Hoco BS30 BT hangszóró teszt

Az alsó részen szilikongyűrű biztosítja, hogy ne csússzon meg, de ez is valahogy furán meggyűrődött állapotban érkezett, ami nem a minőségi anyaghasználat mementója. Van a tetején egy „menő” hegymászókötélből csomózott fül, így bringakormányra vagy akár a csuklótokra is akaszthatjátok. A hátoldalon porzáró elem védi – sajna az IP védettség szintje nem derül ki – a micro SD és AUX bemeneteket és itt lehet tölteni a Hoco BS 30-at. USB nincs, de minek, én is végig Bluetooth kapcsolatot használtam.

Felül a Hoco felirat körül helyezkednek el a vezérlőgombok, amelyek ki- és bekapcsolásra, illetve a zene felhangosítására szolgálnak. Androidos rendszerek esetében hosszú nyomásra itt lapozhatjátok a számokat is, illetve mivel a leírás említ mikrofont is – aminek a nyílása olyan szabálytalan, mintha egy villával lyukasztották volna ki az anyagot -, a hívások felvétele és letétele is itt történik. Összességében az a fő gond, hogy egy percig nem éreztem úgy, hogy ez egy minőségileg megfelelően összerakott termék, de ebben az árszegmensben sajnos ez a megszokott.

A legfőbb probléma az, hogy ez egy partihangszóró, amivel kapcsolatban az ember nem várja ugyan el, hogy a hurik énekével szórakoztassa a nagyérdeműt, ennek ellenére azért vannak paraméterek, amiknek meg kellene felelnie. Az egyik ilyen, hogy ha már buli zajkeltőnek néz ki, legyen meg a V karakterisztika, különösen a jó basszus a tuc-tuc zenékhez. Ehelyett a Hoco BS30 csak puffog, nem tud elég mélyre menni, és az ebben a frekvenciasávban előtörő hangok sem elég teltek.

Ha viszont nem elég mély, akkor egyben elkezdi alulról eszegetni a középtartományt is, vagyis a mélyebb énekhangot is kinyírja, egy nagy massza lesz az 500-1000 Hz-es rész. Vicces módon a legszebben felül szól, a magasabb énekhangok és a frekvencia szempontjából feljebb elhelyezkedő hangszerek hangja egészen jó. Van azonban még egy lépcső a „dedikált partihangszoró” státusz elérése előtt, ez pedig a teljesítmény.

Mivel összesen 5 W teljesítményt tud a Hoco BS30, ezért olyan nagyon nem lehet ordíttatni, már pedig az egymásba karoló részeg táncolókat csak akkor tudná túlzajongani a buliban, ha lenne mögötte nagyobb kraft is, de nincs. Felül ráadásul torzítani kezd, vagyis olyan nagyon nem érdemes a határokat feszegetnetek. Így viszont megmarad bringás BT hangszórónak, ami a kormányon lengedezve nyomja a zenét, és egyébként meg nem sajnáljátok, ha valaki egy megállónál elbugázza.

Becsületből kipróbáltam a kihangosítást is, de nem kellett volna. A csendes szobában, a számtól fél méterre elhelyezve a Hoco BS30-at sem hallotta tisztán a túloldal, mit mondok. Ahogy a beszélgetőpartnerem fogalmazott, nagyon „rákoncentrálósan” lehet csak érteni a szavakat, pocsék hangminőség mellett, vagyis nagyjából használhatatlan. Ez pedig beton a leszögelt koporsóra, a Hoco BS30 nem egy olyan eszköz, amit érdemes megvennetek, még akkor sem, ha az üzemideje egész jó: 6 órán keresztül zenél, 80%-os hangerő mellett.