BlitzWolf BW-TH8 Type-C dokkoló teszt

Az eszközt legelőször üresen kell csatlakoztatni a számítógéphez, de utána rögtön el lehet kezdeni a leterhelését mindenféle eszközzel. Elsőként az USB portokat próbáltam ki, amikből hiba nélkül ment az összes, és az adatátvitel sebességével sem volt gond. 1-2 Mbps eltérés volt csak az alaplapi USB porthoz képest, tehát lényegében hozta a kötelezőt. Az USB 2.0-s portok maximum 480 Mbps-ra, míg a 3.0-s csatlakozók akár 5 Gbps-ra is képesek, legalábbis szabványt szerint.

Próbáltam mindenféle pendrive-ot, okosórát, vezeték nélküli egeret rácsatlakoztatni, mindegyikkel hiba nélkül ment.

Egy dolog akasztotta meg a gyomrát, mégpedig a telefonok. Akármilyen modern okostelefont kötöttem rá, rögtön lekapcsolt az elosztó, és borult minden, újra be kellett dugni, hogy működjön. Erre az a megoldás, hogy a PD csatlakozóra teszünk egy töltőt, ami a tápot szolgáltatja. Tehát a probléma arra utal, hogy a telefonok túl sok áramot követelnek, amit már nem tud kiszolgálni a dokkoló. Ám valójában ez nem is a BlitzWolf eszközének a hibája, hanem a notebookom nem tudott annyi áramot adni neki, amennyire szüksége lenne. Kipróbálva egy másik géppel, hibamentesen működött. Tehát azzal érdemes számolni, hogy nem minden laptop esetében működik az, hogy rogyásig terheljük, de nem csatlakoztatunk a PD portjára egy bika töltőt.

A jack csatlakozót egyszerűen lehetett tesztelni, munka közben folyamatosan zenét hallgatok, tehát erre kötöttem rá a 2.1-es hangrendszeremet, és már szólt is a jóféle muzsika. Még a mikrofon is megy rajta keresztül, tehát meetingelni is lehet vele.

Az SD kártya olvasó kialakításával azért akadtak gondok. Nincs feltüntetve, hogy hogyan kell beledugni, így hosszasan bénáztam vele, hogy normálisan beletaláljak. Itt nem annyira figyelt rá a gyártó, hogy felhasználóbarát legyen. A sebességével szintén volt egy kis gond, nagyjából 30%-kal volt lassabb az olvasási sebessége, mint amilyennek kellett volna lennie, viszont írásban nem maradt alul.

Az eszköz érdekesebb oldalára került a VGA a HDMI a PD és a LAN port. Sajnáltam, hogy a VGA helyett nem még egy HDMI csatlakozó került rá, mert így kicsit ódivatú szaga van a dolognak, nincs is olyan eszközöm, amit rá tudtam volna csatlakoztatni. Ellenben a HDMI-re rákötöttem egy FHD monitort – bár a BW-TH8 viszi a 4K-t is, de csak 30 Hz-en -, és máris lett egy másodlagos kijelzőm.

Mind megkettőzött, mind pedig kiterjesztett módban remekül működött.

Zseniális, hogy egy LAN portot is tettek rá, így kiküszöbölhetjük azt a problémát, hogy az új notebookokra ilyet már nem tesznek. A WiFi sok helyen nem annyira jó, mint a kábeles net, így szeretem kábelről megoldani a világhálóra csatlakozást. A Blitzwolf kütyüjével ezt is megtehetjük, ráadásul pofonegyszerűen, és akár gigabites sebességgel is. Megabitre pontosan hozta az internetszolgáltatóm által garantált sebességet.

A teszt végére maradt a PD port, amit már muszáj volt kipróbálnom amiatt, hogy az USB portokon minden eszköz jól működjön, azonban a táp nemcsak arra szolgál, hogy magát a dokkolót ellássa árammal, hanem tudja tölteni a notebookot is. Ezt 100 wattal tudja megtenni, de én egy Chuwi CoreBook X-szel próbáltam, ami „csak” 65 wattot eszik. A töltés szépen átment, és nem is töltötte lassabban így a gépet, mintha közvetlenül a Type-C portra dugtam volna a kábelt.