Oneodio A10 zajcsökkentős fejhallgató teszt

A hosszabb felvezető után pattintsuk fel a szemre is tetszetős dobozt, és nézzük, mit adnak 16 rugóért. Az eddigiektől eltérően jár egy viszonylag igényes hordtok a fejeshez, illetve Type-C to jack kábel, jack kábel elosztó és egy sima Type-c to USB-A is a doboz része. Plusz jár a cuccok mellé egy rakat szórólap, leírás és figyelmeztető anyag, ami a használatot taglalja. A fentiek lehetővé teszik, hogy a Type-C adapterrel hangot is átvigyetek jack csatlakozón, szóval használhatjátok sima vezetékes zajkeltőként is. Ennél persze sokkal valószínűbb, hogy ti is BT kapcsolaton keresztül nyúzzátok majd, ezzel kapcsolatban jó hír, hogy most már egyszerre két eszközhöz is képes kapcsolódni az A10.

A fejhallgató minősége nagyjából megegyezik az A70-nel, de ez a fekete szín egy kicsit komolyabb külcsínt kölcsönöz neki, mint a másik termék ezüst-barna kombinációja. A termék csak nyomokban tartalmaz fémet – a pántbeállító mechanikánál, ahol a legjobban kell -, de azért a kezetek viszonylag jó minőségű műanyagot fog tapizni. Kicsit sajnáltam, hogy nem alumínium a felület, de ezt a remek összerakottság kompenzálja. Azon egy pillanatig elgondolkodtam, hogy 16 K-ért járhatna-e jobb anyaghasználat, de mivel jelentős funkcióbővülés történt, ezért inkább azok működjenek megfelelően, minthogy a felhasznált matériák legyenek nagyon jók. A kényelem viszont rendben van, szépen felfekszik a fejemre, órák után sem fárasztó a viselése, de azért ebben a 30-35 fokban bizony be tudtam alá izzadni. Valamiért a párnákat „protein earpads”-nak hívja a cég, azt hiszem ennél valami frappánsabb nevet ki tudtam volna találni.

A vezérlés megváltozott, jobboldalra kerültek a ki- és bekapcsolásért, hangosításért és a hívásvezérlésért felelős gombok, és végre jó minőségű a mikrofon is, így érdemben használható headsetként is az A10. Bal oldalon pedig az ANC – active noise cancelling, vagyis aktív zajcsökkentés – gombját lehet kapcsolgatni, aminek működését egy kicsi zöld LED is jelzi. A cég külön felhívja a figyelmet arra, hogy az ANC funkció ronthatja – és egyébként rontja is – a minőséget, de ez a kisebbik áldozat akkor, ha nagy a háttérzaj. Viszont az szimpi, hogy nem hantáznak, hogy így is über jó lesz minden, és a gyakorlatban pedig közel sem olyan zavaró, mint amit előre vizionáltam.

Például „Rüfüs Du Sol – Treat you better (Purple Disco Remix)” című számában volt egy fura susogás, ami pár óra után teljesen elmúlt. Vagyis időt kell adni neki, amíg ki tudnak domborodni a fejes erényei. Utána viszont az A70-nel megegyező minőségben szól a zene, és ezt már korábban is dicsértem. Igazából nem érdemes hangsávonként nagyon taglalni, hogy milyen, mert mindenhol kellően egyenletes, nincsenek zavaró hanghibák, nem bubog, nincs vödör feeling, jól elválik az énekhang is, minden hangszer tud megfelelő módon érvényesülni. Összességében arra jutottam, hogy a cikk alanya felül jobban szól, szebben kiemeli a magasakat mint az A70, szóval indokolt a felár.

Sajnos az A70-nel ellentétben, az A10 kézikönyve nem tartalmazza a hangkarakterisztika rajzot, pedig le akartam buktatni a nagy összeesküvés elméletet, hogy mindkét termékben ugyanaz a membrán van. Addig jutottam, hogy mindkettőben 40 mm-es, míg a Pro-10 50-est kapott, de más adat sajna nem áll rendelkezésre. Aztán itt jutott eszembe, hogy ideje lenne kapcsolgatni végre az ANC-t, és egy kis zajt szűrni. Ezeknél a megoldásoknál jellemzően arról van szó, hogy egy mikrofon érzékeli a külső zajokat, majd az elektronika ezzel ellentétes polaritású „ellenzajt” bocsájt ki, ami kioltja a nem kívánatos hangokat. Ez nyilván bizonyos frekvenciákra működik, míg másokra nem, például az énekhang háttérzajként nem nagyon található meg sehol, így itt nem is szűr.

A dolog azért is trükkös, mert ahhoz, hogy az ANC működni tudjon, elég jól kell zárnia a fülpárnáknak is, amik egyébként alapból jól tömítenek. Érdekes, hogy miket szűr ki az A10, tapasztalataim szerint a mélyebb hangokat viszonylag jól eliminálja, ilyen a klíma súgása, de azért ezt sem tünteti el teljesen. A mechanikus billentyűzetem kopogására semmilyen hatással nincsen, mint ahogy a TV hangjára sem, de a járművek monoton zaján megint tompít valamennyire. Nyilván a csendes szobában erre semmi szükség, én pedig nem szeretek az utcán izzasztóan nagy fejhallgatókat hordani, mint a Freestyler raszta hajú főhőse.

De az egyértelmű, hogy egy 40 mm-es membránnal sokkal jobb hangminőség érhető el, mint egy 4 mm-es agybadugóssal, tehát megértem azokat, akik ilyet hordanak. Ha már egy ekkora hodály van a fejeteken, akkor viszont szűrje a zajt becsülettel. Szerencsére össze tudtam kóstolni a legendás Sony WH-1000 XM3-mal, és mit mondjak, nem a Oneodio nyert. A Sony egy süketszoba az ANC bekapcsolása után, viszont egy vagyont kell rá költeni, a 100 000 Ft-os árából több mint 5 db A10 kijönne. Ehhez képest a Oneodio eléggé halvány teljesítményt nyújt, de pont ezért kerül 16 000 forintba és nem 100 K-ba, ekkora technológiai szakadékot egyszerűen lehetetlenség ennyiért átugrani.

Pár szót az üzemidőről, mert a tényleges hosszát igen trükkös megmérni. Alapesetben – BT 5.0-n keresztül, kikapcsolt ANC-vel -, 40 órát állít a gyártó, ami egy elég nagy kiszúrás velem szemben, mert ez lemerülési szempontból már majdnem a soha kategóriája. A 40-ből 25 órát lehet csinálni állandó zajszűrés mellett, és van még egy módja, amikor jack dugóval hallgatjátok, mintha vezetékes termék lenne, de aktív zajszűrés mellett, ilyenkor+ 80 óra az eredmény. Ha napi 8 órát képes lennék zenét hallgatni, ennek tesztelése akkor is több mint 18 nap lenne, de a vezetékmentes ANC tesztet becsülettel végignyomtam és az nagyjából tényleg 1 nap és 1 óra.

Feltölteni még viccesebb, ugyanis 10 perc alatt 2 órányi zenehallgatásra elegendő energiát lehet a gyorstöltéssel visszapumpálni az akkuba.