Infinix X2 wireless egér teszt

Amiért ezt az egeret meg lehet venni az a halksága.

Elképesztően csendes a használat, gyakorlatilag hallhatatlan a klikk, mellettem az ágyban fekve sem zavarta a páromat, szinte semmi zajt nem bocsájt ki. A másik nagy truváj a beépített akku, aminek a feltöltését az egér elején lévő Type-C porttal tehetitek meg. Kipróbáltam, hogy töltés közben is használható-e, és szerencsére igen – így gyakorlatilag sosem merül le –, csak ehhez egyszerűen túl rövid a 15 centis gyári kábel. Az akkuja 300 mAh kapacitású, viszont arról nem szól a fáma, hogy egy feltöltéssel meddig bírja, de mindegy is a fent részletezett okok miatt. A Type-C port a jelet nem visz át, tehát nem lehet vezetékessé alakítani az X2-t, mindenképpen szükségetek van a 2.4 GHz-es adapterre. Az egér nem makrózható, amiért kár, de nem is nagyon lennének gombok, amikre az előredefiniált parancsokat fel lehetne programozni.

És nagyjából ezzel mindent el is mondtam az egérről, egy dolgot leszámítva, hogy mennyire kényelmes a használata. Ehhez azt is tudnotok kell, hogy ti milyen kéztartással használjátok a perifériát. A szakirodalom három fogást különböztet meg,  a tenyerest, az ujjbegyest és a karvaly fogást – angolul palm, fingertip, claw grip –, ezek eléggé eltérnek egymástól, én ezekből a tenyeres és az ujjbegyes keverékét használom, a kézméretem közepes. Az ujjaim könnyedén elértek a megfelelő helyekre, semmi nem gátolt a használat során, viszont a gombok nagyon rövid utakon járnak. Ellentétben a Dareu LM116 G egeremmel, az Infinix X2 nyomásérzete kevésbé markáns, cserébe nagyon halk a klikk, és van aki pont ezért vesz meg egy egeret.