FlashForge Adventurer 5M Pro 3D nyomtató teszt

A printert kegyetlenül becsomagolták, ahogy a képeken is láthatjátok, ez minden szállítást túlél.

A FlashForge Adventurer 5M Pro mellé járt kb. fél kilogramm metál-sötétkék filament, a szokásos szerszámok, csípőfogó, egy extra, 0,6 mm-es, edzett acél fúvóka, ragasztó a tárgyasztal bekenéséhez – egyszer sem kellett, mert érdes -, illetve a szokott leírás, ami segít az összerakásban. Ez nagyjából 10 perc alatt elvégezhető, majd jövet a kalibárció-frissítés-kalibráció kombináció, ami olyan, mint a Cowboy Bebopban a zuhany-fürdő-zuhany: semmi értelme, de jól esik megcsinálni.

Ami a méreteket illeti, ez az egyik legkompaktabb, zárt házas Core XY nyomtató a piacon.

Van egy zajcsillapító trükk a neten, hogy egy 40×40-es betonkocka alá tesztek egy mosógép gumiszőnyeget, a tetejére meg a 3D nyomtatót és ez lefogja a rezgéseket. A FlashForge Adventurer 5M Pro koppra ráfért, mintha ide találták volna ki a 380x400x453-as lekerekített sarkú „kockát”. A filamenttartó ezen is hátul van, ennek annyira nem örültem, de a többin is ott van és mindig lehet modolni rá másik oldalsót. Itt van a PTFE cső és a filament érzékelő is, ami kifogyás esetén leállítja a nyomtatást.

Szemből a 4,3 colos, beépített LCD érintőkijelző látható, aminek segítségével szana-széjjel lehet állítgatni a gépet.

A piktogramok nekem nem voltak mindenhol logikusak, de azért lehet navigálni vele. Javaslom az automatikus kikapcsolás kikapcsolását, semmi értelme és eléggé idegesítő, illetve alapból a kamera is inaktív, ezt is nyomjátok be. A panel érintésérzékenysége elég szörnyű, mire beírtam a WiFi jelszavamat – kétsávos, 5 Ghz-t is kezel – elment vagy 10 perc, főleg azért mert nehezen veszi be az egyes karaktereket. Például az alsóvonásra csak úgy tudtam ellapozni, ha a le nyíl előtt nyomtam egy felt, logikus nem? Szerencsére a hardverrel kapcsolatban csak ezt az egyetlen negatívumot tudom elmondani. Mégsem: ha a tárgyasztal szélére nyomtattok, akkor itt is ütögeti a PTFE vezetőszára a ház oldalát, úgy látszik a Creality K1C óta ez a divat.

A FlashForge Adventurer 5M Pro többi műszaki paramétere az alábbiakban merül ki:

• Felépítés: Core XY, zárt házas, aktívszén szűrés
• Sebesség (max travel speed): 600 mm/s
• Gyorsulás: 20 000 mm²/s
• Filament átfolyási mennyiség: 32 mm³/s
• Fej hőmérséklete: 280 Celsius fok
• Tárgyasztal mérete: 220x220x220 mm, texturált PEI lappal
• Tárgyasztal hőmérséklete: 100 Celsius fok, automata szintezéssel
• Kijelző: 4,3 colos LCD érintőképernyő
• Firmware: klipper alapú, de zárt
• Extruder: direct drive
• Fúvóka: hot swapes, gyártóspecifikus (~25 USD darabja)
• Adatkapcsolat: WiFi, LAN, USB-A (pendrive-oknak)
• Támogatott filamentek: PLA, TPU, PETG, ABS, PLA-CF, PETG-CF, CR-carbon
• Algoritmusok: input shaping (van benne gyorsulásmérő), pressure advance

A gyártók mostanában nagyrészt egymást próbálják túllicitálni a műszaki paraméterek tekintetében, ebben egyébként az új Qidi Tech Q1 Pro vezet. És az kétségtelen, hogy villámgyors a FlashFroge 5M Pro is, ráadásul egy bordázott PEI lapra nyomtat, így a tapadással a tesztek alatt egyszer sem volt gondom.

Szépen teszi a dolgát, jó a nyomat minősége, de értelemszerűen 0,1 mm alá nem tud lemenni ez az FDM nyomtató sem.

Kezdtem a gépen lévő nyomatok próbálgatásával, kitoltam mindent, ami elém került: Benchy kishajó – 14 perc volt, ami durva –, csillag alakú homokforma, mézeskalácskészítő, fogaskerekes csapágy – simán forgott, pontos a nyomtatás -, egy remek spatula, amit használtam is, de még spéci csocsós cuccot és egy hiánypótló kullancskiszedőt is nyomtattam vele.

Sőt, sebességben, azonos beállítások mellett, leverte a Creality K1 Max-ot is a 10 darab tesztkulcstartós versenyben,

a 3 órás futamban mintegy fél órával, kalibrációkat nem számolva. Végül pedig Rhinoceros CAD szoftverben terveztem egy cinkelt dobókockát, „just for fun”. Érdekesség, hogy nincs filament kifűzés, hanem ki kell húzni a PTFE csövet, levágni a filamentet, és a befűzéssel kilökni a maradékot. Okos megoldás, és nincs kínlódás a kifűzés közbeni elzáródással.

Mivel ehhez csak a FlashFroge 5M Pro menüjét használtam, minden flottul ment, még gondoltam is: megtaláltam a nekem való 3D nyomtatót? Aligha, ugyanis elkezdtem használni a FlashForge szoftvereit és kártyavárként dőlt össze az idilli kép.

