BlitzWolf BW-VB1 multifunckiós robotgép teszt

Ez ugyanis egy igazi rekorder, olyan brutális mennyiségű dolgot adnak hozzá,

hogy még leírni is fáj. Nem biztos, hogy mindegyik precíz megnevezését tudni fogom, mivel nem vagyok szakács, így ezt nézzétek el nekem:

• turmix rész, az üveg turmixpohárral és a záróelemmel
• habverő tál, záróelemmel
• háromféle habverő vég
• húsdaráló, annak pengéjével, a rácsokkal és tésztaformázókkal, amin átnyomja a húst, toldócsővel, hústálcával és egy húslenyomóval
• legalább 10 darab egyéb „izé”, amikkel a fenti alapfunkciókat lehet kiegészíteni, kisebb-nagyobb szűkítők, sűrűbb és ritkásabb lyukú rács a húsdaráláshoz, stb.

El lesztek látva mindenfélével, amivel lehet a kaja készítéshez szükséges alapanyagok méretét, állagát, formáját változtatni.

Ezeket viszont tárolni is kell valahol, különben el fognak kavarodni a lakásban, így érdemes rendszeresíteni egy műanyag tárolódobozt nekik, ebből az IKEA „végtelen mennyiséget árul, végtelen méretben”. A gép kifejezetten jó minőségűnek tűnik, masszív monolit tömb – főleg fémet használtak -, olyan brutális tappancsokkal, hogyha egyszer lerakjátok a konyhai munkalapra, akkor utána kisebb feladat azt onnan lebűvészkedni, viszont, hogy nem mozdul el, az tuti. Azt gondolom, ennek ilyennek kell lennie, mert mikor daráltok vele, azért van némi rázkódás.

És ezzel át is térnék a hangra, mert a berendezés azzal igazán nem vádolható, hogy csendes lenne, hiába írja azt a leírás, hogy 75 dB az bizony az. Szerintem meg hangos – mérve 80 dB -, főleg ha percekig kell hallgatni az 1500 W-os motort, de hát a klopfolás sem éppen a hulló falevél hangját idézi, és úgy általában a turmixok és darálók is zajosak. Szóval ezt nem vettem hibának, csak megemlítem a miheztartás végett. A másik dolog a vezérlés, lehet nekem vannak sztereotípiáim ezzel kapcsolatban, de egy ekkora gépnél azt vártam, hogy több dolgot lehet állítani, mint amit. Van rajta egy tekerőkapcsoló, ami a motor sebességét vezérli, egy plusz és egy mínusz az időtartam beállításához, megy egy „ok”, a dolgok fixálására és ennyi. Ez egyébként tökéletesen működik is, nincs túlbonyolítva a szerkezet.

Az ilyen típusú kombinált robotgépeknek van egy sajátos tulajdonsága, hogy az összes funkciót egyszerre végzi, hiszen egyetlen motor van benne.

Vagyis, ha smoothie-t készítetek, akkor is forog a húsdaráló és a felverőtál, szóval érdemes eltávolítani az ilyen kiegészítőket biztonsági szempontból. A csatlakozó nyílásokhoz adnak takaróelemeket, vagyis le is fedhetitek őket, ha éppen használaton kívül vannak. Nyilván meg lehetne oldani valamilyen mechanikával, hogy ne egyszerre forgassa őket, de az sokat bonyolítana – és drágítana – a terméken. Cserébe egy kicsit oda kell figyelni a használatnál, nehogy valamilyen kellemetlenség érjen benneteket.

Turmixgép funkció – Nem rossz, de én nem így csináltam volna

Alapvetően két dolgot szoktunk itthon turmixgéppel csinálni: krémlevest és smoothie-t. Mindkettőre van céleszközünk, az előbbire egy Bosch turmixot, utóbbira a Xiaomi Ocookert használjuk, erről korábban tesztet is írtam. Ez utóbbinak az a hatalmas előnye, hogy magába a kulacsba kell beleturmixolni a gyümölcsöket, és gyakorlatilag egyből elrakható a cucc a művelet végén. Nyilván ilyen spéci dolgokat a BB-VB1 nem tud, és ami szintén furcsa, hogy nagyon vastag üveg turmixkancsót használnak, ellentétben a műanyaggal.

