ACGAM CG-5245M ergonomikus szék teszt

A legelső dolog, ami a méretes (80x52x55 centiméter) és tetemes (28 kilogramm) csomag kibontása után ránézésre feltűnő, az a hatalmas háttámla, a fejtámasz megléte és a speciális mesh anyag, amivel a szerkezeti elemeket behúzták, párnázás gyanánt. Szeretem ezt a fajta megoldást, mert minél szellősebb az anyag, annál tovább lehet kibírni benne, főleg nyáron, a nagy melegben.

Van valami izgalmas a bútorok saját, kétkezi összeszerelésében,

ami nem csupán logisztikai és anyagi könnyebbséget jelent annak, akinél végül lecsapódik (vagy a környezet vagy a vásárló), hanem egy beavatás-jellegű dologgá válik. Ilyenkor találkozol a csavarokkal, és máris lehet következtetni a minőségi kategóriára. Kicsit talán érthetőbbé válik az eszköz működése is vagy épp kiderül, hogy csak hitvány próbálkozása egy korábban jónak tűnt ötletnek. Az igen kedvelt Newtral család MagicH-BP (teszt itt!) változatához hasonló tudású és árfekvésű az ACGAM CG-5245M és ugyanaz a szindróma jött szembe a kicsomagolás után: alátét nélküli csavarok, melyek fejei majdnem ugyanakkorák, mint a furatok. Mivel ez lassan tendenciának kezd látszódni a gyártóknál, igyekeztem eltüntetni a felvonódott szemöldökömet, elvégre, ha olyan tüchtig lennék, tartanék itthon a főbb méretekből alátétet, rugós változatban is. De nem így van, úgyhogy maradt a csendes hüledezés és jól betekerés, ahogy kiadja az öntvény alapon.

Miután összeállt a teljes mű és helyet foglaltam benne, kellemes érzés töltött el, főleg a hálós anyagnak és a – lábtartóval megfejelt – 135 fokos dönthetőséggel megszülető, relaxációs pozíciónak köszönhetően. Igen, csatlakozom a korábbi – hasonló tudású és felépítésű székekről készített – tesztek megállapításaihoz:

nyitott lábtartóval, akár hanyatt dőlve, akár egyenes háttal üldögélve, nem lehet dolgozni.

De nem is kell! Ha már felrakod a lábadat, akkor az a pihenés ideje és ebben az ACGAM CG-5245M remek partner. Fussuk át a legfontosabb paramétereket, amik jellemzik ezt a típust:

• Dinamikus deréktámasz – ez ritka ebben az árban, a legtöbb székben csak egy fix műanyag párna van, ami leginkább dísznek jó
• 3D karfa – ez szinte kötelező ezen a szinten, semmi extra
• SGS Class-4 gázlift (8 centiméteres út) – ez a minimum, ha nem akarod a padlón találni magad egy év múlva
• állítható fejtámla (12 centiméteres út, 25 fokig billen) – a legtöbb konkurensnél vagy fix, vagy csak fel-le csúszik, de nem dönthető
• állítható háttámla (5,5 centiméteres út) – alapvetően elengedhetetlen, ráadásul általa a deréktámasz is jobban a helyére kerül
• kihúzható lábtartó – ebben az árban sokszor nem is opció, vagy csak egy gagyi kis vasrudas toldalék, kérdéses teherbírással
• döntésérzékelő mechanika 4 fokozatban (105, 115, 125 és 135 fok) – ez már ritkább madár, szemben a legtöbb, hasonló árú székben lévő tekerős dőlésszabályozással
• hálós háttámla és ülőfelület – ez a legtöbb olcsó „bőrhatású” székkel szemben konkrét életminőség-javulás nyáron, mivel szellőzik, nem izzadsz rá
• állítható ülőfelület (5 centiméteres út) – nem csupán a magassága, hanem előre-hátra
• terhelhetőség 136 kilogrammig – ez is szinte szabványosnak számít

Az összesen két végpontban állíthatóság – minden fokozatosság nélkül – a gyakorlatban számomra elegendő volt és csak az ülő, valamint a fekvő pozíció váltásakor éreztem, hogy szükséges ezt is állítanom. A több, mint 5 centiméteres állíthatóság a háttámla esetében lehetővé teszi, hogy a deréktámaszt is jobban beállítsd magadnak. A karfák 3 irányú mozgást engednek (fel/le 10 centit, előre/hátra 6 centit és körbefordulást is, 225 fokban), de ezek között nincs oldalra állítás, úgyhogy máris ott találhatod magadat, a „minden mindennel összefügg” multiverzumban és az ilyen sztorik szoktak durva pillangóeffektust előidézni. Előbb a karfa, aztán az asztal magassága – ami egy motorosan állítható verziót igényel -, de a mérete miatt át kell variálni a monitorokat. És akkor legyen már inkább karos az is,

aztán hipp-hopp máris egy lakásfelújításban találod magadat, de nem érted, hogy kerültél oda.

Érdemes az elején kompromisszumot kötni a karfával, jobban jársz. Ami viszont kimondottan zavaró, hogy a hatalmasat forduló karfák nem igazán maradnak a helyükön és felálláskor, rátámaszkodáskor vagy a szék karfánál való megfogásakor váratlan és kellemetlen élményben lehet részünk, miközben önkéntelenül elfordulnak.

A fejtámla már félúton van a „mindent is tudó” változat felé. Ugyan előre és hátra nem állítható, de a deréktámaszhoz hasonló kialakítás (ív és háló), valamint a dőlésszög és a magasságállítás abszolút jogossá tette a meglétét. Átlagos testalkatúként tudtam a nyakszirt alá is lehúzni, ha pihenni akartam vagy éppen a nyakszirtcsont (a tockos hivatalos leszállóhelye) mögé állítani, hogy pillanatra se lankadjon a figyelmem. A lábtartó nálam egy erős négyesre vizsgázott. Sem felborulás érzetével nem ijesztegetett a fekvő pozíció, sem a lábtartó leszakadása nem állt fenn, ahhoz képest, hogy némi rugalmas játékérzete azért van a két kis cső jellegéből fakadóan, amin a lábtartó támlája kicsúszik az ülőlap alól. Könnyedén kihúzható és betolható akár a székben ülve is. Ugyanez már csak részben mondható el az ülőlapról, legalábbis, ami az állítását illeti. Viszont felállva a CG-5245M-ből, már könnyen kivitelezhető.

Ha valami fejlesztést kellene javasolnom, akkor talán ez lenne az egyetlen, hogy lehessen ülve is könnyedén ülőlapot állítani, mert nekem nem sikerült.