Ultimea Aura A60 soundbar teszt

Ultimea Aura A60 soundbar teszt – A műanyag aurája

Az Ultimea soundbarjaiban közös jellemző a műanyag ház, a gyári applikáció és a nagyon hasonló kialakítás – minimális formai eltéréssel. Az A60 tudásban – az Aura sorozat többi tagjához képest – azzal tud többet, hogy Dolby Atmos és 7.1-es kialakítás jellemzi. Bennem első kérdésként már kicsomagoláskor felmerült:

Valóban van értelme ennyi típusra szétbontott kínálatnak?

Főleg, ha onnan közelítek, hogy egy jó minőségű sztereó hangfalpár – esetleg egy mélynyomóval kiegészítve – már elég komoly élményhez tud juttatni és az Aura A60 ára jóformán még egy tényleg komolynak mondott pofi, hifi fejhallgató árát sem éri el. Pestiesen szólva anélkül csinál mozitermet a nappalidból, hogy el kellene adnod a májadat vagy a gyerek LEGO-gyűjteményét.

Az Aura A60 dobozában minden benne van, amit egy gyors beüzemeléshez elvárnál: egy központi egység, a négy darab apró, de velős surround hangszóró, a mélynyomó, a hozzájuk tartozó tápadapterek, egy távirányító, és az összes szükséges kábel. Konkrétan egy HDMI kábel, egy optikai kábel és egy 6, illetve 2 méter hosszú kábel az első és a hátsó hangszórókhoz. A rögzítéshez szükséges szerelékek (6 darab fali konzol csavarokkal és tiplikkel), illetve a használati útmutató sem maradt ki. A távirányító a klasszikus infrás kategória, amelynek segítségével minden beállítást elvégezhetsz, de erre a központi egység tetején lévő gombokkal szintén van lehetőséged, a telefonos applikáció pedig már csak hab a tortán. Hogy stílusban jól megkülönböztethető legyen,

az Aura típusokra a lekerekítettség jellemző,

az élek íveltek, nem élesek. Az aljukon nincs semmilyen láb, csak a mélynyomó kapta meg a szokásos, pár centi magasítást, hogy a talaj felé néző membrántól ne a padlón ugráljon, miközben dolgozik.

A központi egységen lévő csatlakozósor nem akar menőzni. Nem világít, nem vibrál, nem játszik reklámot – de mindent tud, amit kell. A legfontosabb a HDMI ARC csatlakozó, mert ezen keresztül megy a Dolby Atmos tartalom a tévédtől a rendszerig.

Ha van eARC képes tévéd, az külön öröm, de normál ARC is elég.

A digitális optikai bemenet is adott, ami jól jöhet, ha a tévéd nem támogat HDMI ARC-t, de Dolby Atmoshoz ez kevés – inkább csak kényszermegoldás, mint papírtányér a grillpartin. Ha analóg lennél, AUX bemenet szintén van, és persze a Bluetooth 5.3 sem hiányzik. A pendrive-ot USB-n keresztül tudod bedugni, de ne legyenek illúzióid: csak bizonyos formátumokat fogad és Atmos-fájl esetén akkor adja ki, amit elvársz, ha a kódolás jó és kezelhető az A60 számára. Tehát hiába van ott az USB port, nem egy univerzális csodakapu, inkább csak egy extra lehetőség.

Ultimea Aura A60 soundbar teszt – A hangprocesszor a varázslás melegágya

Az A60 esetében nemcsak arról van szó, hogy „valahogy szól”, hanem arról, hogy a rendszer ténylegesen hozzátesz ahhoz, amit hallasz. Kezdjük a SurroundX technológiával, ami valójában a térhatás illúziójának kitágítását végzi. Ez nem egy egyszerű 7.1-es hangszóró-elrendezés, hanem egyfajta digitális mágia, amivel a hangok körbeölelnek, akkor is, ha nem pont mögötted van a hangszóró a falra felfúrva. Aztán ott van a BassMX rendszer, ami lényegében egy 12 fokozatban szabályozható basszuserő. Nemcsak a falakat akarja leporolni, hanem valóban testre szabható. Ha eleged van abból, hogy minden film úgy szól, mint egy autós szubcső a Tesco parkolójában, ne aggódj, itt végre el lehet találni az ízléses mélyet. Nem keverednek össze a belsőszerveid, de azért megérzed a robbanást. Ott van még az XUPMIX, ami nem egy új energiaital, hanem a rendszer saját keverési algoritmusa, amely a nem-térhangzásra optimalizált tartalmakat is képes széthúzni többcsatornásra és úgy kitolni a térbe. Nem mindig tökéletes, de több, mint amit egy sima sztereó rendszer nyújt. Így már egy régi sitcom is szebben szól, nem csak a Marvel dörgedelem.