OneOdio F1 és F2 TWS fülhallgatók tesztje

A zajongók behelyezése és a kivétele viszonylag egyértelmű,

szépen beülnek a tartójukba, a trendnek megfelelően pedig Type-C porton keresztül tölthetők. A 8 órás üzemidő tényleg megvan, azt hittem, már sosem merül le, ehhez ad még 40 órát a bölcső, ami eléggé brutális, ráadásul 1,5 óra alatt fel is tölt, ez szinte már gyorstöltés. A zajkeltők szára meglehetősen hosszú, eléggé kilógnak a fülből, és szerintem ezért is akartak állandóan kiesni onnan. Ez az érintésérzékeny vezérléssel együtt egy fura anomáliát eredményezett: amikor vissza akartam nyomni a kilazuló bogyót, mindig megérintettem a vezérlést, erre leállt a zene. Hangoskönyvet hallgattam egy Voiz nevű appból – mindenkinek ajánlom -, viszont ha újra megnyomtam, akkor az Aimpet indította el, nem a hangoskönyvet. Ezt kb. tízszer játszottam el egy nap, szóval a stabilan fülben maradás nem jellemző az F2-re, cserébe egyáltalán nem kényelmetlen.

A vezérlésnek van még egy sarkalatos pontja, nem lehet rajta állítani a hangerőt,

és app sincsen, ahol ezen változtatni lehetne. Lapozhattok a számok között előre és hátra, megállíthatjátok és elindíthatjátok a zenét, hangasszisztenst indíthattok hosszú nyomásra, felvehetitek és letehetitek a hívást, szóval a szokásos dolgokat menedzselhetitek. Mint látható, sem az ANC-t, sem a transparency módot nem említettem, mert ilyenek nincsenek, de a gumiharangok alapból adnak valamennyi fizikai elszigetelést.

A hangkeltésért oldalanként egy 10 mm-es membrán felel,

az átvitelért pedig a BT 5.0-s szabvány. A hang a videók alatt sem csúszik, nem szaggat, a hatótáv egész jó, egy vastag téglafalon keresztül is működött a vezeték nélküli átvitel. A hangja kellemes, azt mondanám, jobb, mint egy 7300 Ft-os fülesnek, ami azért igencsak a Tescós turkálós konténerből kihalászott zajkeltők szintje. Van például basszus, egész tisztességes mennyiségben, már amennyiben éppen nem akar kicsúszni a hosszú szár miatt az F2. Szóval a zenei élmény felvétele előtt nyomjátok be az „agyatokba” a cuccot, különben szelelni fognak a bogyók.

Ahol egy picit fakónak éreztem, az a középtartomány,

mintha „elénekelnének” az előadók a mély és a magas sáv mellett, ugyanis megdöbbentő módon a magasabb frekvenciák is jók. Szerintem ez a hangkép több, mint rendben van ennyi pénzért, szóval emiatt biztosan nem dől majd senki a kardjába, meg úgy egyébként sem, mert nagyon olcsó a termék. A mikrofonja is egész jó, nem hiába, hiszen a hosszabb szárú megoldásokat nem tudja annyira betakarni az arcotok. A OneOdio emleget valami master-slave switchet – utoljára 15 éve hallottam ezt a kifejezést merevlemezek beállításánál -, de szerencsére semmit nem kell kapcsolgatni, magától intézi a dokkoló. Ha egyet vesztek csak ki belőle, akkor headsetként szól és master, ha másikat is kikapjátok, akkor pedig az a slave, és alapból beszáll a zenélésbe azzal, hogy összekapcsolódik a masterrel. Aki pedig ragozná tovább a dolgot, az 2 db külön telefonhoz is csatlakoztathat egy-egy szárat. Pofonegyszerű, és tökéletesen működik.

Sajnos a 800 mAh-s kapacitás itt 300-ra apadt – ez kb. 15 óra zenehallgatásra elég -, és a bogyók üzemideje is 8-ról 5-re csökkent,

ami még mindig nem rossz, de azért kb 40%-kal kevesebb, mint a tesónál. Ezt szomorúan konstatáltam, viszont a dizájn gyógyír erre is, annyira ronda szegény F2. A használata teljesen ugyanaz az F1-nek is, szóval nem mondom el, hogyan kell vezérelni, mert pontosan ugyanúgy, mint a testvérmodellt, de a hangerőállítás hiánya itt is zavart. Ez is tudja a dual connectiont, vagyis lehet két telóhoz társítani vagy egyetlen darabként headsetnek használni. A mikrofonja ennek is olyan 7/10, nem rossz, de semmi extra. A hangja szintén ugyanolyan, elég sok basszust tol ki, van magas, közép kicsit fakó, de ezt már szinte sormintaként olvassátok, hiszen erről is írtam már.

A másiknál elfelejtettem említeni, hogy nemcsak a Google tartozik a hangasszisztens haveri körébe, de Sirit és Cortana-t is ismeri. Egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsolja ki.