Hibrew H13A kávéfőző és tejhabosító teszt

Felpattintottam a dobozt, a szokásos piros alapon menő rajzokkal tarkított csomagolásból kell kiemelnetek. Elég sok alkatrészt találtok majd benne, ugyanis a Hibrew H13A-t össze kell raknotok. Külön van a tejhabosító, a platnija, a kávégép, a víztartály, meg még néhány részegység, de ez nem egy nagy projekt, 3 perc alatt kész lesz. Van egy remek videó róla, hogyan kell ezt megtenni, lejjebb találjátok.

Egy jó tanács: mindenképpen nyissátok ki a tejtartályt, mert van benne egy extra szilikon cső, ezt ne felejtsétek el kivenni.

Ha minden a helyére került, akkor érdemes megszemlélnetek a kiegészítőket is, hiszen végül is ez egy karos eszpresszó kávéfőző, csak adhattok a nedűhöz tejet is.

Értelemszerűen jár hozzá egy 51 mm-es, nem túl sok anyagot tartalmazó, de remekül kinéző portafilter, 2 darab nyomásfokozós kávékosát, 1 és 2 adagos, illetve a szokásos műanyag tamper+adagolókanál kombináció. Ez utóbbi lenne az első, ami helyett vennék egy normális tampert, ahogyan azt ebben a cikkünkben is írtam, ugyanis a Hibrew H13A pakkjában lévő cucc a legolcsóbb megoldás a piacon. Vásároljatok helyette egy fémet, mert azzal normálisan lehet tömöríteni.

A Hibrew H13A kidolgozása kellemes, dominál a rozsdamentes acél,

de nyilván a tartályok és egy-két betét műanyagból készültek. Nekem tetszik a kinézete, elegáns, nem olyan szokványos kávéfőzős, de kicsit sok rajta a fényes felület. Amivel viszont megvettek, azok a gombjai, ez a fekete alapon kék LED nagyon jól néz ki, és okos dolog, hogy a státuszokat színváltozással és vilogással is jelzi. Például az espresso kék, a doppio fehér, ha folyamatban van, akkor villog, ha kész akkor statikusan ég. Pofonegyszerű és soha nem kellett gondolkodnom, éppen mi történik, ergonómiai szempontból 10-es. A Hibrew H13A mérete szerintem rendben van, 390x160x315 mm, viszonyítási pontként a Hibrew H10A-t használhatjátok, ami 260x230x320 mm, vagyis a kettő hasonló, de az alakjuk más. Ennek az oka egyszerű: a tejes italok készítéséhez magasabb pohárra van szükség, aminek be kell férnie a gép alá, és be is fér.

A frontot dominálja a kör alakú kijelző és a 4 gomb, aminek a működése eléggé adja magát:

• ki- és bekapcsolás
• eszpresszó gomb: 1 vagy 2 nyomás, attól függően hány adagot akartok készíteni (espresso vagy doppio)
• cappuccino gomb: 1 vagy 2 nyomás, attól függően hány adagot akartok készíteni (espresso vagy doppio alapú legyen a cappuccino), illetve 3 másodperces nyomás után tejhabot nyom a kávéra
• latte készítés: 1 vagy 2 nyomás, attól függően hány adagot akartok készíteni (espresso vagy doppio alapú legyen a latte)

Az italok hosszát is lehet befolyásolni az adott gomb hosszanti nyomásával, illetve az ilyenkor felvillanó kapcsolók nyomkodásával, az eredményt a kör alakú kijelzőn láthatjátok. Szintén állítható a kávékészítés hőmérséklete, de véletlenül sem úgy, ahogy én szeretem. Ha az espresso és a cappuccino gombot egyszerre nyomjátok 5 másodpercig, akkor megjelenik a kijelzőn egy kód, és a kávés gombok nyomkodásával low/middle/high brew módba lehet kapcsolni a gépet. Mit jelent ez? Az ég világon semmit, hiszen a kézikönyv egy szót nem ír arról, mennyi az annyi, tehát véletlenül sem lehet mondjuk 92 Celsius fokot beállítani.

Ebből két dolog látszik: inkább amatőröknek szánják a Hibrew H13A-t,

másrészt annyira nem fontos adat a kávé kapcsán a hőmérséklet – bár távolról sem nevezném lényegtelennek -, főleg, ha utána meleg tej és tejhab zúdul rá. Nyomásértékeket a H13A nem mutat, szóval ez a termék nem azoknak szól, akik mélyebben bele akarnak nyúlni a kávékészítés folyamatába, nekik ott van a Hibrew H10A és a H10B. A kézikönyv viszont remek, ha a szekció végére lapoztok, akkor kis magyarázó ábrák mutatják, mit hogyan kell beállítani, ezt máshol is kötelezővé tenném.

Fontos, hogy a Hibrew H13A őrölt kávét vár, tehát mindenképpen érdemes mellé beszerezni egy őrlőt, ezt a feladatot ebben az esetben a saját Hibrew G3 kónikus őrlőm töltötte be. Mossátok át a kávéfőzőt, töltsétek fel a víz- és a tejtartályt, állítsátok be a tekerőgombbal a tejadagoló és egyben gőzvető csövet, majd mehet a móka. A folyamat sorrendje az alábbi: tej, tejhab, majd erre zuttyantja rá a kávét a gép. Lássuk, hogyan történik ez a gyakorlatban!

Általában a fenti kérdésre az ár ad választ, az teljesen biztos, hogy egy 100 000 Ft alatti gépben nemhogy kettő, de egy darab alumínium- vagy acélbojler sem lesz, réz meg pláne nem.

