BlitzWolf BW-PCM2L hordozható monitor teszt

Azért, hogy ne kelljen nyomoznotok, betettem a BG-n található táblázatot ide is, de a lényeg a következő: a PCM2L a legsoványabb verzió, nem kaptok hozzá távirányítót – amúgy is felesleges –, nem érintőképernyős – sosem használtam a PCM3-on sem –, és a kihajtható támasz beépített, nem pedig egy különálló elem. Emiatt a ráhajtható, támasznak is használható védőburkolatot sem kapjátok meg, helyette egy puha tok jár, ami akár még jobb is lehet, ha sokat hurcibáljátok. Van hozzá még egy klasszikus 5 V/3 A telefontöltő, ami nem EU dugós, szóval ezt sem használtam soha. Ellenben a HDMI és a Type-C kábelekkel, amik szükségesek a jelátvitelhez.

Azzal a problémával viszont sokan fogtok szembesülni, hogyha a notebookotokra 2 nem hordozható monitort akartok rátenni, akkor 2 darab HDMI portra lenne szükségetek, de nem nagyon vannak olyan laptopok, amiken kettő van. Szóval a megoldás a Type-C port vagy a Type-C to HDMI/Display port átalakító – ahogyan az asztali monitoraim esetében is van. Szerencsére ezzel a problémával nem kell foglalkoznotok a PCM2L esetében, mert 2 darab Type-C is van rajta, amin átmegy a táp és a kép. Tehát, ha van egy otthoni munka „setup” és egy utazós, ahogy nálam is, akkor a PCM széria eszközei tökéletesek lesznek számotokra is.

A PCM2L minősége teljesen rendben van,

alumínium keretben figyel a panel, jobboldalt vannak a vezérlőgombok, amik kicsit lötyögősek, de teljesítik feladatukat. A menü egyszerű, de például az automatikus forrásfelismerés kényelmes, és összességében mindent be lehet állítani – pl. a HDR-t – amit kell. Egyetlen furcsasága van, nincs visszalépés gomb, a menü magától eltűnik egy bizonyos idő után. A panel tükröződik és csak 300 nit a fényereje, ami kevésnek tűnik, és alapvetően sem szeretem a tükröződő felületeket, de mégis sokkal szebb a képe, mint a matt PCM3-nak. Ennek az oka az, hogy az ún. color gamut, vagyis, hogy az adott eszköz milyen skálán képes a színeket megjeleníteni az adott normához képest, viszonylag nagy százalékban egyezik az NTSC szabvánnyal. A PCM3-nak elég fakó a képe, ott az NTSC leképezés 45%-os, a PCM2L esetében pedig 72%, vagyis sokkal szebbek a színei, élesebbnek hat a kép, pedig a fényereje ennek sem túl nagy.

A megoldást angolul „anti glare matte screen protector”-nak, vagyis csillogásgátló, matt fóliának hívják. Nekem nem volt itthon, hogy feltegyem, viszont nektek javaslom a megvételét, főleg, ha kültéren akarjátok használni. Sajnos a gyártó honlapján sem találtam meg a beállításhoz szükséges kalibrálási profilt, de alapból elég jól nézett ki így is a képe, szóval nem nagyon küzdöttem érte. Frissíteni csak 60 Hz-en tud, de ez nem egy gamer monitor, arra ott vannak a már sokszor „megénekelt” KTC megjelenítők, 165 Hz-cel.

Ami nem tetszett, az a monitor hangja,

de egy ilyen iszonyatosan vékony, 1 centis káva mögé nem is lehetne beszerkeszteni nagyobb zajongókat, szóval ez ilyen. A notebookom membránjai is kenterbe verik, a kutya nem fogja használni, szóval emiatt kár mérgelődni és egyébként meg van rajta jack kimenet, szóval fülhallgatózni is lehet. És ha már a méretek, 306x184x11,6 mm-es a monitor, tehát simán elfér a 13,3-as notik mellett, sem sokkal nagyobb, mint az N-One NPad Pro tablet, ami 241x160x8,3 mm, és az csak 10,4 inch-es. Vagyis 6 centi oldalra, 2 centi felfele, ennyi a plusz méret, ami szinte semmi.

Még néhány extrára hívnám fel a figyelmet: a HDMI, a 2 darab Type-C – egyik a kép, másik a táp – port és a jack kimenet mellett van egy extra USB-A is, ide dughattok pendrive-ot, így a BW-PCM2L „visszaadja” azt a csatlakozót, amit a tápellátáshoz elhasznál a laptop oldalán. Ismeri a pass-through technológiát is – igaz maximum 15 W -ot tud továbbadni -, vagyis tölthettek is róla eszközöket, nemcsak adatbeviteli portként szolgál. Azzal viszont, hogy elvesztette az érintésérzékenységét a PCM3-hoz képest, az androidos felhasználása némileg csorbult, de szerintem ezzel a 13,3 colos mérettel egyébként sem lehet sokat nyerni egy 10-11 colos tablethez képest, a windowsos csempés tapifelület meg sosem volt igazán jó. Szóval ezt a kompromisszumot én el tudom fogadni, nem vesz el sokat a használatból.