tükröződik. Fekete képernyőnél, sötétben észlelhető egy kis felhősödés a háttérvilágításban, de ez bőven benne van, és plusz pont, hogy a széleken nincs „fénycsík”.

Használhatóság

Régóta szemezgetek egy ultrawide kijelzővel, hogy kiválthassam a kicsit béna két monitoros felállásomat, ezért is örültem, hogy hozzám került a tesztmonitor. Nem voltam benne teljesen biztos, hogy egy ilyen eszköz képes két kijelzőt helyettesíteni, de azt kell mondanom bő egy hét használat után, hogy abszolút igen. Egy-két hasznos programot beszerezve nagyon ügyesen és kényelmesen menedzselhetők az ablakok, a nagy felbontás miatt elég nagy a munkaterület, mégsem olvashatatlanul apró a tartalom, ami egy 4K monitor esetén esélyes lenne. Eleinte furcsának tűnt a 21:9-es képarány, de hamar megszoktam, és rájöttem, hogy ez így tökéletes, hiszen kvázi másfél normál monitorom van összeolvasztva, elválasztó káva nélkül.

Kényelmes és hatékony így a munka, a legtöbb játékban pedig kiterjesztett látómezőm van, így sokkal többet látok be a pályából, mint egy 16:9-es képernyőn. Ez online küzdelmeknél kifejezett előny lehet, de single playerben is menő, ahogy körbevesz a tér, autószimulátoroknál különösen jó. Nem beszélve a filmekről, amikben végre teljesen megszűnik a felső-alsó fekete sáv, a teljes képernyőt kitölti a tartalom, tiszta mozi fíling.

Persze megvan a képarány hátránya is, mégpedig régebbi játékokban, amik nem támogatják ezt a felbontást, így kétoldalt függőleges fekete csíkokat kapunk ajándékba. Így van ez a TV-s vetítésre szánt 16:9 arányú filmekkel és sorozatokkal is, tehát áldás és átok is lehet a szélesvászon, ez felhasználási mód kérdése. Egyébként nem zavaróbb a függőleges csík, mint a filmeknél megszokott vízszintes, hamar hozzászokik a szem. A másik hátrány egy két külön monitoros setuphoz képest, hogy ha teljes képernyőre teszünk mondjuk egy YouTube videót, akkor értelemszerűen az egész kijelzőt elfoglalja, míg egy dedikált második monitoron ezt simán megtehetjük úgy, hogy az első is használható marad.

Ezen tud segíteni a PBP (kép a kép mellett) és a PIP (kép a képben) funkció. Az első két 1720×1440 pixel felbontású részre osztja a monitort, és két külön bemenet képét jeleníti meg egymás mellett, tehát úgy viselkedik, mintha két monitorunk lenne. Így már nyugodtan lehet két teljes képernyős alkalmazást futtatni egymás mellett, pl. egy játékot és a walkthrough videóját. A PIP már trükkösebb dolog, ilyenkor megmarad a teljes monitor elsődleges megjelenítőnek, és a második bemenet jelét egy szintén 21:9 arányú kis téglalapban jeleníti meg valamelyik sarokban beállításnak megfelelően. Háromféle méretű lehet ez az ablak, a legkisebb kb. 1/8, a legnagyobb 1/5 monitornyi. Hátránya, hogy a téglalap kitakarja az „alatta” lévő tartalmat a fő megjelenítőn, így szerintem ez korlátozottan használható. Kicsit trükkös volt a felbontások beállítása ezekben a módokban, azt találtam, hogy csak 60 Hz-en működik minden rendesen, de ez lehet, hogy már a grafikus vezérlőm kínja volt.

A menüben mindent tudunk állítani, ami egy monitortól megszokott – fényerő, kontraszt, gamma, színek, fehéregyensúly, egyéb dinamikai beállítások, és vannak előre definiált profilok is (standard, ECO, játék, film, kékfény csökkentő és RTS). Ami még menő, hogy a képarány is beállítható a monitor menüből (21:9, 16:9, 1:1 és auto), ilyenkor nyilván megint függőleges fekete sávokat kapunk. Auto módban a Windows-ban beállított felbontásnak megfelelő képarányt vesz fel, nem fogja széthúzni a tartalmat, hogy betöltse az egész kijelzőt. Fontos tudni, hogy PBP és PIP módban szinte az összes ilyen beállítás le van tiltva, és a Freesync sem működik, csak ha egy bemenet aktív.