Xiaomi Doorbell 2 okoscsengő teszt

A másik, amit nagyon nem komáltam, hogy 6 db AA elemmel megy a szerkezet,

ezzel elvileg 4,5 hónapot húz ki. Egy évre számolva 18 db AA elemet jelent, ami nettó pazarlás, felesleges költség és jelentős környezetszennyezés is. Egy nyamvadt akkumulátort, amit USB-n keresztül lehet tölteni, igazán be lehetett volna építeni a szerkezetbe. Az elemek a hátsó panel mögött bújnak meg, amit egy oldalcsavar kitekerésével lehet levenni, ehhez adnak egy kis csavarhúzót is. Elvileg van lopásgátló funkciója is, amit ugyan kipróbálni nem tudtam, de úgy működik, hogy beriaszt, ha valaki ki akarja tekerni a csavart. Csakhogy pont így lehet kivenni az elemeket is, vagyis hiába sípol 3 másodpercig, ha utána egyből megszakítják az áramforrást, ami nekem totális tervezési hibának tűnik.

Szintén a hátoldalon bújik meg egy reset gomb, ezzel lehet párosítani a Mi Home apphoz. Mivel túl sok minden mást nem lehet kezdeni a szerkezettel az alkalmazás nélkül, ezért töltsétek is le, és csatlakoztassátok hozzá a Xiaomi Doorbell 2-t. Mivel a termék „chinese mainland” régióval működik csak, ezért az várható volt, hogy csak kínaiul beszél. Ez azért gond, mert a párosítást is kínai utasítások alapján lehet elvégezni, szerencsére a WiFi kapcsolat felépítéséhez egy QR kódot kell beolvastatnotok a kamerával. Közben folyamatosan karattyol mandarinul, de ezzel egyelőre nem kell foglalkoznotok.

Ha sikerül eljutnotok a szoftver kezelőfelületére, akkor jönnek a problémák, az egyik gond az, hogy minden funkció, ami hangalapú, kínaiul kerül kimondásra. Vagyis a válaszadás, az előre felvett hang funkció is kínai, de egy dolog használható, a hangtorzítás. Ennek lényege, hogy az eredeti hangotokat képes mély férfira és bohóchangra is eltorzítani, ami vicces, illetve, ha egy hölgyemény áll az ajtó mögött, akkor nem baj, ha egy kis plusz tekintélyt tud kölcsönözni magának. A Doorbell 2 intercomként is működik, vagyis lehet kétirányú kommunikációt folytatni a csengő és egy telefon segítségével.

Amitől viszont elgurult nálam a gyógyszer, az egy olyan hibaüzenet, amivel nem lehet kezdeni semmit.

A Xiaomi Doorbell 2 ugyanis az üzemidőt megpróbálja abból kalkulálni, hogy milyen elem került bele, ennek típusát egy popup menüből kell kiválasztanotok. Viszont hiába nyomtok „OK” vagy „cancel” gombot a felugró ablakra, soha nem tűnik el, bármit is böködtök. Kaptok egy másik hibaüzenetet, majd újra felugrik a panel, gyakorlatilag elnyomhatatlanul rögzülve a képernyőn. Néha, ha eleget nyomogattam össze-vissza, sikerült átverekednem magamat rajta, ilyenkor eljutottam a beállításokig vagy a rögzítési képernyőre, ahol elvileg képet és videót is készíthettek az ajtó előtt állóról. Az egy másik kérdés, hogy ez milyen jogi problémákat vet fel, illetve, hogy itthon a köztéri felvételkészítés az alanyok tudta nélkül nem legális, és minimum fel kell tüntetni, hogy ilyesmi történik.

A kamera 1080p felbontás – 2 MP-es szenzor van benne – mellett képes felvételeket készíteni, akár éjszaka is,

amit infravörös érzékelők segítségével valósít meg. Elvileg képes Xiaomi Cloudba rögzíteni, ami azonban csak 3 napig ingyenes, utána fizetni kell érte, lokális rögzítés pedig nincsen, annak ellenére, hogy a telefon például adná magát, mint tároló, viszont a felvételeket kézzel letöltögethetitek. A kamera újabb hiper idegesítő tulajdonsága, hogy nem mindig aktív a kép, hanem át kell váltania Real-Time módba, ami miatt jelentős a késés. Ha pedig valamit lementett, akkor is a kínai időt mutatja, vagyis át kell számolnotok azt közép-európai időre, így első ránézésre fogalmatok sem lesz, mikor történt a rögzítés. Azt szinte már meg sem kell említenem, hogy a WiFi jel vétele iszonyatosan gyenge, 5 méterre a routertől 34% volt, ami semmi, kb. az ajtóig nem tudnám elvinni úgy, hogy maradjon is valami a jelerősségből.