A teszt felénél elkezdtem írni egy hibalistát azokról, amibe belefutottam, és a tesztnek volt egy olyan pillanata, amikor úgy éreztem, menten felrúgom a dobozt. Kezdjük a triviális és egyben nevetséges dolgokkal, amiket a konkurencia például simán megoldott:

• A webszervere nem érhető el, pedig a korábbi verzióknál az volt
• a kamerakép még az általuk átműtött slicerből, a FlashPrint 5-ből sem látszik (azért meg lehet mókolni, így: http://X.X.X.X:8080/?action=stream , ahol az X helyre a nyomtató IP címét kell írni)
• a FlashMaker appból látszik a kamerakép, de egy csomó dolog nem vezérelhető, sőt a Google Play áruházban sincs fent, ami intő jel
• A FlashForge Wikiben, aminek a lényege az lenne, hogy segítse a felhasználókat, egy csomó link nem működik. Van egy Orca-Flashforge projekt, ami letöltve el sem indult a gépemen.
• adnak Orca slicerhez egy beállítófájlt, hogy azzal is tudjátok a FlashForge Adventurer 5M Prót használni, de ez egy lokális Raspberry Pi-re mutat, így nem működik (szerencsére van más mód)

Ezek kis odafigyeléssel mind elkerülhetők lennének, de sok esetben olyan mintha a gyártó szándékosan csinálta volna.

Például a webszerveres hozzáférést viszonylag nehéz véletlenül eltűntetni. Persze ezekkel lehet együttélni, csak akkor minek például kamera, ha nem tudom nézni a képét?

A másik agyrém FlashPrint 5, ami a FlashForge slicere,

vagyis ezzel kell a modelleket felszeletelnetek. Vagyis, csak kellene, mert elég pocsék felülete, nem túl logikus az elrendezés, de legalább megtalálja a FlashForge Adventurer 5M Pro 3D nyomtatót, ha kiküldtök rá valamit. Aztán a következő modellnél már nem, hiszen azt hiszi a printerről, hogy foglalt, akkor is, ha a következő fájlra vár. Tudjátok, miért gondolja ezt? Mert a kijelzőn megjelenik egy üzenet, hogy kész a nyomtatás és le kell X-elni. Akkor minek lehet elérni távolról, ha úgyis oda kell menni? Persze miután lenyomtam az ablakot, akkor sem ment. Ha a nyomtatót újraindítjátok, ismét minden jó, az első nyomtatásig, majd újrakezdődik a jelenség.

A hibák, amikbe menet közben belefutottam (az első 4-re az Orca slicer a gyógyír):

• a FlashPrint 5 nem látja, hogy a gép szabad és foglaltnak hiszi
• a FlashPrint 5 kidob egy random hibaüzenetet egy gombbal: IGEN. Igen, lenyomtam.
• a slicerből csak .gx-et enged lementeni, G-code-ot nem, ez valami spéci FF formátum
• a felszeletelt modellt újra és újra fel lehet szeletelni a FlashPrint 5-ben a beállítások módosítása nélkül. Miért?
• teljesen véletlenszerű módon a nyomtatás végén nem engedte le a tárgyasztalát, alig bírtam kivenni a PEI lapot (persze a menüből vezérelve azért le lehet engedni vagy kézzel lenyomni)

Másoknál rengeteg letapadási hiba volt, én ettől teljesen mentes voltam, de használtam minden nyomtatás előtt a tárgyasztalszintezést. Megpróbáltam rávenni az Orca slicert arra, hogy menjen a masinával, és hogy ne kelljen a FlashPrint 5-tel többet szenvednem. Ehhez a 2.0, vagy a későbbi Stable vagy Dev verzió kell, és ne a FlashForge által adott fájlt importáljátok be, hanem csak válasszátok ki az előredefiniált lehetőségek közül a FlashForge Adventurer 5M Prót, innentől kezdve elérhető lesz a nyomtató Orca-ból is. Ami furcsa volt, hogy majdnem ugyanazt az STL-t a FlashPrint 2 óra 35, míg az Orca-val generált fájlt 3 óra 56 perc alatt nyomta ki a nyomtató. Vajon hol veszett el majdnem másfél óra? Nem tudom, gondolom, valami beállítás más, de akkor is maradjatok az Orca-nál, mert az sokkal stabilabb és hibamentesebb.

Azzal, hogy a gyári szoftvereket nem kellett használnom, kisimult az arcom, és hand in hand a hardverrel jól elnyomtatgattunk.

Mivel ez is zárt házas és van a hátoldalán HEPA 13 és szénszűrős szellőzés, ezért lehet vele olyan cuccokat is nyomtatni, amik kellemetlen szagot bocsájtanak ki. Ettől persze nem éppen csendes a gép, olyan 55-65 decibel között is tud vonyítani, de nem olyan idegesítő az orgánuma, mint a Creality K1 Maxnak, még éppen elviselhető. Csendesnek nem csendes, de sokkal jobb mint a konkurensek és a „némasági fogadalom” igazából nem is várható el tőle. Vannak erre is modok, Noctua ventire lehet cserélni a hátsót és akkor egy nagyságrenddel javul a helyzet.

HA SZERETNÉL TÖBBET MEGTUDNI A 3D NYOMTATÓKRÓL, OLVASD EL KIMERÍTŐ RÉSZLETESSÉGGEL MEGÍRT SZAKMAI MAGYARÁZÓNKAT!