Duotts C29 elektromos kerékpár teszt

Súrlódó, egy oldalról állítható tárcsafék,

ami lassan a vesszőparipámmá válik, és használat során a helyzet romlik, ami hangos csikorgásban nyilvánul meg. Az egyen lámpa, ami sok kétkerekűről visszaköszön, és a már gyárilag is használhatatlan hátsó sztender, ami olyan, mintha eltört volna benne valami, mert a Szűz Mária gyakori emlegetése mellett sem akart megállni, pedig még egy métert nem mentem vele.

A pozitívumok közé tartozik a pofás fényezés, a megfelelő váz hegesztések, a levehető és így külön tölthető, zárható akkumulátor

és a nem különösebben minőségi, de ezen a szinten tökéletesen használható, fixre zárható első rugóstag. A váltó a szokásos alap, 21 sebességes Shimano Tourney TZ, de hát már régen túlhaladtunk azon, ami gyerekkorunkban a bringa és az autókiválasztás fő szempontja volt: „Hány sebességes, illetve mennyi van beleírva az órájába”. De a lényeg az, hogy tisztességesen teszi a dolgát, ezzel nagy bajom nem volt. Amikor új bringát vásároltam, eddig szinte mindig vettem rá egy normális ülést, mert ezek a gyári megoldások nem szoktak az igaziak lenni. Itt viszont, bár olcsó hatást kelt a Duotts darabja, de az ülőgumóm pár óra után sem ellenkezett, így végülis teljesen vállalható az ülés, ami rákerült.

Ami a vezérlőt és az akkumulátort illeti, kicsit olyan benyomást kelt, mintha egy hagyományos kerékpár vázra utólag felrögzítették volna az elektromos rendszer elemeit.

Általában ezeket elrejtik a vázba, mint az Eleglide Citycrosser esetében – a tesztet itt találjátok –, de például az Eleglide M1-en – ezt is meghajtottuk – az akku szintén a vázon van, a Samebike – a cikk a bringához – pedig ugyanazt a megoldást használja, mint a Duotts C29, tehát kívülre rakott mindent. Ez persze csak esztétikai kérdés, de a vázba elrejtett megoldásoknál jobban elhiszem, hogy azokat tényleg elektromos kerékpárnak tervezték.

Ami még bántotta a szememet, hogy lemaradt róla a hagyományos csengő – helyette van elektromos, sípolós – és a kerekekről a kötelező macskaszemek – a pedálokon mondjuk van 4 darab – és a piros hátsó lámpa – amit nem lenne egyszerű felrakni, mert beletakar majd a sárhányó – amiket egy jogszabályt követő állampolgárnak utólag kell megvennie a cangához. Persze a 750 W-os motorral mindenképpen bukta lesz a jogszabályi megfelelőség, de az kívülről nem látszik, ellenben az említett elemekkel, igaz ezek nem jelentenek túl nagy többletköltséget, de hát akkor is. A 29 colos kerekek 2,1 inch szélesek, és itt igazából az oldalfal vastagsága (is) lényeges, hiszen ha magas a gumi, több benne a levegő, ez pedig sokat hozzá tud adni a menetkomforthoz. Ezt viszont a puszta számok sosem adják vissza, így nyeregbe pattantam, hogy lássam, mit tud a kétkerekű a valóságban.

Aztán rájöttem, hogy a FESZÜLTSÉGET írja ki, csak a „km”, mint elem, az fix a kijelzőn, gyermeteg hiba.

Ha tovább lapoztok, akkor a már említetteken túl a menetidőt is jelzi, ezt szerencsére percben. Az első lámpát a duda fölötti kapcsolóról lehet aktiválni, viszont ezt nem mutatja a kijelző, így nappal előre kell néznetek, hogy vajon most tényleg bekapcsolt-e.

Aztán elkezdtem tekerni, de ahogy egyre jobban toltam neki, alakult ki bennem az érzés: ez bizony nincs jól összerakva.

Mindenféle zörejek hallatszottak, mozgott az akkumulátor – csavarkötésekben hagyományosan gyengék a kínaiak –, a felszálláskor folyamatosan agyonrúgtam a kiálló hátsó sárhányót, amit kézzel kell „legörbíteni” a megfelelő helyre. Nyolc kilométer után a 4 darab bepattintós – miért nem ragasztott – pedálon lévő macskaszemből 3 kiesett és elhagytam, és a negyediket is csak véletlenül találtam meg. Ahhoz képest hogy 29-es, nem igazán nyeli el az úthibákat, én ruhában, bukóban vagyok kb. 70 kiló, alattam alig csillapít – de ez persze egy nehezebb egyénnél nem biztos, hogy probléma lesz –, cserébe minden kis szirszaron ráz. Ezt annak ellenére teszi, hogy az ajánlott 2,7-4,4 baros tartomány alsó részére lőttem be guminyomást, 3 bar környékére. Nem mondom, a Margit-szigeten, ahol a versenybringások gyakorolnak a billiárdasztal simaságú betonon, ott ez is szépen fut, mindenhol máshol viszont remeg a váz, pedig direkt hagytam az első teleszkópot nyitott állapotban.

