Hibrew H10A kávéfőző teszt

Nagyot nem hazudnak, tényleg megnyerő a gép, az anyaghasználata kellemes.

Főleg rozsdamentes acéllal dolgoztak a készítők, a kávéházi nagygépekhez hasonlóan az előmelegítő tálca szélein van egy-egy fém fogantyú, ami ugyan indokolatlan, de jól néz ki. Leszámítva a hatalmas, 1,8 literes víztartályt, ami műanyag, máshol nem nagyon találkoztok ilyesmivel, még a gumírozatlan tekerőgombot említhetem meg, ami a Hibrew H10B-re emlékeztet, az ugyanis ennek a kisöccse, és az is egy remek masina. Mivel a Hibrew H10A pohártálcája széles, ezért két, teljesértékű csésze is aláfér, viszont a magas, hosszúkás darabokkal meggyűlhet a bajotok. A gőzölőcső viszonylag jól kifordítható oldalra, így nem zavar bele a képbe. Azt viszont érdemes tudni, hogy a De’Longhi Dedica EC685 típusú gépeknél ez egy szélesebb, felnőttesebb modell, 230x260x320 mm, így akinek a hely extrém fontos, lehet, hogy egy vékonyabb géppel jobban jár.

A menüt két gomb egyidejű lenyomásával érhetitek el, és több dolgot is beállíthattok:

• a hőmérséklet értékeket 25 és 90-95 Celsius fokos tartományban
• a lefolyás idejét
• a kávéhoz használt víz mennyiségét 25-300 ml-ben
• előfőzés idejét 5-10 másodperc között
• gőzölési hőfokot 120-150 Celsis fok között

Meg még néhány egyéb paramétert, de a lenti videó tökéletesen bemutatja a funkciókat, illetve az üzembe helyezést is, így érdemes megnéznetek:

A lényeges az, hogy az első pár kört sima vízzel kell megejteni, hogy a gép tisztuljon, aztán pedig szépen be kell állítgatni rajta mindent.

Attól függően, milyen kávéfajtát isztok, a Hibrew H10A 25-300 ml között bármilyen mennyiségű vizet képes a kávékészítéshez – merthogy nem főzzük – használni, illetve csinálhattok hideg italokat is, például cold brewt, bár ehhez inkább egy french presst ajánlok. Ami fontos, az a sokrétű beállíthatóság, a Hibrew H10A nagyon sok mindenre lehetőséget ad, és ez a lényeg azoknak, akik egy kicsit szeretnének elmélyedni a kávékészítés rejtelmeiben.

Tudom, hogy ez már sokaknak kávés buz…akarom mondani azonos nemű, meztelen emberek Laokoón-csoportja, de van, akinek pont ez jön majd be. Így sokkal nagyobb kontroll gyakorolható a folyamatokra, és így egy kis gyakorlással jobb minőség is érhető el. Ennek szellemében elővettem a kávétűmet és a portafilter alá helyezhető szilikon tamper alátétet és kezdődhetett a próbálkozás.

Előáztatás során a kávéfőző „bevizezi” a kávépogácsát, azért, hogy ne alakuljon ki a channelling jelenség, vagyis ne kis utakon folyjon le a kávé, így nem terül egyenletesen a folyadék és emiatt nem lesz megfelelő a kioldódás. Az előáztatás egy jól hallható, pumpálós hanggal jár együtt, illetve a nyomáskijelzőn is nyomon követhetitek, mi történik éppen. Átállítottam az alap 5 másodpercről 10-re, ez egyértelműen túl sok, szétáztatta a kávépogácsát, sőt az extrakció megkezdődése előtt átfojt rajta a víz, amikor meg kikapcsoltam, nehezen folyt át. Szóval ez zsákutca, de legalább ezt az értéket is mókolatjátok. Hagyjátok 5 másodpercen, az kezdésnek nem rossz.

Lejött a kávé, szép egyenletes crema-val, viszonylag tetszetős összhatást produkálva,

viszont ezzel nem voltam még elégedett, szóval jöhetett a kísérletezés. A gép leírásában szintén szerepel a 20 bar, ez a vízpumpa nominális teljesítménye, semmi több, a kávékészítés folyamán jellemzően 9-15 bar között ingadozik a nyomás, a pogácsa milyenségétől függően. Az első kör után egyből észrevettem, hogy nincs szolenoid szelep – magyarul háromjáratú szelepnek is hívják -, ami megakadályozná a kivonatolás utáni csöpögést, de ez a drágább gépek sajátja és igazából a csepptálca ezt felfogja. Cserébe van OPV biztonsági szelep, vagyis over pressure valve, ami kiengedi baj esetén a túlnyomást, de ezt más gépek – például a Hibrew H10B – is tudják.

Jöhetett a doppio, vagyis a duplakávé, amit ugyanúgy abszolvált a Hibrew H10A, mint az eszpresszót, csak ehhez egy nagyobb pohárba folyattam le a nedűt. Itt is dús, világosbarnás crema-t kaptam, különösebb hibák nélkül, de csak a túlnyomásos kávéskosárral, innentől kezdve ezt használtam. Menjünk akkor rá a tejes italokra. Mivel laktózérzékeny vagyok, ezért növényi tejeket használok, amik nem igazán habosodnak, kivéve, ha direkt a barista variánst vásároljátok. A H10A gőzvető csövéről azt kell tudni, hogy mivel emögött is thermo block van, a víz kisebb adagokban gőzzé alakul benne, ilyenkor 120-130 Celsius fokos vízgőz szabadul fel, de ezt az értéket is állíthatjátok. Ehhez a Hibrew H10A-nak először fel kell melegednie, majd ha újra kávét akartok inni, vissza kell hűlnie, ilyenkor kiírja a kijelzőjén, hogy „hot”. Nincs más dolgotok, mint várakozni.

Nincsen rézbojler és hasonlók, itt mindent a thermo block intéz.

Ez azt eredményezi, hogy egyrészt nem egyből jön a gőz, hanem egy kis forróvizet ki kell engednetek, másrészt pedig a gőzvető egy picit „köpköd”, hiszen a vizet menet közben alakítja gőzzé és nem egy tartályból érkezik. Ennek ellenére a Hibrew H10A meglehetősen homogén, erőteljes csóvával operál, így a 350 ml-es tejkiöntőt alátartva és a fejet nem túl mélyre nyomva, egész jó habot lehet képezni. Nem vagyok éppen egy Latte art szakértő, nagyjából a kézügyességem egy hóember zsírkrétával való lerajzolására elég, nem többre, így nagy tejcsodákat, pálmafát és hasonlókat nem tudok nektek prezentálni. Viszont így is remek kapucsínó jellegű kávékölteményeket készíthetnek az olyan „amatőr szakbarbárok” is, mint én, olyan kőkemény habbal, amin szinte megáll a kockacukor. Ilyesmivel nem akartam a kávét tönkretenni, de egy kis fahéjporral simán feldobtam az igen korrekt végterméket.

HA SZERETNÉL TÖBBET MEGTUDNI A KÁVÉFŐZŐKRŐL ÉS A KÁVÉŐRLŐKRŐL, OLVASD EL KIMERÍTŐ RÉSZLETESSÉGGEL MEGÍRT SZAKMAI MAGYARÁZÓNKAT!