PVY Z20 Pro elektromos kerékpár teszt

A dugókulcs nem fér oda az ívelt gátlószárakat összekötő fémdarab miatt, a csillag-villás kulcs nem megy rá, mert ívelt, önzáró anyát meg kézzel feltekerni lehetetlen. Végül egy laposfogóval fixáltam, kívülről betekertem az imbuszos fejet, illetve megkértem páromat, hogy tartsa helyén a lámpát, hiszen ez is a sárhányócsavaron ül. Igazi háromkezes rémálom, erre készüljetek.

És ha már lámpa, ez egy teljesen különálló egység, elemről megy,

nem lehet a fedélzeti komputerről kapcsolni sem, szóval sok köze nincs a központi vezérléshez. Ami nagyon tetszett, az a hátsó rugós tartó, ami tipikus „trekkinges” kiegészítő, és lehet rajta a kis kosarat szállítani a boltból hazafelé menet. További kiegészítő a hátsó sárhányó és a csengő – amit szerintem fordítva raktak fel, mert nem a hüvelykujjam felé esett és így nehezen értem el a gombját –, illetve egy remek sztender, aminek jó nagy a talpa, így a bringa laza talajon sem dől el. Mint látható, a PVY Z20 Prót jól telepakolták kiegészítőkkel, egyetlen sirámom, hogy a magyar jogszabályok szerint kell egy piros hátsólámpa is, a prizma kevés és 500 W-os a motorja is, ez így már nem elektromos kerékpárnak minősül, hanem segédmotoros kerékpárnak, elméletben. Gyakorlatban meg mindenki magasról tesz rá, még sosem csesztetett a hatóság ilyesmi miatt, de ez ugye még változhat.

Ami a minőséget illeti, a vázra mindenképpen a remek jelzőt használnám.

Szép a négyrétegű fényezés, a hegesztések sem rosszak, és fedeztem fel arra utaló jeleket, hogy ez nemcsak egy white label termék, hanem talán saját gyártmány. Ilyen például a kormányon a kormánydió meghúzásához és beállításához szükséges jelölés, illetve a látszólag, a merevítés miatt hátul elhelyezett kiegészítő hegesztés, ami valójában egy „hordfül”, ahol a bringát jól meg lehet emelni. Mondjuk van is miért ilyet ráaggatni, mert kegyetlenül nehéz, alumíniumötvözetű váz ide vagy oda, 30 kilót le- és felcipelni a másodikra, nem volt kellemes. Szerencsére a 10,4 Ah-s akkumulátor kihúzható töltési célzattal, így megúszható a cipekedés. Ami még nagyon tetszett, az a töltőcsatlakozó burkolata, a szilikonos lapka szépen belecsusszan a váz oldalába, illetve az akkupakk lekapcsolható egy piros gombbal, szóval elég jól védett, ellentétben a konkurenseknél használt megoldásokkal. Lakik alatta egy USB port is a telefonotok töltéséhez, ami egy jó funkció, de azért lehet nélküle élni.

A bringa méretét általában a kerékátmérővel szokták megadni, ez itt 20 col,

viszont mivel ez egy összecsukható modell, nagyon vékony jégen egyensúlyozott a gyártó, hogy se túl nagy, se túl nehéz ne legyen – ebből a második nem is jött össze –, és hogy jól is nézzen ki. És tényleg nem néztem ki úgy rajta, mint majom a köszörűkövön, a 16 colos konkurenseket nevetve veri és ezek a hatküllős kerekek is állatul néznek ki. A PZY Z20 Pro több helyen is összehajtható, a váz közepénél, a kormánycsőnél, sőt még a pedálok is a vázra fordíthatók. Van az alján egy fül, amin összecsukott állapotban megáll a bringa, ha a talaj nem túl laza, ezt a Himo Z20-nak például nem sikerült összehoznia, ahogyan az a tesztjében is olvasható.

Amit viszont már az első tekerés előtt utáltam, az a két tárcsafékből az első.

Ez szinte mindegyik bringán rossz, egyrészt súrlódik a tárcsa – legalább 3 ilyen kínai elektromos kerékpárral találkoztam –, másrészt meg beállíthatatlan az egész. Miért? Mert az egyik pofa fix, csak a másikat lehet közelíteni vagy távolítani. Az egész féket elemeire szedtem, de nem állítható mindkét betét, tipikus olcsó szutyok, annak ellenére, hogy a fékhatása jó. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy de legalább a hátsó jó, az meg csikorog, amit elég rossz fékezésnél hallgatni, viszont legalább mindenki odakapja a fejét. Én cserélném őket valami értelmesre, mert ez már a Fiido bringáknál is felhúzott, az összes modelljük érintett a problémában, pedig nem egyet teszteltünk.

