Kukirin G2 Max elektromos roller teszt

Az összerakottság rendben van, nem csörög, nem zörög, nem akar szétesni, és a gyártó azt állítja, IP54 szabvány szerint is védett a roller.

Ami az ujjal felhúzható fellépőgumit illeti, erre Roll-Base János azt mondta, ez egy nyomásra szilárduló ragasztóanyag, vagyis tapossam bőséggel a kellően hosszú és széles fellépőt, 3 nap múlva nem tudom majd felszedni. És tényleg, szépen kisimult, és mivel ez volt az egyetlen pont, ahol kötekedni akartam a minőség kapcsán, ez is kiesett. Ami viszont kellemetlen, az a tömege, üléssel együtt 31 kiló, ami a lépcsőn cipeléshez sok, az ülés és a konzolja eltávolításával kb. 2000 grammot lehet spórolni. Egyébként is elég papás ez az ücsörgős pozíció, mentem így egy kört, de utána levettem, mert nem jött be a nyugger életérzés, és összecsukni sem lehet tőle a rollert. A nyakánál fogva cipelni pedig kellemetlen, jobb a kormányt lehajtani, szóval engedjétek el ezt az ülés témát.

Szaladjunk át a műszaki paramétereken, a roller 1000 W-os, de ennél fontosabb, hogy erősebbnek érződik, mint az 1200 W-os Kukirin G3. Egymásután mentem mindkettővel, és feltűnt, hogy mennyivel jobban megy a G2 Max. Ez azt jelenti, hogy tempósan elérjük vele a 40 kilis óránkénti sebességet, és alattam onnan még el tudta szenvedni magát 47 km/h-ig a Kukirin G2 Max, de ez már nem esik neki jól. A kereke 10 colos, vagyis kísértetiesen hasonlít egy 50 köbcentis robogó műszaki paramétereihez, csak elektromos alapokon. Az mondjuk baj, hogy a város közepén is a tápláléklánc alján éreztem magam – de erre ott van a Kukirin G3 Pro -, mert ahhoz nem megy elég jól, hogy az autókkal felvegyük a ritmust, de a biciklisávon ti lesztek a császárok. Igaz, ahol jó az út, ott meg a versenybringások jönnek 50-nel egy technikai pólóban, szóval ezt a tempót ők is tudják, de az átlag rolleres/kerékpáros megelőzésére bőven elég a teljesítmény.

Ez a ballonos gumi szutyok, feleslegesen bütykös és hangos, cseréljétek.

A fékje viszont jó, nem ütött, fogott mint a veszedelem, ABS nincs, szóval lehet farolni, cserébe blokkol és csúszik a Kukrin G2 Max, egy okkal több egy jó gumira. Sajnos 40-50 kilométer után csikorgott is a tárcsa, még nem vészes módon, de azért bosszantóan. Mivel a felni nagy, a balos, gyári 160-asnál nagyobb tárcsa is felmegy rá, ha akartok rajta fejleszteni. A betét szinte az egész felületét nyomja, nem úgy mint néhány hitványabb konkurensnél, valószínűleg ezért is ilyen jó a fékhatás.

A lengéscsillapítása remek, olyan mint a G2 Prónál, csak kicsit nagyobb tömegre tervezve.

Szépen le tud menni mélyre, nyeli az úthibákat, amiben a nagyobb kerékméret is partner. Megkérdeztem a Roll-Base-ben lehet-e a rugót cserélni, lehet, de van benne egy PU rúd, amit jó eséllyel nem, így a csillapításon nem biztos, hogy tudtok majd változtatni. Szerencsére ez (is) egy jól sikerült része a rollernek, az a lengéscsillapító öntvény meg maga a megtestesült ellenállás, nem lesz ezzel szerintem hosszabb távon sem gond.

A rendszer 48 V-os, az akkuja 20 Ah-s, így jön össze a 960 Wh, ami elég sok.

Erre a gyártó 60-80 kili hatótávot ad meg, ez a gyakorlatban inkább 45-55 lesz, a gázkarnyomkodási habitusotoktól függően. Nem nagyon akaródzott vele lassan mennem, csapattam hegyen-völgyön át, így meg nem jött össze az elvárt referencia: 75 kilós személy, sík úton, melegben, 25-tel. Persze össze lehet szenvedni azt a 60-80-at, de senki nem fogja kívánni a kínlódást, ami ezzel jár. A nagy kapacitásnak azért van egy hátránya: a hosszú töltési idő. 10-11 óra. Ez hosszabb, mint egy alvásciklus, így nem elég este feltenni, hogy reggelre kész legyen. Gyorstöltés nincsen, pedig ezen a szinten azért már kellene, és a prémium gyártók kínálnak is ilyesmit. Összegezve a fentieket: jó motor, fék és csillapítás, tisztességes menetteljesítmények, nagy hatótáv, akkor hol van a bibi?

