Hcalory fűthető síkesztyű teszt

A másik, hogy lehetne rajta valamilyen márkásabb vízzáró, de lélegző membrán – szerencsére kapott valamilyen noname vízlepergető felületkezelést –,

ami hosszabb távon is az marad, ami. Ettől drágák például a Gore-Texes cuccok, de ha egyszer a kesztyű vizes lesz a nap elején, nagy szívás vele bármit is csinálni.

Ami a méretét illeti, azt nagyon frankón eltalálták,

9-es kézrevalókat használok, amit kaptam, az egy L-es, és ez nekem tökéletes. Kényelmes, nem gyűrődik az anyag belül sem, szóval rendben van. A 2 darab 3200 mAh-s akkumulátor a kesztyű aljára, egy zsebbe kerül, ami szerintem egész jó megoldás, így nehezebb rájuk esni, mintha felül lennének. Van az oldalán egy csat, amivel állítható a ruhadarab feszessége, illetve egy másik, amivel a bal a jobbal összekapcsolható. A csomag része a töltő, illetve egy rózsaszín-fehér hordzsák, aminek nem tudom mi értelme van, hiszen síeléskor mindenki a sisakjába rakja a kesztyűket, legalábbis ezt látom már vagy 15 éve a pályák mellett, túrázáskor meg ott a hátizsák.

Először nem elektromos módban használtam „Mr. Hcaloryt”,

hogy az általános hőtartartást fel tudjam mérni. Nos, semmivel sem rosszabb, mint egy átlagos síkesztyű. Szerintem nagy erőfeszítés hatására ebbe is bele lehet izzadni – bár ez a nagy hidegben nem következett be –, mint minden konkurensébe. Ez azt eredményezi, hogy mikor kihúzzátok a kezeteket belőle, jön vele a bélés, ami az általam legutáltabb dolgok egyike ebben a témában. Elvileg ezért jók a Gore-Tex membránok, mert azok pici mikrocsövecskékből állnak és kiengedik a nedvességet, a vizet viszont nem engedik be. Apropó nedvesség, betettem a csap alá a Hcalory kesztyűjét és tényleg lepergeti a vizet, szóval ezen a teszten simán átmegy.

Miután megvolt a „butakesztyű” teszt, jöhetett az okos, bekapcsoltam a fűtést, és jól ráadtam a tüzet. A hőmérséklet 3 fokozatban állítható, 45/55/65 Celsius-fokos lépésekben, a maximum eléggé soknak tűnik, főleg, hogy az ember a kezével és a lábával teljesen máshogyan érzékeli a hőt. Ehhez képest inkább csak kellemes volt az érzet – szerintem nincs ez 65 fok, viszont legalább zabálja az akkut –, és mivel csak a tenyérrészen fűt, az ujjvégekhez már nem jut annyi meleg. Azért így is van benne tartalék, általában -5 fok körül kezd el síelés közben fázni a kezem kesztyűben, ha egy helyben állok, és -10 fok körül, ha mozgok. A kesztyű fűtése szerintem 10 fokkal tudná ezt kitolni, vagyis -15 fokig nem lesz nagy gondotok vele, ilyen hőmérsékleti viszonyok között pedig az átlag ember ki sem megy a pályára. Ebből az következtethető ki, hogy egy durvább téli túránál is megállja a helyét, kivéve, ha éppen a Magas-Tátrában keveredtek hóviharba, de akkor ez lesz a legkisebb gondotok. A fenti megállapítások tökéletesen kijöttek a Tihanyi Tél túrán, ha nem fújt a szél és sütött a nap, akkor melegem volt benne, ha viszont átkerültünk a felhős oldalra, és egy kicsit is húzott a cúg, akkor viszont áldottam az eszemet, hogy ezt a kesztyűt vittem magammal, mert miközben mindenki megfagyott, én ebből nem éreztem semmit.

Az üzemideje nagyjából az, amit a gyártó is megad, legkisebb fokozatban 6, maximumon 3 órát bír ki egy feltöltéssel.

Ezt összességében keveslem, ennél többet szoktam egyhuzamban sportolni, és mivel a töltője a 230 V-ot alakítja át 8,4 V-ra, 1,5 A áramerősség mellett, ezt tulajdonképpen egy kis invertálással USB-n keresztül is meg lehetett volna oldani. Ez két szempontból is jó lett volna: nem kellene hozzá egy 230 V-os tápegység, és egy power bankről is fel lehetne tölteni holt időben a két akkut. Így ráadásul nagyobb kapacitásúra sem lehet egykönnyen cserélni, mert ilyen csatlakozóval nem árulnak minden bokorban 2 cellás telepeket.