Ez azért „jó”, mert ha elejtitek, tuti eltörik és nem is nagyon lehet pótolni,

ráadásul baromi nehéz is. Az, hogy ez törékeny, nemcsak az én félelmem, a Banggood oldalán vannak is fent képek leamortizált kancsókról. A kapacitása 1,5 liter, szóval jó sokat lehet vele aprítani, de például a barátnőm azt mondta, hogyha tele van, már nem annyira kellemes emelgetni a dolgot. A teteje ráadásul nem csavaros, hanem egy szilikonos fedőt kell rányomni, amit elég nehéz leszedni, és ha tele van, akkor még ki is löttyenhet a cucc. Plusz, mivel hermetikusan kell zárnia, nehogy turmixolásnál fröcsögjön a nedű, ezért a kiöntéshez nem lehetett nagyon öblösre megcsinálni a száját, így volt, hogy melléfolyt. Egyébként a banán és az eper smoothie is pont ugyanolyan lett benne, mint a Xiaomi Ocookerben, szóval a feladatát maximálisan betölti, csak kényelmesebb lenne egy kisebb és könnyebb cucc.

A kések elég bikák, durván leaprítottak mindent, ami az útjukba került. Az viszont biztos, hogy egy eper smoothie-ért nem venném elő az egész masinát, mert ezt megcsinálni egy maximum 5 perces művelet, és nem szívesen emelgetnék egy 11 kilós konyhai hodályt az aprítás miatt.

Ezzel kapcsolatban viszonylag bőbeszédű a kézikönyv, ad tippeket tojás, különböző sodók és tészta kikeverésére is, ami azért nagy segítség, mert nem kell végigpróbálgatni, hogy mihez mennyi időre és milyen fokozatra van szükség.

Elmosni a részeket egyszerű,

és mivel a tál brutál űrtartalmú – szerintem több, mint 5 liter – ezért gyorsan nagy tételben lehet benne dolgokat előállítani. Egyik reggel csináltam vele tojásrántottát, belecsaptam 10 tojást, ami egyszerűen eltűnt az edény aljában, szerintem 40-50-et is simán fel lehet benne verni. Utána pedig maga a folyamat nem tart 30 másodpercnél tovább, 1500 W nem viccel, szóval ha egy nagyobb társaságnak kell reggelit készíteni, az is pikk-pakk megy.

Összességében azt gondolom, hogy ez a legérdekesebben használható része, és igazából nem is nagyon lehet kiváltani semmi mással, mint pl. a turmix részleget. Erre tökéletes a BW-VB1.

A kezelés pofonegyszerű, bedobáljuk a húst, a tömködővel lenyomjuk,

majd a csigarendszerű tengely nekinyomja a késnek, az meg a rácsnak, és már jön is a hús. Itt egy dolgot lehet elrontani, a vágórészt fordítva behelyezni. Kipróbáltam mindkét oldalával, de érdemi különbséget nem vettem észre, mindegy melyik oldalával állt kifele.

Azt, hogy a gép hogyan darál, elég nehezemre esett megítélni, ugyanis, ha egy picit véres vagy vizes a matéria, az egész konyhát televágja a daráló, még a legalacsonyabb fokozaton is, még a falról is szedtem le cafatokat. Így folyamatosan a kármentéssel voltam elfoglalva, és hevesen szidtam a megváltót és az égben lakókat, amikor a rostok és ínak rátekeredtek a tengelyre, és szedhettem szét az egészet, majd műthettem le a darabokat a tengelyről, lassítva ezzel a munkát. Természetesen egymásután többször eltömődött, és a pucolás – ami az egész művelet legutáltabb része – újrakezdődött, vagyis ezt az egy dolgot a BlitzWolf gépezete sem tudta megoldani. Szűk helyekről kell a zsíros, csúszós matériát kiszedni, majd a szerelvényeket elmosni az egész procedúra végén, amit az ellenségemnek sem kívánnék.

Ez nemcsak macerás, hanem utálatos feladat is,

úgyhogy arra a következtetésre jutottam, hogyha az élet úgy hozná, hogy ingyen hozzám vágna valaki egy BW-VB1-et, én akkor sem használnám a daráló részt, inkább lesétálnék a boltba, és megvenném a cuccot, a megfelelő módon előkészítve.