Eleglide M1 elektromos kerékpár teszt

Fontos tudni, hogy a pedelec és az e-bike abban különbözik, hogy előbbi csak rásegít a pedálozásra, utóbbi pedig gombnyomásra, gázkar húzására stb. módon önállóan is mozgásba hozható. Utóbbi emiatt segédmotoros kerékpárnak minősül, és a környező országokban rendszámköteles is, viszont itthon is kötelező a bukósisak viselése, biztosítás kötése, és hasonlók, hiába 25 km/h a végsebessége. Pont ezért ez a bicó is alapjáraton gumimarkolattal érkezik és egy külön kis dobozban van a gázkar, amit fel lehet tenni rá, de ha ezt nem teszitek meg, akkor a hatályos jogszabályoknak teljes mértékben megfelel a kerékpár. Gondoltam, gumimarkolatot mindenki látott már, kipróbálom a gázkart inkább.

Összerakás után ment a töltőre az aksi – ami egyébként levehető, illetve ha fent van, akkor kulccsal zárható – , és gyorsan felvettem a kapcsolatot a Treciklis srácokkal, hogy volna-e kedvük kipróbálni a járgányt és szakvéleményt mondani róla. Szerencsére volt, így nemcsak laikus véleményemre támaszkodhattok, hanem szakember is megmondja a tutit alább. A bicó műszaki specifikációja viszonylag rövid és egyszerű. Adott egy 36V-os, 7.5 Ah-s aksi – a nagyobb kerékméretű, 12.5 Ah-s változatot linkeltük a vásárlás gombra -, egy 250W-os hátsó kerékbe épített agymotor 45 Nm-es maximális nyomatékkal, meg a kormány bal oldalán egy vezérlőpanel. Lehet kérni rásegítést 12/16/20/23/25 km/h maximális sebességig, vagy, ha fel van téve a gázkar, akkor azzal szabadon megválasztott sebességgel lehet tekerés nélkül is közlekedni. A gázkart húzva, és közben a mode gombot nyomva tartva, bekapcsol a tempomat, ha pedig leszáll róla az ember és meredek dombon felfelé kéne tolni, 6 km/h sebességig rásegít.

Érzésre nagyon egyben van, nem nyöszörög, nem recseg,

nem kotyog semmi, nagyon masszív szerkezetnek tűnik, pozitív érzést kelt bennem megbízhatóság szempontjából. A váltó hátul Shimano, azt mindenki ismeri, így ez is könnyen javítható, ha bármi lenne vele, de amúgy sincs túlbonyolítva. A tárcsafékek jól fogtak rögtön azután, hogy felraktam a kereket – csak az elsőt kellett -, az ülés kényelmes és a gyorszárral bárhol állítható. Az első lámpa LED-es, jó a fénye is, a hátsó lámpa viszont hiányzik nekem róla, igazán tehettek volna rá, filléres dolog, és egyébként itthon kötelező is.

Gyorsan elvittem egy próbakörre, és ami nekem nagyon hamar feltűnt, hogy rendkívül jó a csapágyazása,

ha egyszer elindul vele az ember és piros lámpát kap, akkor érdemes a hatótávnövelés érdekében már jó előre kigurulni, mert sík terepen sokszor olyan érzésem volt, mintha még mindig hajtana a motor, annyira nem akart lassulni, ami nagy pozitívum. Pont ugyanekkora negatívum, hogyha pedelec módban használom és 25 km/h fölé mennék önerőből (fölötte ugye nem segít), akkor a motor nemhogy nem segít, hanem még vissza is fog a tekerésben. A jóval drágább modellekben ez egy megoldott kérdés, ott nincs ilyen jellegű ellenállás, ha a motor lekapcsol, itt viszont csak az tudja ezt feloldani, ha ilyenkor kikapcsolja az ember az elektronikát és sima bicikliként teker tovább. Viszont, ha visszalassít, nincs rásegítés. És ha ezért visszakapcsolja, akkor meg megint 13 km/h-ra lesz állítva, mert nem memóriás a vezérlőegység. Szóval megvan a maga hátránya annak, hogy rendkívül olcsó a bicó ahhoz képest, amit kínál.

Olvasva a leírást, gondoltam magamban, hogy a Geekbuyingon megadott 30 km-es hatótáv full elektromos módban valószínűleg laborkörülmények között egy vasággyal 40 kilós kínai pácienssel lett tesztelve, 15 km/h környékén. Szóval, ha én kigurulok vele a Margitszigetre, ott krúzolok kicsit, aztán irány haza, akkor az már jó hatótávnak számít. Ebből az lett, hogy kimentem, mentem 2 teljes kört, hazagurultam, és mivel nem akart lemerülni, elkezdtem a környező utcákban oda-vissza menni. Több, mint fél órám legalább ráment, besötétedett, és már kezdtem nagyon unni a dolgot. 30 km helyett kb. 36 km-t mentem úgy, hogy több alkalommal zebra vagy piroslámpa miatt állóra kellett fékeznem és újra elindulnom, illetve az egészet nyélgázon tettem meg. A 20%-os többlet maximális terhelésen,  az azért elég durva.