Aztán ott az első fogaskeréksorhoz tartozó váltófül, ami fokozatmentes, egy kart kell húzogatni, fokozatok helyett, ennek vajon mi értelme? Van aki 3,7-et akar váltani vagy 0,8-at, hátha leesik a lánc? Miért nincs itt is 3 egzakt állás, mint a hátsó, hételemű fogaskerék szetten? Próbáltam vele túlváltani, szerencsére nem sikerült, de azért ezt jobban megoldhatták volna. A fék csikorog, megszoktam, minden olcsó tárcsafékes bringa ezt csinálja. Vagy súrlódik, mert túl közel van a betét vagy nem fog, nálam nyert az előbbi. Aztán a markolat, alapból kényelmetlen szögben áll, még szerencse, hogy gyengén van rögzítve, így könnyen megfelelő szögbe fordítható.

Ami a menetteljesítményeket illeti, azok több szempontból is brutálisak.

Már-már indokolatlanul, hiszen 3x erősebb a 750 wattjával a Duotts C29 – remélem nem sokan választotok ez alapján bringát –, mint egy átlagos elektromos kerékpár. Mondjuk ki, ez így nem is minősül annak, és az a baj, hogy a rásegítés fokozatai nem a teljesítményt adagolják, hanem csak annyit állítanak, hogy hány km/óráig segítsen rá a motor. Egészen szürreális, hogy a középső fokozatban már 35 km/órával haladtok és még van fölötte 2. Az elméleti maximum 50 km/óra, ami nagyon soknak érződne ezen a bringán, ha az áttétel engedné, hogy eddig tekerjetek. Én 43-nál fogytam el – viszont van akinek sikerült az 50 –, de ott már nagyon nem kívánjátok, hogy jöjjön egy bukkanó. Érdekesség, hogy alapból a gázkar csak akkor működik, ha megtekeritek a pedált, utána viszont szabadon mehettek, tisztán elektromos módban is.

Értelemszerűen az erő nem az autók gázpedáljának megfelelően, a lenyomással adagolható, mint ahogy a tekerésnél sem sebességfüggő, hanem sokkal inkább 0, 750, 0, 750 W sémát követi, mondjuk ki: adagolhatatlan. Ez normális esetben nem annyira előnyös, néhány helyen viszont elképesztően kidomborodnak a bringa előnyei: hegynek felfele vagy siratófalon. Úgy ment fel a Gellért-hegy meredekebb útjain 30-cal, mint a huzat, teljesen szürreális, hogy az emelkedőn is képes gyorsulni, kb. kávézhattok is közben, akkor is felértek. Ugyanez volt igaz a Hajógyári-szigeten, a földsáncokat kinevette, itt bizony csillog a Duotts C29.

A másik a hatótáv, ami nem tudom mennyi, de biztosan nagyon sok. Ezzel ugyanis, hogy ilyen bitang erős a gép, gyakorlatilag lemérhetetlen, mit tud a 48 V és 15 Ah elegyéből összeálló 720 Wh-nyi energia. Kizárt, hogy ne húzogassatok oda neki, akkor viszont meg nem a „gyáriszélcsendben15km/órávalsíkútonhúszfokban” típusú mérési eredményeket kapjátok, nekem az állatkodásokkal lett 52 km a végeredmény.

A dologban viszont van egy kis trükk: a töltöttségjelző skála utolsó csíkja csak annyira elég, hogy bekapcsoljátok a fedélzeti komputert viszont itt már nincs rásegítés. Két csíknál indultam el vissza Budapestre és 20 kilométerre a lakásomtól meglepve tapasztaltam, hogy hopp, ez bizony már izomerő, pedig még elvileg lett volna benne töltöttség, papíron. Márpedig ha nem segít rá, nem annyira kellemes tekerni, ez azért nem egy versenybringa. A gyári hatótáv érték egyébként 40 km tisztán elektromos módban és 100 km rásegítésesben, szerintem ez akár teljesen valós is lehet, ha nem 40-nel akartok csapatni.

Összefoglalva a fentieket, amit én mindenképpen cserélnék:

• a pedálokat, valami normális fémre
• feltennék rá normális sárga, fényvisszaverő felületeket
• egy kétoldalról állítható féknyereg szettet, hogy utána menjetek a motor erejének, és normálisan meg is álljon
• a kemény kormánymarkolatokat valami puhábbra cserélném
• vegyetek rá egy normális csengőt, mert ez sípolás, nem csengetés