A Gaggia Classic-ot tudom említeni – itt nézhetitek meg a belsejét -, mint sokat ajánlott belépőkategóriás gépet, ebben 1 darab alumíniumbojler van, és 170 000 Ft az ára, így nagyon valószínűtlen, hogy a Hibrew H13A esetében olyan nagyvonalú lenne a gyártó, hogy kapásból kettőt ad ugyanebből, 100 rugóval olcsóbban. Mivel még a gyári honlap sem írja, hogy pontosan mit tartalmaz a kávéfőző, ezért én arra tippelek, hogy 2 darab thermo block lesz benne, de akkor miért duális a megoldás?

Azért, mert a szimpla thermo blockkal szerelt eszpresszó gépek esetében – az összes olcsó karos gép ilyen – a fűtőberendezésnek először fel kell melegednie 120-130 Celsius fokra, hogy gőzt fejlesszen, majd vissza kell hűlnie kb. 92 Celsius fokra, hogy melegvizet tudjon átnyomni a kávépogácsán és extraktálni az ízeket és aromákat. Nyilván, úgy nem lehet tejes italokat gyártani, hogy a gőz és a víz nem egyszerre érkezik, ezért betettek egy második thermo blockot is. Első kiszolgálja a kávés igényeket, a második pedig a tejhabosítást. Ezt azért fontos megérteni, mert valóban van igazi duális bojlerrel szerelt kávéfőző a Hibrew kínálatában – a Hibrew H7A Barista Pro Dual Boiler -, amit hamarosan tesztelni is fogunk, de az egy nagyon más árkategória, mint a Hibrew H13A. Ráadásul PID szabályzót is kapott a készülék, amiről elég most annyit tudnotok, hogy sokkal egyenletesebben tartja a hőt, mint a sima termosztátok, tehát ez az igényesebb megoldás, illetve elvileg tuningolható is, de nyilván egy ilyen polgári gépnél ennek csak nagyon kevesen – vagy senki – állnak neki.

Térjünk vissza a kávékészítéshez, és vegyük szemügyre a kávékosarakat, amik dupla aljú, nyomásfokozós darabok.

Újabb jel arra, hogy nem a profiknak szánják a „Tizenhárom Át”, mert nem nyomásfokozós kosár nincs is a csomagban. Viszont könnyű velük jó kávét csinálni szép crema-val, le is húztam – a szakzsargon trollok kedvéért: kivonatoltam – egy espresso-t és egy doppio-t, mindkettő kellően ízletes lett. Ezzel kimondhatjuk, hogy hozza a belépőkategóriás gépek szintjét, jöhettek a tejes italok.

Mivel a Hibrew H13A esetében ehhez gyakorlatilag csak gombokat kell nyomkodni, így készítettem egy cappuccino-t és egy latte-t is, aminek kifejezetten kellemes lett az állaga és az íze is. A gőzvető cső egy kicsit itt is köpköd, újabb bizonyíték a thermo blockra, ami viszont teljesen rendben van az árkategóriát is figyelembe véve.

Elég gyorsan elkészülnek így a dolgok, köszönhetően a duális megoldásnak. Nagyon élveztem, hogy nem kell lötybölnöm a tejet az acél melegítőben, nem fröcsög össze-vissza, ha egy kicsit lejjebb vagy feljebb tartom, hanem a gép gombnyomásra megcsinál mindent.Ez nagyon kényelmes lesz az átlag felhasználóknak, amennyiben nem akarnak majd latte artos alakzatokat rajzolni. Persze erre is lehetőség van, hiszen eszpresszót is tud főzni és ti bármikor önthettek rá meleg tejet, alakzatokat megformázva.

Egy idegesítő dolga van, a kis űrtartalom, ami 0,7 litert jelent.

Így pont nem fér bele 1 liter tej, mindig marad 3 dl, viszont az meg nem elég a feltöltéshez. Szóval jobb lett volna vagy 10 vagy 5 decis tartály, mert így mindig maradéktejeket tartalmazó dobozokat kellett pakolgatnom. Aztán kérdés az, mi van, ha 3 napig áll egy konyhában nyáron 30 Celsius fokban a tartályban a tej? Sok jót nem jósolok neki.

A cikk végén esett le, kinek jó igazán a Hibrew H13A: az olyan hobbistáknak, akik nem a folyamatokat akarják finomhangolni, hanem a varianciát szeretnék növelni.

Mivel kell mellé egy kávéőrlő, így megmarad a készítési mód szabadsága. Simán vehettek mellé egy kotyogóst, egy french presst vagy egy drippert, amihez állíthattok  az őrlési finomságon, majd ha az egészet megunjátok, visszatérhettek a tejes eszpresszó vonalhoz. Nincs zárt rendszer, mint az automatáknál és már ez is elég sok mindent elvégez helyettetek. Nem azoknak való, akik az „egygombnyomásos” kávékészítést képviselik, ez nem egy automata vagy egy kapszulás. Aki pedig a kávétükrös, naked portafilteres, grammolós irányt kedveli, és nagyon el akar mélyedni a hobbiban, úgyis egy bojleres Gaggiat, Ranchiliot vagy valami hasonlót fog venni, nem ezt.

Ezekhez képest a Hibrew H13A az arany középút,

szinte minden elkészíthető vele, ami egy tök jó dolog. Úgy érzem, megérkeztem, legszívesebben ilyesmit tennék a konyhámba.

HA SZERETNÉL TÖBBET MEGTUDNI A KÁVÉFŐZŐKRŐL ÉS A KÁVÉŐRLŐKRŐL, OLVASD EL KIMERÍTŐ RÉSZLETESSÉGGEL MEGÍRT SZAKMAI MAGYARÁZÓNKAT!