BEECO HQD-314Pro konyhai komposztáló teszt

Ezt a tesztalany egy „erős” motor, egy beépített aprító és némi szénszűrő segítségével viszi véghez. Lebontja az ételmaradékot, mindezt magas hőmérsékletű szárítással, őrléssel, hűtéssel és UV-fénnyel történő sterilizálással, szagmentesen.

A BEECO HQD-314Pro egy igencsak diszkrét kinézetű, fehér színű gép, amiről messziről nézve nem mondanád meg, hogy ez most éppen egy légtisztító, egy párátlanító vagy egy elektromos komposztáló.

A tömege már kevésbé diszkrét, ugyanis körülbelül 10 kilogrammot nyom, van benne anyag rendesen. A teljesítménye 650 watt és nagyjából 32x32x32 centiméter nagyságú, viszont úgy kell elhelyezni, hogy fölötte 35 centiméter, mögötte pedig 15 centiméter szabadon maradjon. Az előbbi azért szükséges, hogy legyen elég helyed felnyitni és kényelmesen hozzáférj, az utóbbi pedig a szellőzés miatt.

A komposztáló felnyitása gombnyomásra történik, a belsejében pedig egy 3,3 liter űrtartalmú vödröt találsz – ebbe kell beleraknod a szerves hulladékot. Ennek a belseje alumínium ötvözetből készül és tapadásmentes bevonatot kapott, így a mosogatógépbe is beteheted. Ezen felül a gép nagy része ABS műanyagból áll, amivel a mindennapok során gyakran találkozhatsz, hiszen készül belőle például dísztárcsa, konnektor vagy építőkocka szintén. A vödörben lévő pengék alumíniumból és rozsdamentes acélból készülnek, speciális formájukkal pedig csökkentik az eltömődés lehetőségét. Az első használat előtt ne feledd feltöltened a gép egy adott részét a mellékelt szénnel, ami körülbelül 3-6 hónapig elegendő, a használat gyakoriságától függően. Nézzük, mire képes a BEECO HQD-314Pro, komposztálásra fel!

De mi kerülhet a komposztba?

Ezt a kérdést fontos tisztázni, bárhogyan is állsz neki a folyamatnak: „hagyományos” úton vagy egy elektromos komposztáló géppel, mint amilyen a BEECO HQD-314Pro is. Bizonyos gyümölcsök és zöldségek héjait és maradványait gond nélkül belerakhatod, ilyen például a banán, a dinnye és a hagyma.

A tojáshéj, a kávézacc, a teafű és a teafilter szintén értékes hulladék, a magokhoz, a krumplihoz, a tésztához, a rizshez, a kenyérhez és az összes gabonaféléhez hasonlóan.

Ne felejtsd ki a szobanövények maradványait vagy a kertben lenyírt füvet se. Puha húsokat és csontokat, például ami a halászléből marad vissza általában nem javasolt komposztálni, de a tesztalany leírása szerint helyénvaló.

A kemény csontokat természetesen sehol sem ajánlják, illetve az olyan gyümölcsöket és zöldségeket sem, amiket nagy mértékben vegyszereznek, ilyen például a nektarin, a mangó és társai. Kíméld meg a gépet a zsíroktól és az olajoktól, a higiéniai termékektől, a cigicsikktől és a háziállatok szemétjétől, illetve

a józan paraszti ész is azt diktálja, hogy nem kéne beletenni fémet, műanyagot, üveget, fóliát, hungarocellt vagy alkoholt.

Bármit is teszel az elektromos komposztálóba nem érdemes heteken keresztül tárolgatnod, mert elkezd majd bomlani és bebüdösödni. Erre a használati utasítás is felhívja a figyelmedet és azt ajánlja, hogy inkább indíts a géppel egy kevésbé megpakolt kört, ugyanis 2 programból is választhatsz: gyors szárítás és organikus.

Az előbbi annyit ér, mint a perec közepe, hiszen amit létrehoz, azt a hajadra is kenheted, mivel az ég világon semmire sem jó.

Cserébe 3-8 óráig tart a folyamat a dzsuva mennyiségétől függően, a gép pedig magától állítja be a szükséges hőmérsékletet és a páratartalmat. Egy vödör konyhai maradék (gomba, hagyma, keksz, kenyér) és némi elszáradt szobanövényből szó szerint egy marék mocsok lett, kereken 4 óra leforgása alatt.

Ha az organikus módot választod, akkor minden egyes körhöz szükséged lesz egy mikrobiális komposztgyorsító bogyócskára, amiből a gyártó volt olyan kedves 5 darabot mellékelni, de hogy utána honnan szerzel majd hozzá, ha elfogyott, arról fogalmam sincs. Ez a program 6-14 óráig tart szintén a gépbe pakolt dzsuva mennyiségétől függően, viszont

cserébe legalább olyan végeredményt kapsz, amit nyugodt szívvel hozzákeverhetsz a kis növénykéid termőföldjéhez, hiszen a használati utasítás is világosan leírja, hogy csak ezt ajánlott.

A másikról egy büdös szót sem ejt, szóval akinek van ötlete, hogy azt mire használjam, az majd írja meg. Mondjuk az így keletkező végtermék is csak annyit ér, mint halottnak a csók, mert 1 marék cucc mellé 10 marék „normális” virágföld ajánlott, hiába raktam bele csupa kerti hulladékot. Tehát, ha a panel 10. emeletén laksz és érzed magadban az energiát, hogy otthon komposztálgasd a konyhai maradékot és a kerti maradványt, azért egy zsák földet vigyél már fel magaddal, hogy legyen mivel összekeverni. Na még mit nem.

Bármelyik haszontalan folyamatra is esik a választásod, a gép tetején lévő kis LED kijelző mindig tájékoztatni fog, hogy éppen hol tart, milyen magas a hőmérséklet és a páratartalom, illetve aktiválva van-e a gyerekzár. Azt szintén jelzi, ha a szenet cserélned kell vagy ha eldugult a gép, esetleg abnormálisan magas a hőmérséklet, de szerencsére egyikre sem volt még példa. Mindkét folyamat során mindössze kellemesen langyos volt a gép. Ha 15 másodpercen belül egyik módot sem indítod el, akkor a gép automatikusan alvó üzemmódba lép.

A gyártó szerint a BEECO HQD-314Pro 45 dB alatti zajkibocsátással működik, ezzel „NAGYSZERŰ KOMPOSZTÁLÁSI ÉLMÉNYT NYÚJTVA” (Ki mond ilyet?) és még túloz is, mert 37-41 dB közötti értékeket mértem mindkét kör során.

Ettől függetlenül van egy alap zaja, ami néhány ciripelő tücsökre emlékeztet, de legalább nincs szaga.

A tesztalany automata takarító üzemmóddal is rendelkezik, aminek a változatosság kedvéért semmi értelme, mert semmi automatikus nincs benne. Fel kell töltened 1,5 liter vízzel és már a használati utasítás is felhívja rá a figyelmedet, hogy a 30-45 perces móka után azért ajánlott elmosni a vödröt egy tisztább végeredményért, akár mosogatógépben. Mindezt nem árt hetente eljátszani.