Tronsmart Encore Spunky BT füles teszt

Valahogy az arányok sem stimmelnek, ormótlan az egész, amit nem ment meg a vicces nyitómechanika sem, ezzel tudjuk kilökni és oldalra elforgatni a felső takarópanelt. Az agybadugós füles az érintésérzékeny eszközök közé tartozik, de akkora, hogy szerintem egy légycsapóval is lehetne üzemeltetni. Azzal viszont nem vádolhatom, hogy nehéz lenne használni, lám, a nagy méretnek is vannak előnyei. A gumiharang mellett itt is találunk egy kis tartókacsot, a testet addig forgassuk, amíg bele nem akad a fülkagylónkba, utána egy pogó buliban sem fogjuk elveszíteni. Ideális sportoláshoz, amit az IPX5 szabvány is alátámaszt, nehéz lesz szétizzadni.

Ha van idegesítő dolog zenehallgatás közben, az a dübögés, bár a Tronsmart Encore Spunky becsületére legyen mondva, hogy a Mifo O5 és a GGMM M3 után teszteltem, és az M3 a valaha volt legjobb BT hangfal, amit próbáltam, szóval magasra került a mérce a hangminőség tekintetében.

Ennek ellenére a túlzott basszus teljesen rátelepszik a hangképre, kinyírja az énekhangot meg a magas tartományt is, dübögő kakofóniává silányítva az egészet. Gondoltam akkor hajrá d&b, de ott is inkább idegesítő ez az állandó sub-basszus mentes dübörgés. Nem a színpad lesz tőle szélesebb és halljuk ki, ahogy a konga dobok egyenként megszólalnak, hanem egy nagy masszává gyúródik a zenei élmény. Nem áll össze, az erőlködés csak nyögéssé fajul menet közben.

A vezérlés eléggé tipikus, ha kivesszük a dokkolóból, akkor automatikusan kapcsolódik, vagy nem. Nekem ez a funkció nem volt száz százalékos, volt mikor vissza kellett raknom a bölcsőbe – ilyenkor visszavált töltésre – majd újra kivennem, hogy összetaláljanak. Jó hír, hogy angolul magyaráz, nem kínaiul és nem is összevissza csipog, tehát mindig tudjuk, mi történik. Érintésre megáll a lejátszás, a bal oldalon dupla koppra következő számra ugrik, jobb oldali dupla koppra elindítja a Sirit. Nagyjából ugyanezzel a logikával lehet felvenni és letenni a hívásokat. A szemfülesek már kiszúrhatták, hogy csak előrefelé lehet lapozni a számok között, hátra nem, ami azért elég furcsa.

A mikrofon egész jó, kicsit visszhangzik, de ezt leszámítva remekül használható. Direkt csináltam teszthívásokat, próbáltam trappolni, hangosan és halkan is beszéltem, de mindegyik esetben kielégítő volt. Az egy másik kérdés, hogy a fővárosi brutális háttérzaj mennyire veri agyon a beszélgetés minőségét. Például az Árpád hídon akkora a zaj, hogy sokszor a mellettem állóval is ordibálnom kell, de ez biztosan nem a Tronsmart Encore Spunky hibája.

Az üzemidejével viszont nem voltam különösen elégedett, 3,6 óra, ami nem jó, de nem is tragikus. Viccet félretéve, a QCY és a Mifo termékei eléggé elkényeztettek ezen a téren, emiatt a három óra maximum átlagosnak mondható. Ezt ma már mindenki hozza – leszámítva a Xiaomi AirDots Pro-t, ami szégyen -, ahogyan a dokkoló 470 mAh-ja sem egy nagy extra, de azért a standby idő így is 80 óra, ami viszont nem rossz.

A Bluetooth 5.0 szabvány – mondjuk a sajtóanyagban az X-akták „fekete olajjal fertőzött” úriembere 4.2-t állít – miatt a hangátvitelre nem lehet panasz, de ne hagyjátok magatokat becsapni a BT szabványokkal, hanem nézzétek meg a „compatibility” sort a kézikönyvben, és keressétek az aptX rövidítést, ha ez hiányzik – mint ahogy itt is – szinte biztos, hogy nem veszteségmentes az átvitel.