A teljesítményt 5 lépcsőben állíthatjátok,

van séta mód, ami 5-6 kilométer/órát jelent, illetve 15/20/25 km/óráig rásegítés, míg az utolsó a nullás mód, amikor hagyományos bringaként funkcionál, de kiírja a menetdinamikai adatokat, illetve rögzíti a napi és az összes megtett utat is. Ráadásul arra is van mód, hogy az EU regulákat lerázzátok, „kinyissátok” a bringát, és kiüssétek a limitet, ilyenkor 32 km/óráig segít rá a motor. Ha nem kapcsoljátok be a fedélzeti komputert, akkor pedig normális, 6 sebességes, váltós bicikliként funkcionál, igaz a haladási adatokat sem rögzíti, szóval sok értelme nincs.

És itt jön egy érdekesség, amit más bringákon nem tapasztaltam, a gáz, ami a markolatra került, nem kézigáz, csak a sétálómód aktiválásáért felel.

Vagyis nem lehet teljesen elektromos módban menni vele, vagy sétáltok és toljátok, vagy tekeritek, ez a kialakítás szerintem az EU-s jogszabályok miatt került bevezetésre, de természetesen ez is kiüthető belőle, a cikk végén olvashatjátok, hogyan.

Kicsit ugráltam egyébként a cangán, hogy lássam, az első villán lévő gátlópáros mennyire puha, és nem rossz, de mivel nem állítható és fixre sem zárható, ezért nem biztos, hogy egy nálam 30 kilóval nehezebb személynek is megfelel. Alattam szépen elnyelte az úthibákat és a fekvőrendőröknél sem ütött fel, szóval szerintem eltalálták a rugóerőt. A kijelzője tűrhetően látható, nem hazudik a sajtóanyag, napfényben is használható az egyszerű grafikájú megjelenítő.

Nem mintha sokat sütött volna mostanában, nekem konkrétan -2 fokban sikerült kimennem tekerni, majd lefagyott a kezem, és sajnos az ilyen és ehhez hasonló hőmérséklet értékek nem segítenek például a hatótáv valós ellenőrzésében. Így inkább csak „megtippelni” tudom, mennyi lehet, ha kellemes, 25 fokos időben – ahol egyébként az akku kapacitását is mérik – , sík úton merítitek nullára a 437 Wh-s akkut. Korábbi tapasztalataim alapján simán el lehet tekerni ennyi energiával 50-60 kilométert – azért az egyes helyeken említett 80 kilométer maximum 1-es rásegítéssel jön majd össze –, de ezt természetesen nagyban befolyásolják a terepviszonyok. Nekem végül 31 kili lett 2 Celsius fokban a végeredmény, igaz mindenféle kaptatón is verettem, maximális rásegítés mellett.

Éppen ezért a Gellért-hegyen kezdtem, és keresztbe-kasul bejártam a teljes hegyet, minden emelkedőn szépen felhozott, nem érződik gyengének a bringa. Örömmel konstatáltam, hogy kényelmes is, a gátlót már említettem, de a 20 colos, viszonylag ballonos kerekek is jó szolgálatot tesznek, az ülés kellően széles, jól felfekszik majd rajta az alsó feletek és a magassága is elég nagy tartományban állítható, itt nem volt hiba. Haladni 25 kilométeres tempóig tökéletesen megfelelő, összességében nem vallott szégyent a PZY P20 Pro ebben a tekintetben sem.

És akkor jöjjön a „life hack”, vagyis hogyan lehet az EU-s korlátozásokat eltávolítani, de ezt mindenki csak saját felelőségére tegye!

A bekapcsoló és a módválasztó gombot kell egyszerre, 5 másodpercig nyomni, ekkor a fedélzeti komputer belép a szerviz menübe. A bekapcsoló gomb rövid nyomásával lehet lapozni, míg a módválasztóval belépni az egyes almenükbe. Itt két dolgot lehet átállítani:

• a 25 km/órás végsebességet 32 km/órára emelni, és ezzel egyetemben aktiválni a kézi gázt
• a kilométer kijelzést mérföldre állítani (ez az amerikai regula, ezért lehet a paramétereket kapcsolgatni)
• fixálni a beállítást a módválasztó hosszú nyomásával lehet

Aki a fentieket szeretné angolul is elolvasni, annak itt van hozzá egy leírás.