Az egyik a kormánylecsukó mechanika, ami szerintem egy…

Idegesítő ez a ki- és betekerés, a Kukirin G3-nak ezzel szemben egy biztonsági rugós, automatikusan záró megoldása van, amit egy mozdulat használni. Emiatt a kijelzőt is el kell a konzolján fordítani, ami emiatt hosszabb távon lötyögni fog, lehet állandóan utánahúzni, semmi értelme. A másik ami szerintem extra béna, ez a kormánybeakasztó kampó, amit úgy kell utána a lyukból kibűvölni, ha függőlegesbe akarjátok a kormányt állítani. Miért?

Aztán gyújtáskulcs? Ha elestek, lesz, ami belétek álljon, másra nem jó.

Ott van továbbá az egyébként masszív és jól használható sztender, amit nem lehetett volna a dekk oldalában elrejteni? Így odaver a lábatokra és még a hasmagasságot is csökkenti. LED meg nincs a fellépőben, ami miatt ne lehetett volna ezt jobban megoldani. Vannak tovább a lámpák és ez a rettenetes katyvasz, amit ezekkel összehoztak. Az első, hűtőbordás egység még oké, ez a G2 Próval rokon, elég jó is. De az oldalsó pirosak nem látszanak, az index meg semmire nem jó. Szerintetek mit jelent a pirosan villogó pilács? Szerintem kontakthibás féklámpát vagy a repülőknek felrakott rádiótorony végén lévő jelzőfényt, de indexelést biztosan nem. A duda meg egy elektromos virnyákolás, se nem csengő, se nem motorkürt. Az összeset hátravinni, kukába dobni és feltenni helyette valami normálisat.

A fenti ragelés indokolatlannak tűnhet, de egy majdnem tökéletes rollert sikerült ezekkel az apróságokkal elrontani.

Nagy szerencse, hogy egyik sem igazán lényeges, mert van, aki soha nem csukja majd le a kormányt, normális indexet utólag is lehet rá szerelni, egy bringacsengő meg 2000 forint, de remek elektromos dudák is vannak a piacon. Egyik sem lehet ok a meg nem vételre, hiszen az összes műszaki paraméter remek, ahogyan az utazási komfort is. Plusz ezzel a hatótávval már el lehet menni túrázni, szerintem egy Velencei-tó – aminek a kerülete 28 kilométer – kétszer körbeutazható vele nagyon finom használat mellett.

Városban pedig azért állat a Kukirin G2 Max, mert könnyű az eleje, és ha letapossátok a hátsó kick-standet, meg lehet emelni az orrát.

Vagyis a sajtóanyagban mutatott egykerekezés tényleg megcsinálható vele, de azért nem javaslom. Padkára fel-le viszont tökéletes, bírja az ugrálást és a veretést is, sőt szinte kívánja a jó rugózás a városi ridegtartást. A kormánya állítható, így az sem gond, hogy magasabb egyének állnak rajta, ráadásul nem lóg a kormánycső, még csak nem is mozog, a holtjátéka szinte nulla.

Szintén fontosnak tartom még a központi megjelenítőt, amit szintén örökölt a G2 Próról, így ez egy tökéletesen használható megoldás.

Minden fontosat kijelez a Kukirin G2 Max, még a feszt is, amiből jobban lehet következtetni a maradék „játékidőre”. Ráadásul az ODO és a TRIP értékek között automatikusan váltogat, nem kell semmit nyomkodni, maximum a sebesség limitert. A három fokozat 17/39/47 km/h körül maximalizál, „kettesben” is nagyon élhető a gép, sokszor így használtam. Tempomat van, a szerviz menüben beállítható – három gyors nyomás -, mást nem is nagyon érdemes piszkálni az értékek közül. Érdekesség: kiírja a megjelenítő, hogy „single”, vagyis egymotoros mód, ez azért ilyen, mert a Kukirin G3 Prón is ez a darab van, az pedig kétmotoros, de kapcsolható a hajtása, ami a panelen is látszik.

Ennyi, ezzel azt hiszem, nagyon sok más roller tulaja is kiegyezne.

A Kukirin G2 Pro roller nullrevízióját együttműködő partnerünk, a Roll-Base elektromos roller és kerékpár-szerviz végezte. Ha megfelelő szakértelemre van szükségetek, ha javíttatni vagy átépíttetni szeretnétek, bátran forduljatok Varga Jánoshoz, a Roll-Base tulajdonosához.