Miután 2 napot töltött a Treciklis srácoknál, beugrottam érte és beszélgettünk egy kicsit a véleményükről. Az alábbiakban változtatás nélkül közlöm azt, amit e-mail-ben küldtek:

„Az elektronikát külön lapon véve – az elektronikai rész nem szakterületük – a szerk. – a kerékpár felszereltsége kielégítő, a piacon fellelhető legalapabb, de már belépő kategória. Futási tulajdonságai nagyon jók, stabil, megfelelően felfújva haladós is, a teleszkóp szépen teszi a dolgát. Egyedül a külső gumik minőségét kifogásoljuk, mivel az első 30 kilométer alatt, városi körülmények között kapott mindkét kerék defektet. (lenyírt királydinnye tüskék voltak a gumikban több helyen is, a legtöbben így járnánk, ha átmennék rajta – a szerk.)

Az elektronika bár lassan reagál, de kellemesen kisegíti a felhasználót. Egy átlagos felnőtt valószínűleg gyorsabb tempót is megy, mint a motor limitje (25kmh), de indulásnál, emelkedőnél, illetve, ha az ember egy kicsit pihentetné magát haladás közben, nagyon kellemes. A tesztelés során a motorral ellátott kerékpárok tipikus betegsége itt is jelen van: menet közben nem mindig van szükség a sebességre (lsd. zebra, két sor között, finom manőverek, éles kanyarok), viszont a motor a kis pedál fordulatokra is reagálva ’meglöki’ a bringát, ami váratlanul érheti a felhasználót, balesetveszélyes. A másik örökös hátul ütője a motoroknak, hogyha be vannak kapcsolva, de önerőből átlépjük a rásegítés limitjét, a motor bár kikapcsol, de mégis valamelyest visszafogja a hajtást.

Összességében megfelelőnek tartjuk az ár-érték arányát, és felületes ránézést, illetve a személyes próbakört követően úgy véljük, hogy megbízható társ lehet egy átlagos városi vagy egy közepes távú túra bringázáshoz.”

Ami negatívumot én felrónék neki – bár nem tudom, más e-bike-oknál milyen -, hogy a gázkaros markolat nagyon kemény,

nagyon motorszerű, így nekem nem volt igazán kellemes vele a gurulás. A gyári, gumis változat sokkal jobb, de az meg nem gázkaros, ugye. Itt lehet némi házibarkácsnak helye, hogy valami bevonat kerüljön a gázkaros markolatra. A váltó hibátlanul teszi a dolgát, az áttételek jól megválasztottak, városi közlekedésre kiemelkedően alkalmas, mert rengeteg fokozat van városi tempókhoz, ha viszont az ember kimegy vele szabad terepre, és veretné, akkor hamar elfogy a 21 sebesség.

Hogy kontextusba lehessen helyezni, összehasonlításul a Decathlonban kapható legolcsóbb pedelecet vettem. Az Eleglide EU raktárból 222 000 Ft, a Decathlonos Elops 250 000 forint, és kinézetre a kanyarban sincs előbbi fiatalos-sportos megjelenéséhez képest. Az M1 hátránya, hogy az akksija csak 7,5 Ah-s, míg az Elops-nak 8,7 Ah, illetve utóbbinak 26-os helyett 28-as kerekei vannak.

Most nyilván az ilyenek, hogy megjelenés, meg kerékméret egyéni ízlés/preferencia kérdése, de a többi számszerű adat többnyire erősen az Eleglide mellett szól. Mindezt úgy, hogy a választott konkurens az elérhető legolcsóbb Decathlonos vetélytárs, ami már kinézetre – stílusra – is hasonlít az M1-esre, az 350-400 000 Ft-tól kezdődik. Ezeknél még mindig ugyanúgy pedálszenzorosakról beszélünk, a nyomatékszenzoros változatok 410k-nál indulnak, ami meg már majdnem duplája a tesztalany árának, tehát már nem képez összehasonlítási alapot.

A fenti táblázatban nyilván nem szerepel minden, csak néhány kiragadott adat, mert sok más dologban azonosak a paramétereik  – legnagyobb sebesség, push mode -, vagy az Elops esetében nincs ilyen/nem értelmezhető – például a tempomat -. Aki szeretné az összes Eleglide típust megszemlélni, az nézzen rá a promó oldalra további információkért.