Bluedio Particle és Hn+ fülhallgatók tesztje

Az ellenállóképességéről pedig annyit, hogy Molcsa kollégával gurultunk egyet az uniciklinkkel, és kiesett a zsebemből a Particle egy meredek utcán.

Másfél méter magasról lezuhant a keramitra, pattant egyet, majd elkezdett a hegyoldalon lefele gurulni, nagyokat bucskázva a kövezeten. Leszámítva a karcolásokat, nem lett semmi baja, szóval rendesen összerakták a cuccot. A külső behatásoknak IPX4 szabvány szerint áll ellen, amibe biztosan nem tartozik bele a másfél méteres zuhanáspróba, szóval mondhatom, hogy túlteljesítette az elvártakat.

Az üzemideje TWS-es mércével mérve egész jó,

5-6 órán át nem kell a bölcsőbe tenni a gumiharangos fülhallgatókat, viszont arra nem találtam adatot, hogy a tokjával hány újratöltést lehet eszközölni. A fülesek telepumpálása 1,5, a tartóé 3 óra, ez nagyjából az átlagos értékeknek felel meg. A hangátvitelért BT 5.0-s szabvány felel, viszont a Hn+ füleshez hasonlóan itt sem vacakoltak a modern szabványokkal, Android alatt SBC-vel használtam, nincs se aptX, se LDAC, de ebben az ársvában ezek nem is lennének megszokottak.

A kezelés nem annyira egyszerű, mint egy több gombbal rendelkező rendszernél.

Oldalanként egy nyomkodóval azért kevesebb a lehetőségetek, de még így is kiadja a használat. Szerencsére elég intuitívra csinálták meg az egészet, egy nyomásra megáll és elindul a zene, kettőre pedig csökken vagy növekszik a hangerő, míg ha nyomva tartjátok 1 másodpercig, akkor lapoz a számok között. Ugyanezt lehet eljátszani a hívásokkal is, szóval viszonylag egyértelmű az egész. Ha kiveszitek a fületekből, akkor a zenelejátszás megáll, ami inkább működik, mint nem, de azért a tökéletestől messze van. Szerintem valami giroszkópos megoldással dolgoznak, biztosan nem infrával, mert érzékelőt nem találtam rajta.

Egy dolog viszont az agyamra ment, ez pedig a fülhallgatók béna ergonómiája.

A következő mondat szerepel a sajtóanyagban: „Excellent earphone, not easy to fall”. Ez egyszerűen nem igaz, egyrészt konkrétan bele kellett nyomnom a fülembe, hogy a helyén maradjon, másrészt naponta többször ki akart esni onnan, akár egy ásításra is. Pedig olyan bonyolult dolgokat csináltam, mint ültem a székemben, játszottam a csocsóasztalomon, kimentem főzni egy kávét a konyhába, stb. Vagyis semmi intenzív futkorászás, túrázás vagy hasonlók nem voltak a mozgásformák között. Mondhatnám, ha egyszer a helyén van, akkor kényelmes, de hát nem igen maradt ott.

A hangja ennek is eléggé dübögős, basszussal teli,

de aki nézegette a sajtóanyagban a képeket, az nem lesz meglepve. A cég külön kiemeli a VTF nevű, védjeggyel ellátott metódust, ami egy basszuskiemelő technológia, és azzal nem is lehet vádolni a Particle-t, hogy nem ver oda. Csak mást nem nagyon csinál, leginkább a részletességet hiányoltam a 6 mm-es meghajtóktól, a szélesebb színpadot és a jobban elváló frekvenciákat. De ez a párezer forintos kategória ilyen, és a Particle ebben az ársávban nem is vall szégyent, nem rosszabb  mint például egy olcsóbb Redmi AirDods.

A mikrofonja szerintem egész jó, legalábbis nem rosszabb, mint a Hn+ fülesnek, viszont mindkettő kicsit halk. Kicsit vödörből beszélős az összhatás, mondjuk rá, hogy elmegy, de például autóban már nem merném használni, nem ez a Particle legfőbb erőssége, de ez sem gyengébb, mint a kategóriaátlag. Szerintük ugyanis a késleltetés az, amit ki kellene emelni, viszont nem adták meg, hogy mennyi az annyi. Elég sok videóba és filmbe belenéztem, miközben használtam a Particle-t, és késik a hang. Alig, de azért észrevehető, szóval olyan nagyot itt sem sikerült dobbantania a cégnek.

Kezelni viszont tényleg egyszerűbb minden collar – nyak körül végigfutó – kialakítású fülhallgatót. Egyrészt van hely kipakolni a gombokat, másrészt pedig sporthoz ez az ideális, és a böszme testbe általában egy nagy akkumulátor is elfér. A kábeles megoldások a futástól, kondizástól kontakt hibásak lesznek, míg a TWS fülesek döntő többsége egyszerűen kiesik mozgás közben a fülből. Szóval sportra galléros megoldást javaslok mindenkinek, és lehetőleg agybadugós kialakítást, mint a Particle vagy a Hn+, mert csak ezek izolálnak kellőképpen.

Visszatérve a Hurricane-hez, azért vannak itt érdekes részletek,

pl. a mágneses fej, ami miatt nem lifeg össze-vissza a bogyó, ha éppen nem hallgattok zenét. Ráadásul, ha összcsattintjátok, leállítja a muzsikát, ha pedig széthúzzátok, újra elindítja, ami nemcsak menő, hanem praktikus is. A másik, hogy a BT 5.0 modul mellett micro SD kártyát is igénybe vehettek a zenék lejátszásához, így pl. nem muszáj telefont vinni egy futáshoz. A kezelés ennyi gombbal kifejezetten egyszerű, a módválasztó lapozgat a BT és a micro SD között, a hangerőállítóval rövid nyomásra hangerőt, hosszúra a számokat lehet léptetni. A multifunkció gomb pedig a Google Asszisztenst indítja egy klikkre, kettőre pedig tárcsázza a legutóbb hívott számot. A funkcionalitásba nehéz belekötni, a gombok kellő távolságra vannak egymástól, alapvetően nem itt van a gond.

Ahogy az üzemidejével sem, 8 órányi kraft szorult belé,

ami a 2-3 órás TWS fülesek után igazi megváltás. A Turbine-hoz hasonlóan ez is képes a lépéseket számolni, ha beregisztráltok a Bluedio appba. De ez egyébként nem túl életszerű, hogy egész nap a nyakatokban hordjátok, csak hogy lépéseket számoljon, erre jobb egy okosóra vagy a telefon. Android alatt szintén csak SBC átvitellel kommunikál, a nagyobb bitrátájú AAC, LDAC és hasonló szabványokat sajnos nem támogatja, de ez ennél a modellnél sem elvárható.

A hangja meglepő módon egész jó, kicsit basszusal telített, dübögős,

de ez mindhárom mostanában tesztelt Bluedio termékre igaz. A 13 mm-es meghajtók méretesek, általában 6-7 milliméter körül van az átlag, lehet ez okozza az árhoz képest nem rossz összhatást, igaz a felépítést – balanced armature, dynamic driver vagy kevert – nem közli le a gyártó. Összességében nem rossz – főleg ennyi pénzért -, kicsit túltolt a V karakterisztika – alul, felül erős, középen fakó -, de a legtöbb fiatal ezt kajálja.

A mikrofonja teljesen rendben van,

elég sokat dumáltam rajta, teljesen használható csendes szobában, de egy kicsit halk ez is. Ez egyébként nem véletlen, a collar típusú fülhallgatók esetében jobb helyre esik a miki, mint a többi kialakításnál. A dolgot azzal lehet zárójelbe tenni, ha elrejtitek a nyakpántot a póló alá, ekkor ugyanis egyből elfojtja az anyag a hangot, úgyhogy ilyet ne tegyetek.